Andorráról labdarúgó-válogatottjáról két dolgot biztosan állíthatunk; jóval gyengébbek nálunk – a 203. a FIFA ranglistán – és visszatérő ismerősök. A 2014-es vb-selejtezőn is egy csoportban küzdöttünk. Ők a pontszerzésért, mi a továbbjutásért, de mindketten sikertelenek maradtunk.
Andorra mást is felidéz bennünk. A legutóbbi haza meccsünk (2013. okt. 15., 2-0) például arról nevezetes , hogy a találkozó előtt adta elő a mára már legendássá vált kifakadását Szalai Ádám, a válogatott centere.
Ez a megnyilatkozás jelentette azt a történelmi fordulópontot, ami a rendre összezáró magyar “futballszakma” ellenében megadta a végső lökést Csányi Sándornak az évtizedes szemfényvesztés felszámolására. Az MLSZ elnöke tett még egy erőtlen gesztust a magyar edzők irányába a munkamániás Pintér Attila kinevezésével, de csapatunk sikertelen első fordulóbeli Eb-selejtezője után (Magyarország-Észak-Írország 1-2) végképp lemondott a hazai trénerekről és a külföld irányába fordult.
Amatőr, fél amatőr brigádot fogadunk
Húzása bejött, kijutottunk az Eb-re, ahol remekül szerepeltünk, azonban a nyári sikerből nem lehet hosszú távon megélni. Ugyan a realitás a harmadik hely, Portugália és Svájc válogatottja az esélyes a továbbjutásra, de a vb-selejtezők első két meccse – Feröer elleni pontvesztés (0-0) és a Svájc elleni peches vereség (2-3) – mindenképp arra ébresztett rá minket, rövid távon sem.
Helyzet van! Ne hagyd ki a legjobb meccseket. Tippelj a Tippmixpron!
A lettek legyőzése (0-2) és a 4. fordulós szerény ellenfél ellenben ragyogó alkalmat nyújt a felzárkózásra.
Andorrában egyik klubcsapat sem rendelkezik saját stadionnal (az országban két darab stadion található), így a bajnokság során okafogyottá válik hazai és idegenbeli meccsekről beszélni.
Noha Andorra két karakteres stílust játszó országgal határos (Spanyolország, Franciaország), ennek ellenére nem mondhatnánk, hogy bármit is átvett volna szomszédaiktól.
Favágók, és keménykedők
Egyszerű futballt játszanak. Betömörülnek a kapujuk elé, jobbára tíz emberrel és foggal-körömmel az utolsó percig védekeznek, függetlenül az eredmény állásától.
Cristiano Ronaldo például rendszeresen közelharcot vívott az andorrai védőkkel, akik nem válogattak az eszközökben, amikor egy-egy rögzített szituációnál meg akarták állítani. Nem egyszer Ronaldo hóna alá bújva, “birkózó technikával” gátolták meg (lásd fent), hogy az őt kereső beívelésekre odaérhessen. Mondjuk ettől megszerezte csapata első gólját (6-0-lett a vége).
Az azonban figyelmeztető jel, hogy Svájc ugyan 90 percet töltött az andorrai kapu előtt, mégis csak 2-1-re győzött idegenben, úgy, hogy a rúgó, csípő, harapó hazaiak a végén lőttek egy kontragólt. Ilyet:
Az adnorraiak nem kontrollált agresszivitása lehet a mi malmunkra hajthatja a vizet. Várhatóan a szokottnál több pontrúgáshoz juthatunk, amelyekből könnyebben tudunk gólt elérni. A kombinációs játék ugyanis nem az erősségünk, azzal csak nehezen tudnánk feltörni az ellenfél masszív védekezését.
Storck kapitány is érzi, nehéz meccs vár ránk
Bernd Storck szövetségi kapitány ezért nem gondolja, hogy sétagalopp lesz a vasárnapi. Óvatossága jogos. Arról nem tehet, hogy csapatunkban nem hemzsegnek az ellenfél tizenhatosa előtt, kis területen zajló, rövidpasszos játékban erős, a labdát jól fedező, jól cselező, a kulcspasszokra képes támadók és középpályások. A betömörülő védelem feltörésének egyik leghatékonyabb fegyvere ez lenne. Pont most jöhetne el Nikolics Nemanja ideje, mert ő épp ilyen, de sajnos ujjtörése miatt nem léphet pályára.
Válogatottunknál ugyan tetten érhető a fejlődés, de még nem tart ott, hogy egy csak a védekezéssel foglalkozó ellenfél falát könnyedén feltörje. Olybá tűnik, ilyen ellenféllel szemben sokszor tanácstalanok vagyunk, túlzottan kiszámíthatóak a labdautak – különösen szélen -, és emiatt egysíkúvá, lassúvá váló játékunk egyszerűsíti a védekező ellenfélfeladatát.
Számunkra sokszor még hátrány, hogy a nálunk jóval gyengébbnek gondolt ellenfelek semmit sem akarnak csinálni a meccsen. Így nehezen lazul fel a védekezésük, kompakt marad az egész csapat. Nincsenek terek, ahová betörhetnének támadóink, nincsenek rések, ahová betehetnénk a labdákat.
A kapitány türelemre intése ezért érthető, hiszen elsődleges célunk a három pont bezsebelése.
