Mégpedig az eddigi legnagyobb érdeklődésre számot tartó színházi előadás, a Nézőművészeti Kft. – egyébiránt zseniális, A fajok eredete című – darabját megelőző percekben. A színházteremmé változott nagyharsányi tornateremben a kulturális emelkedettséget, vagyis a szakrális térré alakulást nem, vagy csak kevéssé észlelő férfi esete egyáltalán nem volt zavaró, sőt minden sznobériára hajlamos embert azonnal emlékeztetett arra, hogy a színház és a kultúra nem úgy fennkölt, ahogy azt nagyon sokan gondolják. Egy ilyen fesztiválon helyére kerülnek a dolgok és eltűnnek azok a határok, amik által képesek vagyunk túlmisztifikálni valamit, mondjuk akár a színházat. Még egyszer szeretnénk hozzátenni, hogy a tornaterem alakult át színházteremmé, és nem a színházi előadás, edzéssé. És ez, ezen a fesztiválon szinte mindennel így van. A csűrből moziterem, a malacólból kiállítótér, a borozó teraszából irodalmi beszélgetés háttere, a bányakatlanban kialakított szoborparkból előbb koncerthelyszín, majd színházterem, az általános iskolából múzeum varázsolódott.
Ha valakinek az eddig olvasottak alapján a Művészetek Völgye jutna eszébe, akkor az nagyon jó helyen kapizsgál, hiszen a Káli-medence fesztiváljának egyik legjobb helyszínét szervező Bárka Színház csapata hívta életre ezt a dél-baranyai kulturális összejövetelt, Villány környékén. A bárkásokkal három falu fogott össze Nagyharsány, Kisharsány és Palkonya, hogy kicsit ők is megmutassák magukat a kultúrára szomjazó széles néptömegeknek, illetve, hogy alternatívát nyújtsanak az igényes és tartalmas szórakozást kereső embereknek. Kiállításoktól, színházi előadásokig, koncertekig, spontán zenélésekig mindenféle izgalmas és jó dolog megtalálható itt. Az egyik kedvencünk például az ebédünk elfogyasztása közben a sörpadról megtekintett, büfé pult előtt előadott Svejk volt. Tökéletes hangulatot teremtett az emésztéshez, és hát ugye étkezni is csak jókedvűen szabad.
A két Harsány és a csodás kis borospincéivel és parasztházaival bárkit elvarázsolni képes Palkonya lakossága erre a pár napra jócskán megsokszorozódik: a kertek megtelnek sátrakkal, a falvakban és az azokat összekötő utakon megjelennek a stopposok, tarisznyások, raszták, szütyősök, pocakosok, ifjak és korosak. No és persze az árusok, akiknél azért még mindig az Edda slágerek és a Limp Bizkit a menő. Sebaj, így legalább a kontraszt felerősödésével mi sem tudunk teljesen elszállni. Emelkedni viszont igen, mint ahogy azt már az egyik fővédnök, Törőcsik Mari néhány mondatával, és a másik – a tavalyelőtt elhunyt – Cseh Tamás felidézésével beragyogott megnyitón megtehettük, ahol a rendezvény díszvendége, Berecz András rittyentett elibénk egy akkora mesét, hogy csak úgy lestünk, mint közönség a mesevarázslót. Berecz előadásában valószínűleg még egy parlamenti interpelláció is izgalmas lenne, hát még valamely majdnem elfelejtett település egyik öregjétől megtanult, Berecz által megmentett, majd kiszínezett fabula. A gyerekek ettől tán még kevésbé, a felnőttebbek azonban egyértelműen felvidulva kezdhettek neki a fesztiválozásnak ezután a nyitány után. Az első este aztán bele is csaphattunk a lecsóba, hiszen a hatalmas közönség kedvenc, a mostanra popikonná vált Quimby koncertje zárta a napot, és bár a zenekar ezúttal kicsit enerváltabbnak tűnt, azért arról – az ezen az estén a megszokottnál rekedtebb tónust megütő – Kiss Tibi, mindenkit gyorsan biztosított, hogy a lehető legjobb helyen vannak az Ördögkatlanon, és becsüljék meg, és örüljenek neki, mert ilyenből nagyon kevés van.
És tényleg. Valóban elég kevés ilyen nívójú fesztivál van. Minőségi programok, könnyed hangulat, kedves emberek, jó ötletek. Az egyetlen kissé zavaró dolog (a vega konyha hiányát leszámítva) az talán a színházi jegyekhez jutás módja lehet. Most ugyanis az a rendszer, hogy egy adott településen kell sorszámot kérni, az aznap levő előadásokra, reggel tízkor, és egy ember maximum négy sorszámot kaphat. A külön jegy intézménye érthető, hiszen van, ahová csak negyven ember fér be és hát valahogy szelektálni kell, azonban ez akkor működhetett jól, amikor még ennél kevesebben voltak. Mostanra azért már híre ment a fesztiválnak és jóval több látogató érkezik ide, mint az elmúlt három évben, így aztán akad olyan is, aki például hiába áll be a sorba minden reggel, még így sem garantált számára, hogy valamely színházi előadásra bejusson, holott, ő is fesztivállátogató és ugyanúgy kifizette a jegyét. Nem tudjuk a tökéletes megoldást, de mondjuk a négy jegy per fő máris soknak tűnik és tán az előzetes netes foglalás rendszerét, vagy a minden hetijegyhez egy tuti színházjegy módszere, sőt egyesek szerint még a sorsolás is igazságosabbnak tűnik a mostani jegyelosztásnál.
Persze azért aki nem jut be a színházba, az is tud magával mit kezdeni. Program van bőven. És ha csak a mindenki által látogatható listát végignézem, már akkor tutira megéri az árát (a bérlet elővételben nyolc-, majd kilencezer, a helyszínen tizenegyezer forint, a napijegy pedig háromezer-ötszáz), ha csak azt nézem, hogy Quimby, Budapest Bár, Európa Kiadó, Kistehén Tánczenekar, Kiscsillag, Besh O Drom, Lajkó Félix (ezúttal Brasnyó Antallal és Dresch Mihállyal közösen), Budzillus, Psycho Mutants, Tiger Lillies koncertek voltak/lesznek. Sőt ezért a pénzért még például ingyen buszok is közlekednek a helyszínek között, ahol néha még színház is van a fedélzeten… Szóval még így is bőven megérős a történet.
Azt pedig, hogy Teca hol is volt pontosan, sajnos nem tudjuk, egy azonban biztos: nagyon jól szórakozhatott!
