Ma már nem kérdés: állandó megfigyelés alatt állunk. Az, hogy kik vagyunk, mik az érdeklődési köreink, kik a barátaink, ma már szinte bárki számára hozzáférhető a közösségi oldalakról, digitális lábnyomunk pedig olyan információkat is elárul rólunk a nagy cégeknek, amelyekről talán még mi sem tudunk. A mozgásunkat folyamatosan monitorozzák az okos kapucsengők és a CCTV-kamerák, amely utóbbiak könnyen lehet, hogy mesterséges intelligencia segítségével személyazonosságunkat is hozzá tudják rendelni a tartózkodási helyünkhöz.
Clément Belletier, a franciaországi Clermont Auvergne-i Egyetem pszichológusa szerint ez az egyik első téma, melyet a pszichológusok tanulmányoztak. 1785-ben Jeremy Bentham, angol filozófus és jogelméleti gondolkodó megalkotta a panoptikon nevű elméleti börtönmodell koncepcióját, amelynek lényege az volt, hogy a fogvatartottakat folyamatosan meg lehetne figyelni anélkül, hogy tudnák, éppen figyelik-e őket. Ennek az elméletnek később hatása lehetett az iskolák, kórházak, gyárak és börtönök elméleti és gyakorlati kialakítására.
1898-ban aztán Norman Triplett pszichológus kimutatta, hogy a kerékpárosok keményebben versenyeznek mások jelenlétében. Az ezt követő, leginkább az 1970-es években és azóta keletkezett tanulmányok pedig egyértelműen kimutatták: nemcsak a viselkedésünket, hanem a gondolkodásunkat is megváltoztatja, és komoly hatással van a mentális egészségünkre. A Live Science azt tárta fel, hogyan változtat meg minket az állandó megfigyelés.
Mit vált ki belőlünk a megfigyelés?
Tudatos szinten másképp viselkedünk, ha figyelnek minket. Proszociálisabbá válunk, ami azt jelenti, hogy nagyobb valószínűséggel adakozunk, és kisebb valószínűséggel csalunk. Egyes tanulmányok azt is sugallják, hogy a lopás vagy a szemetelés pusztán a szemek képeinek közzétételével is csökkenthető. Ez a gondolkodásmód vezetett ahhoz az elképzeléshez, hogy a megfigyelést társadalmilag előnyös célokra is használjuk: például bűnmegelőzésre.
Egy tanulmány szerint a résztvevők rosszabbul teljesítettek egy munkamemória-feladatban, amikor olyan képeket mutattak nekik, amelyeken emberek nézik őket, mint amikor az emberek elfordították a tekintetüket. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a közvetlen tekintet megragadja a résztvevők figyelmét, és eltereli azt a feladatról. Más tanulmányokban úgy találták, hogy a térbeli kogníció és a nyelvi feldolgozás is rosszabb lett megfigyelés alatt.
A ránk fókuszáló szemek a tudattalan működésünkre is hatnak: ha valaki néz minket, annak tudattalanul elkezdjük analizálni az arcát. Egy tavaly decemberi, a témában készült kutatásból például kiderült, hogy az agyunk már azelőtt felfigyel arra, hogy az irányunkba tekint egy szem, hogy tudatosan megfigyelhetnénk az arcot, és elemezhetnénk azt. A megfigyelés tehát úgy tűnik, magasabb fokozatra kapcsolja a feldolgozási képességeinket.
A skizofréniában szenvedőknél például többször fordulhat elő, hogy túlérzékenyek lesznek a figyelő tekintetekre. Mások, például a társas szorongásban szenvedők, szintén túlérzékenységet mutathatnak mások tekintetére. Rengeteg hatás van persze, amit még nem sikerült megfigyelni. A kutatók azonban állítják, hogy a modern tanulmányok egyértelműen bizonyítják: a munkahelyi megfigyelés, amelytől sok cégvezető a termelékenység növekedését várja, valójában kontraproduktív. Ugyanez a helyzet a vizsgázó diákok esetében használt megfigyeléssel is: legyen szó akár online vagy offline vizsgakörnyezetről.
