Az ajtók záródtak a Nemzet Főtere alatt. Egy fiatal pár rohant, hogy elérje a metrót. Elérte.
Csinosak voltak, jól öltözöttek, a hajuk fényes, és úgy illatoztak, mint egy Duty Free Shop. Az ajtók bezáródtak és a szerelvény elindult.
– Hé! – szólt a fiú. – Biztosan jó felé megyünk?
– Várjál – felelt a lány. – Most mondja majd.
A Batthyány tér következik – mondta a hang.
– Egy megálló? – kérdezte a lány.
– Hát ezek szerint! – felelte a fiú. – Kicsi ez a város.
Kicsi ez a város, mondta az erdélyi fiatal, mert akkorra már tudtam, hallottam, hogy erdélyiek, és ugyan furcsán voltak öltözve, de az még nem zavart, hanem, hogy ez a város kicsi, az már kissé meglepett.
– Egy megállóért vettünk jegyet? – kérdezte a lány.
– Ne idegeskedj már, nem számít.
– Mennyi volt egy jegy? – kérdezte a lány.
– Egy font – felelte a fiú.
