2015 abszolút a menekültválságról szólt, nem kis részben pedig arról, hogyan szültek őrületes kritikákat Nyugat-Európában Orbán Viktor kormányának migránsellenes lépései. Azóta sok minden történt, és jelenleg ott tartunk, hogy mini-Schengenről beszélnek nyugaton, Ausztria és Szlovénia is kerítést épít, a finnektől utaznak haza a menekültek, Svédország pedig közölte, hogy megtelt.
Azonban akad egy érdekes kis nyugati ország, ahol idén parlamenti választásokat is tartottak, ami régóta kilóg a sormintából, mégis csak hevenyészetten kapott a durva támadásokból:
A dánok a hétvégén azzal kerültek be a hírekbe, hogy ők már nem a menekültek elhelyezéséről szóló dublini rendelet ellen acsarkodnak, hanem az ENSZ komplett menekültügyi egyezményét akarják felülvizsgálni. Ezt maga Lars Løkke Rasmussen miniszterelnök mondta, miután már 18 ezer menedékkérőt regisztráltak Dániában is. Rasmussen indoka egyébként nagyon ismerős lehet, előfordulhat, hogy épp Lázár Jánostól szedte:
Ha valaki két vagy három évet töltött Törökországban, a háborútól védett helyen, akkor mehet ezek után Európába, hogy ott menedékjogot kérjen? A jelenlegi szabályok ezt lehetővé teszik, de tárgyalni kell erről.
Mindez kiválóan illeszkedik az eddigi sormintába, ami már az előző kormány, Helle Thorning-Schmidté is képviselt. Dániában az idegenellenességnek megágyazott, hogy merényletet kíséreltek meg februárban a Mohamedet kutyatesttel ábrázoló karikaturista, Lars Vilks ellen, ő túlélte a lövöldözést, de két ember meghalt, többen megsérültek.
Plakátok és választások
Nyáron aztán kiderült, a “Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!” feliratú plakátok ötletét a dán baloldal kampánya adta, ami hasonlóakkal operált. Júniusban közölték, tetszik nekik a menekültek kvázi kiszervezésén alapuló osztrák modell, elemeznék az átvételét. (Ebből volt balhé Bősön: az osztrák és a szlovák kormány megegyezett, hogy 500 olyan menedékkérőt helyeznek el itt, akiknek eljárása még folyamatban van. A helyiek nem kértek az ötletből.) A választásokon közben győzött Rasmussen jobbos pártja, ami ráadásul külső segítséget kap a parlamenti szavazásokon a radikális, idegenellenes jobboldaltól.
Augusztusra a dán kormány is odáig jutott, hogy az embercsempészeknek és menekülteknek külföldön felállított plakátokon és újsághirdetésekben akartak üzenni, hogy nem érdemes Dániába jönni. Ezzel párhuzamosan Dánia csökkentette 45 százalékkal a menekülteknek szánt támogatásokat (ami még így is, alsó hangon havi 250 ezer forint körüli pénzt jelent), sok támogatási formát pedig feltételekhez (pl. munkaviszonyhoz, nyelvtanuláshoz) kötöttek, de a családegyesítést is megnehezítették.
Kínzóan ismerős történet
A dánoknál aztán szeptember elején pörögtek fel az események, ahogy Magyarországon is. Miközben megjelentek az első elrettentő hirdetések a libanoni lapokban, a Svédország felé tartó migránsok egyre nagyobb számban lépték át a dán-német határt. Először elkezdték visszavinni a menekülteket Németországba, majd 9-én a két ország közti vasúti forgalmat is leállították. A helyzet addig fokozódott, hogy megtörtént az, ami Magyarországon:
Miközben Dánia egyre jobban bezárta a menekültzsilipeket, a svédek ekkor még vígan mondták, hogy jöhet bárki, akit üldöznek otthon. Így a menekültek között is elterjedt, hogy Dániában nem szabad maradni, mielőbb tovább kell állni Svédországba. A dánok át is engedtek hamar mindenkit, de a svédek ekkor már nem örültek ennek. Novemberben már a norvégok és a németek is átvették a dán mintát, ők is külföldi hirdetési kampány mellett döntöttek, Dánia pedig úgy határozott, visszaküldi Szíriába a harci repülőit (ha ide is kéne magyar párhuzam, akkor a 110, Irakba vezényelt őrző-védő magyar katona lenne jó példa).
Mindenki betelt
Dánia azonban a saját csapdájába esett: a norvégok és a megtelt svédek is őket másolva lecsökkentették a menedékkérőknek adható pénzeket és elkezdték szigorúan ellenőrizni a határokat. Ennek az lett a vége, hogy a dán-svéd határ egyetlen “szárazföldi” részén, az Öresund-hídon félig leállt a vonatközlekedés. A dánok úgy megijedtek az egész helyzettől, hogy december elején például nemet mondtak arra egy népszavazáson, hogy szorosabbra fonják a belügyi politikát a többi EU-tagállammal.
A mostani ENSZ-szel kapcsolatos friss hír előtt közvetlenül egy kínos hír vont magára nagyobb figyelmet: amikor a dánokat a nácikhoz hasonlították, mert a menekültek értékeit elkobozzák az ellátásukért cserébe. Azzal védekeztek, hogy a dán munkanélküliektől is elvárják, hogy minden ingóságukat eladják, és csak akkor forduljanak az államhoz segítségért, ha már tényleg nincs egy árva vasuk sem.
