Tudom, hogy nagyon jó érzés azt hajtogatni, hogy gazemberek, hogy ezek gazemberek, hogy ami itt történt az botrány és elfogadhatatlan és gazemberség, de azt kell gondolnom, hogy sokan egyáltalán nem ismerik a gazemberek természetét, hogy mindez bók számukra, elismerés, lovagkereszt, mint amikor édesanyánk szívét-lelkét belefőzi a vasárnapi ebédbe, és azt kérdezi, na?, isteni lett?, és azt feleljük neki, édesanyám, hát ez valami isteni lett, ez mennyei, és akkor édesanyánk örömében elpirul, pont ezt akarta hallani, és pont így pirul el a gazember, mikor azt hallja: ezek gazemberek, ami itt történt, az botrány, hátradől a széken, mert hetek, hónapok óta készült rá, szívét-lelkét belefőzte ebbe a botrányba, hogy ilyen mennyeien gazemberire sikerüljön, és ha esetleg még azt is hallaná, ha valaki még azzal is kedveskedne neki, hogy rohadj meg, te szarházi, akkor talán el is sírja magát örömében.
