Üdvözlöm miniszterelnök úr, engem úgy hívnak, hogy valóság, örülök, hogy megismerhetem

Kicsivel több mint egy hónappal ezelőtt, egy hűvös reggelen itthon nézegettem az olcsó repülőjegyeket, amikor megütötte a szemem az egyik fapados társaság malmői ajánlata. Úgy számoltam, ha okosan osztom be az időmet, és jól tervezem meg a hazautat, akkor egy hétvégi kirándulást meg lehet oldani úgy, hogy az utazás kijöjjön kevesebb mint 20 ezer forintból.

Osztottam, szoroztam, nem gondolkodtam túl sokat, lefoglaltam a jegyeket. Választhattam volna persze más úti célt is, de mivel még soha nem jártam a Ruhr-vidéknél északabbra, úgy voltam vele, mindenképp egy skandináv országba kell eljutnom.

Pedig manapság magyarként utazni a világban rendkívül megterhelő.

Méghozzá azért, mert kevés olyan hely maradt mostanra Európában, amelytől ne rettegnénk valami miatt. Nem volt más a helyzet Svédország kapcsán sem, rengetegen próbálták meg felhívni a figyelmem az esetleges veszélyekre, elsősorban természetesen a muszlimokra és a feketékre.

Sokakkal ellentétben nem feltétlen gondolom azt, hogy ezekre az emberekre rögtön rasszista, iszlamofób férgekként kellene tekintenünk, a baj ugyanis nem náluk, hanem a készülékükben van. Mármint szó szerint a tévékészülékükben. A gigantikusra duzzadt kormánymédiából ugyanis szüntelenül folynak az összeomló, hanyatló nyugatról szóló híresztelések. Ezek a nagyrészt álhírek pedig könnyen állnak meg olyanoknál, akik még csak a köztévében láttak arabokat, vagy egyáltalán: nem keresztény fehér embereket.

Pedig akár igazuk is lehetett volna

Az utazás kapcsán fontos megjegyezni, hogy Svédország fővárosában, a Malmőtől 510 km-re fekvő Stockholmban bő egy hónappal ezelőtt terrortámadás történt, ami miatt akár az a helyzet is előállhatott volna, hogy a magyar kormánynak valamilyen szinten igaza lesz, és sok rendőrrel, ellenőrzéssel, de legalábbis ideges hangulattal találkozunk.

Ehhez képest úgy alakult a kirándulás, hogy életem négy legnyugodtabb napját töltöttem Svédországban.

Az Orbán Viktor által folyamatosan hangoztatott uszító panelek, miszerint a bevándorlók megváltoztatják az ország összetételét, egyszerűen nem igazak. Semmivel nem lett ugyanis kevésbé svéd Malmö attól, hogy jóval több muszlim utazott velünk a külvárosi buszokon, mint szőke, kék szemű svéd, mint ahogy Dánia sem lett kevésbé dán attól, hogy egy fiatal lány hidzsábban szolgált ki minket a koppenhágai Burger Kingben.

Nem beszélhetünk bevándorló hordákról, vagy népcsoportok közötti szembenállásról, köszönhetően annak a nyílt, befogadó magatartásnak, amit velünk szemben is tanúsítottak. Nem élcelődtek rajtunk, amikor harmadjára sem tudtunk szabályosan felszállni a buszra, de még csak ki sem néztek, mikor a tömegben hangosan, magyarul beszélgettünk.

Természetesen nem állítom, hogy Svédországban köttbullarból van a kerítés, és soha nincsenek balhék, de azok semmiképp nem olyan jellemzően mindennapiak, mint ahogy azt a magyar propaganda el akarja hitetni.

A hazaérkezés után egy gyomrossal ért fel meglátni Ferihegyen az első hatalmas Soros-Simicska-bábos plakátot.

Aztán ahogy mentem haza, egyre több jött szembe, így szépen újra hozzászoktam.

Illusztráció: Besenyei Violetta