November 8-án három óriáspanda hagyta el a washingtoni Smithsonian Nemzeti Állatkertet. Tian Tian, Mei Csiang és legkisebb bocsuk, Csiao Csi előbb Észak-Virginiába utazott, majd egy speciális Boeing 777F-fel Kínába szállították őket, helyi idő szerint éjjel 11:23-kor landoltak Csengtuban.
A medvéket amerikaiak millió tekintették meg korábban, tengerentúli életük azonban valószínűleg végleg véget ért. Új otthonuk egy csengtui pandakutató központ lesz. Hogy a pandaprogram egyáltalán folytatódhat-e az Egyesült Államokban, arról Kínában döntenek majd.
Jelenleg az Egyesült Államokban csak az Atlantai Állatkertben laknak óriáspandák, az utóbbi négy évben a Memphisi és a San Diegó-i Állatkert példányait is átszállították eredeti hazájukba. A medvék Atlantában sem maradhatnak sokáig, a két-két kifejlett példányra és bocsra vonatkozó szerződés 2024-ben jár majd le, és úgy tűnik, a megállapodást ebben az esetben sem hosszabbítják meg.
Szimbólumok országa
A panda szó egy nepáli kifejezésből ered, amely bambuszevőt jelent. A vörös panda és az óriáspanda a megnevezés ellenére nem áll közeli rokonságban egymással – rendszertanilag eltérő családhoz tartoznak. A jellegzetes, fekete-fehér faj csak Közép- és Dél-Kínában őshonos, igaz, a világ több pontján megtekinthető állatkertben.
Kína egyik, ha nem a legismertebb természeti szimbóluma manapság az óriáspanda, hasonlóan, mint a fehérfejű rétisas az Egyesült Államok és az európai barna medve Oroszország, illetve a Szovjetunió esetében.
Érdekes módon az 1949-es kommunista forradalomig Kínában más állatok, valamint mitikus lények számítottak elsődleges jelképnek –sárkányok, főnixek, tigrisek vagy darvak. Az új hatalom viszont jószerivel mindent elutasított, ami az imperialista múlthoz köthető, a pandák pedig viszonylag kedves, tiszta szimbólumnak bizonyultak.
A faj rövid idő alatt a diplomáciai ajándékozás eszközévé fejlődött, Peking a segítségével fejezte ki jó szándékát. Eleinte ideológiailag közelebb álló országok kaphattak csak a ritka példányokból, utóbb azonban a kör látványosan kibővült.
Kína a modern korban először az 1940-es években élt a pandaadományozás eszközével. A hidegháborús időkben, az 1950-es évektől kezdődően a módszer felfutott, Peking ekkorra célzottan használta a fajt diplomáciai és stratégiai célokra, nemzetközi kapcsolatai erősítésére, befolyása növelésére. Az ázsiai ország többek között a Szovjetunióba, Észak-Koreába, az Egyesült Királyságba és az Egyesült Államokba küldött medvéket ebben a periódusban.
„Adok belőlük”
„Sokan nem tudják, de valójában két kínai nagykövet van Washingtonban: én és a Nemzeti Állatkert pandakölyke” – mondta Cui Tiankai, Kína akkori amerikai nagykövete 2013-ban, amikor egy újszülött példány érkezett az intézménybe. A faj nagyköveti funkciója valójában több mint 50 éves múltra tekint vissza.
A kínai–amerikai kapcsolat az 1970-es évektől kezdődően kezdett el rendeződni, Richard Nixon 1972-ben az első amerikai elnök lett, aki elutazott a kommunista országba. A látogatás alkalmából rendezett vacsorán az elnök feleségét, Pat Nixont a Mao Ce-tungot követő második legbefolyásosabb kínai politikus, Csou En-laj miniszterelnök mellé ültették.
A történet szerint a first lady az asztalon lévő cigarettásdobozt nézve felfigyelt az azokon lévő pandamotívumokra, majd megjegyezte Csou En-lajnak, igen kedveli őket. „Adok belőlük” – mondta a politikus Pat Nixonnak, aki először azt hitte, a miniszterelnök a cigarettákra gondol. Csou En-laj gyorsan tisztázta a helyzetet: óriáspandákat ajánlott fel.
Amikor az első egyedek, egy 18 hónapos hím és nőstény 1972. április 16-án megérkeztek a Smithsonian Nemzeti Állatkertbe, tízezrek özönlöttek a ceremóniára. A medvék hamar sztárrá váltak, címlapokon jelentek meg, az életük alakulását tömegek követték, hasonló rajongás övezte őket, mint a brit királyi családot. A faj utóbb Washington nem hivatalos kabalafigurájává vált, metrójegyeken, szobrokon és szuveníreken is feltűnt, elszállításuk most kifejezetten fájó a városnak.
Arról, hogy az elmúlt években hogyan állt be a fordulat a kínai pandadiplomáciában, tisztségviselők egyelőre nem számoltak be. A hivatalos magyarázat szerint egyszerűen lejárt a kölcsönzésre vonatkozó szerződés, ám a háttérben egyértelműen politikai okok állnak.
Idén a kínai közösségi oldalakon olyan videók kezdtek el terjedni, amelyek szerint a Memphisből visszahozott pandákat az Egyesült Államokban bántalmazták, éheztették, az üzenetre ráadásul az állami irányítású média is ráerősített. Kínai szakemberek ugyan megvédték az amerikai állatkertet, kiemelve, hogy a rossz állapotért az érintett egyed bőrbetegsége felelős, ennek ellenére elterjedt a Washington-ellenes narratíva. Sok kínai az esetben hazája amerikai elnyomásának szimbólumát vélte felfedezni.
Washington és Peking között ugyanis az elmúlt időszakban új hidegháború kezdett el kibontakozni. A rivalizálás egyik legszembetűnőbb mozzanata a Huawei-ügy, valamint a kémléggömb-saga volt, de a versengés többek között az űrre is kiterjed. A pandák visszavitele az amerikai–kínai viszony drasztikus átalakulásának újabb mérföldköve, egyértelmű üzenet ez Pekingből.
Pandák és urán
1972 óta a kínai pandadiplomácia sokat fejlődött. A fordulat az 1980-as években, Teng Hsziao-ping a szocialista piacgazdaságot megteremtő reformjainak idején kezdődött, manapság az állatokat már nem egyszerűen ajándékba adják, azok kölcsönzéses alapon, pénzért vehetők igénybe. A Smithsonian Nemzeti Állatkert például évi 500 ezer dollárt fizetett, az Atlantai Állatkert pedig állítólag több mint 16 millió dollárt költött a programra 1999-es indulása óta.
Kína Kanadával, Franciaországgal és Ausztráliával kötött pandaegyezményeinek időzítése például egybeesett az érintett országokkal létrehozott urán-megállapodásokkal, és hasonló volt a helyzet a Szingapúrral, Malajziával és Thaifölddel folytatott szabadkereskedelmi megegyezéseknél is. Egy 2021-es tanulmány alapján az átadott egyedek száma erősen összefügg az érintett állam és Kína közötti kereskedelmi forgalommal.
Az utóbbi években már Finnország, Hollandia és Dánia is hozzájutott példányokhoz, Peking pedig 2022-ben átadta az első párt egy közel-keleti államnak, Katarnak. Az ország stratégiai jelentősége folyamatosan nő, az államban kínai cégek fontos építési szerződéseket nyertek el a közelmúltban.
Az évek során az Egyesült Államok is hozzájutott több állathoz, az utánpótlás azonban egy ideje elakadt, az utolsó medve pedig 2024 végén fogja elhagyni az országot. Ezzel az egész amerikai kontinensen csupán egyetlen példány marad majd, a Mexikóvárosban lakó 33 éves Csin csin.
Az Egyesült Államokkal ellentétben Oroszország pandakölcsönzési programja nagyon is biztonságban van. Peking és Moszkva viszonya napjainkban kifejezetten jó, katonailag is együttműködnek, és a világűrben is partnerként tekintenek egymásra. Hszi Csin-ping kínai elnök 2019-es látogatása során két pandát hozott Vlagyimir Putyin orosz elnök számára egy 15 évre szóló megállapodás keretében.
Sokat segítettek a természetvédelemben
Noha a pandadiplomácia elsősorban stratégiai szempontokat követ, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a módszernek kimagasló fajmegóvási funkciói is vannak. Azzal, hogy az állatok a világ sok intézményébe eljutnak, látványosan javulnak a védelmi esélyek.
A becslések alapján napjainkban valamivel több mint 2000 óriáspanda fordul elő a természetben, a faj sebezhetőként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján. Fogságban további mintegy 650 példány él, ezen egyedek kulcsfontosságúak a fajért folytatott küzdelemben és a pandák vizsgálatában.
A vadon élő példányokra továbbra is komoly fenyegetést jelent az orvvadászat és az élőhelyek pusztulása. A regenerációban az egyik legnagyobb kihívást az okozza, hogy az állatok szinte csakis bambuszt fogyasztanak, így nagyon korlátozott, specifikus környezetekben tudnak csak elboldogulni. Ami szintén igen problémás: a fekete-fehér medvék kifejezetten ritkán szaporodnak.
Hogy az egyedi megjelenésű és viselkedésű faj mennyire megérinti az embereket, hogy természetvédelmi jelentősége mennyire kiemelkedő, azt jól igazolja az 1961-ben alapított WWF sokak által ismert címere. Éppen ennek az érzelmi töltetnek köszönhetően az utóbbi évtizedben komoly erőfeszítéseket tettek az állatokért, emiatt pedig helyzetük is sokat javult – az 1980-as években a szabadon élő populáció egyedszáma még csupán megközelítőleg 1100 volt. 2021-ben a faj egy fokkal kedvezőbb védelmi besorolást kapott, veszélyeztetettből sebezhetővé módosították státuszát.
A siker részben a bambuszerdők helyreállításának tudható be, ám a fogságban történő szaporításnak, megfigyelésnek megvolt a maga szerepe. A pandadiplomácia közvetett módon, az állatok biológiájának, viselkedésének, szaporodásának és betegségeinek kutatása révén támogatja a különleges faj megőrzését. A fogságban tartott óriáspandák köré komoly nemzetközi hálózat épült ki, a programban amerikai és kínai szakemberek is megosztják egymással tapasztalataikat.
Nem csak Amerikából viszik el őket
Jogi szempontból Peking okkal követeli vissza az egyedeit, több érintett állat ráadásul már idős, és olyan speciális ellátást igényel, amelyet csupán Kínában tudnak biztosítani. Ez azonban önmagában még nem indokolja a visszavételi hullámot, az már csak természetvédelmi szempontból is aggályos.
Jelenleg világszerte 23 olyan ország van, amelynek valamely állatkertjében óriáspandát tartanak, a szám ugyanakkor egyre csökken, hiszen nem csak az Egyesült Államokból szállítják haza a őket. Skócia év végén fogja visszaadni példányait, Ausztrália pedig szintén két állattól lesz kénytelen megszabadulni jövőre.
Az Egyesült Államok és az ázsiai ország valóságos kereskedelmi háborút vív, kölcsönösen konzulátusokat zárat be, miközben harcászati szempontból is fokozódik a súrlódás, a kínai ipar pedig Amerika egyik legfontosabb szövetségesét, az Európai Uniót is kezdi meghódítani.
Barbara K. Bodine, a Georgetowni Egyetem diplomáciai szakértője és az Egyesült Államok korábbi jemeni nagykövete szerint az Amerikába érkező első két egyed a kínai reform és nyitás jelképe volt. Az elmúlt évek visszavételei éppen azt mutatják, hogy az ország ismét jelentős átalakuláson megy keresztül, ezúttal ellentétes előjellel.
A pandák hazaszállítása elsőre apróságnak tűnhet, de nagyon is jelentős üzenetről van szó. Tudják ezt az Egyesült Államok döntéshozói is, akik közül többen lépést fontolgatnak. 2022-ben Nancy Mace dél-karolinai republikánus kongresszusi képviselő nyújtott be egy törvényjavaslatot, amelynek lényege egy rivális tenyésztési program elindítása. A cél az volt, hogy a helyben született bocsok amerikai státuszt kapjanak, ezzel cselezve ki a pandadiplomácia régi szabályait, a medvékre vonatkozó szerződések értelmében ugyanis az összes szaporított egyed kínainak számít, a kicsiket pedig negyedik születésnapjukig haza kell juttatni. Mace javaslata végül elbukott.
A Smithsonian Nemzeti Állatkert állítólag eközben nem tétlenkedik, szeretne újabb példányokat, egyelőre viszont nem tudni konkrét megállapodásról. Az intézmény mindenesetre folytatja a pandák számára kialakított tér fejlesztését, bízva benne, hogy egyszer ismét beköltözhet a faj az állatkertbe.
