– adta meg a drámai alaphangot Mellár Tamás felvezetőjében. A közgazdászt mély aggodalommal tölti el, amit sokfelé, többek között baranyai szülőfalujában is tapasztal: sokan gyűlölettől forrnak és fröcsögnek a migránsok ellen, miközben még egyetlen eggyel sem találkoztak életük során. A tettlegességig és halálos fenyegetésekig fajuló őcsényi hisztéria különösen érzékenyen érintette, mert a hírekbe bekerült település mindössze 15 kilométerre van a szülőfalújától, és békés, iparkodó, istenfélő embereknek ismerte meg a helyieket annak idején.
Az egyháznak is nagy a felelőssége és sok a tennivaló, mert gyűlöletben nem lehet élni. A gyűlölet megmérgezi a kapcsolatokat, az emberi lelket rágja ki. Ha nincs a társadalomban szolidaritás, az én szakmámnak sincs értelme, hiszen szolidaritás nélkül gazdaságot sem lehet működtetni
– mondta Mellár a Párbeszéd Háza dugig megtelt konferenciatermében. Az Eötvös Csoport rendezvénye ezúttal arra a kérdésre kereste a választ: mi az egyházak szerepe a modern társadalmakban?
Beférkőzött a politika
Az őcsényi híreket Fabiny Tamás is elborzadva figyelte. Ő ugyan nem ismerte korábbról a falut, de az egyik újságban volt a településről egy fotó, amelyen két templomtornyot is látott a háttérben. Elgondolkodott rajta, hogy az egyházak ott helyben vajon mit szólnak mindehhez, felszólalnak-e egyáltalán? Próbálnak-e tenni bármit a felheccelt közhangulat ellen?
Fabinyi amúgy nemrég a saját bőrén is megtapasztalhatta, milyen indulatok dolgoznak a társadalomban a migráció kérdésével kapcsolatban. A menekültek világnapján Beer Miklós katolikus püspökkel közösen adtak ki egy videót, amelyben együttérzésre buzdították az embereket. Kaptak ugyan pozitív visszajelzéseket, de megdöbbentette őket a mélyről feltörő gyűlöletcunami, amely rájuk zúdult ezután.
Fabinyit gyakran még a hívek és lelkésztársai is számon kérik, neki szegezve a kérdést, hogy miért osztja meg az egyházat. Abban is biztos, hogy most már nem választanák olyan nagy többséggel püspöknek, mint annak idején. És nem azért, mert rosszul végzi hivatását, vagy unalmasan prédikál, hanem a közéleti nyilatkozatai miatt. „A politika nagyon mélyen beférkőzött a közösségbe, ezt végzetesnek tartom” – mondta.
Kezdetben vala a kommunikáció
Márpedig az egyháznak szerinte kötelessége, hogy felszólaljon akár közéleti témákban is, ha veszélyt lát. És ez nemcsak a püspökre vagy a lelkészre, hanem a közösség bármelyik tagjára igaz. Az persze kérdés, hogy miként lehet ezt hitelesen megtenni?
Szerinte maga a reformációt berobbantó Luther is ezzel a példával járt elöl, amikor 500 éve kiszögezte 95 pontját a wittenbergi vártemplom kapujára. Nem rendtársai között sutyorgott a pápai korrupcióról és a búcsúcédulákról, hanem tudatosan a néphez szólt és a nyilvánosságban akart vitát kezdeményezni a témáról.
A párbeszéd ugyanis nagyon fontos minden közösségben és társadalomban. A Biblia sem hagy kétséget a felől, hogy a keresztény Isten alapvetően beszélő Isten. „Úgy is lehetne mondani, hogy kezdetben vala a kommunikáció” – mondta Fabinyi, aki szerint ez egyben azt is jelenti, hogy Isten népének beszélgető népnek kell lennie. A kérdés már csak az, hogy tudunk-e még egymással beszélgetni.
Odaülni a hajléktalan mellé
Ahogy az iskolában sem jó a frontális tanítás, a templomban sem szabad, hogy egyirányú legyen a kommunikáció. Ne az legyen, hogy a tanár vagy a püspök megmondja a tutit, a többiek pedig csendben tudomásul veszik. A prédikáció is a párbeszéd részét képezi.
Fabinyi szerint az egyháznak mernie kell beszélgetni tudósokkal, művészekkel, politikusokkal, vagy az utca emberével, a hajléktalannal. És nem úgy, hogy megtéríteni próbálja, hanem csak odaül mellé és meghallgatja a bánatát. „Nagyon jó volna, ha a dialógus egyháza tudnánk lenni” – mondta a püspök, aki szerint ez korántsem egyenlő a fecsegő egyházzal, amely mindig minden témához sekélyes kommentárokat és kész válaszokat fűz hozzá. A lelkészi rutin miatt saját magán is tapasztalja, hogy gombnyomásra képes bármiről beszélni, amire felkérik. „Tessék ilyenkor szólni nekünk, papoknak, hogy nem ezt várják el tőlünk! Meg kell hallgatni az embereket, nem konzervválaszokkal bombázni őket.”
Könnyű félrenézni
Az emberek meghallgatása viszont nem jelenthet hallgatást. Az egyháznak nem szabad némának maradnia, ha fenyegetést lát. Fabiny ennek kapcsán idézte fel a hosszú évekig náci koncentrációs táborban raboskodó evangélikus lelkész, Martin Niemöller híres mondatait, amelyek lecsupaszítva ragadják meg a hallgatás és önfelmentés lélektanát:
Először a szocialistákért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok szocialista. Aztán a szakszervezetiekért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezetis. Aztán a zsidókért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Majd értem jöttek, és addigra már nem maradt senki, aki értem szólhatott volna.
Fabiny nagyon reméli, hogy nem jön el újra ez a kor, de mindig figyelni kell, hogy akkor is szót emeljünk másokért, hogyha minket épp nem érint közvetlenül az igazságtalanság. Könnyű magunkat felmenteni és félrenézni. Az egyháznak szolidárisnak kell lennie az elesettekkel és a társadalom perifériájára szorultakkal, nem véletlen, hogy a szentírás egyik központi fogalma a vigasztalás. Szerinte Luther is az irgalmas Istent kereste a sokak által favorizált büntető Istennel szemben. A 21. században ez a kérdés úgy merül fel: találok-e még irgalmas felebarátot?
Hiába kiabálunk
Az emberek megszólításához fontos, hogy az egyház mindenki számára érthető, ne pedig kánaáni nyelven beszéljen, és ne kényelmesedjen bele megszokott szerepkörébe. Olyan ez, mint Kirkegaard anekdotája a fellépésre készülő bohócról, aki hiába kiabál egyre hangosabban, hogy ég a város, az emberek csak kacagnak, mert azt hiszik, ez is a mutatvány része. Aztán a város persze leég, de akkor már késő.
Fabiny szerint az egyház sokszor úgy épp viselkedik, mint ez a maszkos bohóc. Nem képes levenni magáról a jelmezt, még akkor sem, amikor tényleg fontos veszélyekre akarja felhívni a figyelmet.
„Ahogy elhangzott a felvezetőben is, nagyon nagy a baj, minden szempontból a tűzvész határán vagyunk. Ha nem tudunk hiteles hangon megszólalni, és csak szerepet játszunk, senki nem fog hinni nekünk” – mondta.
A rendezvényen felszólalt Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes is, az Eötvös Csoport estjeit befogadó Párbeszéd Háza igazgatója, aki a dialógus és a felekezetek közötti megbékélés fontosságát emelte ki. Szerinte a legsúlyosabb társadalmi problémákkal kapcsolatban is úgy kell felszólalni, hogy az vigasztaló és erőt adó legyen.
