Túl vagyunk a tavaszi napéjegyenlőségen, ami nemcsak azt jelenti, hogy már a csillagászati tavasz is elkezdődött, hanem a világos periódus immár hosszabb a sötétnél. Most szombaton, március 25-én 5:36-kor kelt fel a Nap és 18:04-kor nyugszik, de még mindig érezhetjük úgy, hogy „túl korán” sötétedik.
Legalábbis ezért fogalmazódott meg a nyári időszámítás bevezetésének igénye már a XVIII. század végén, pontosabban az az ötlet, hogy energiatakarékosság céljából óráinkat jobban igazítsuk a Nap járásához. Először a világháborúk szűk esztendőiben vezették be számos országban, majd a XX. század második felében világszerte elterjedt a téli és a nyári időszámítás váltogatása.
A napnyugta időpontja nagyot ugrik ezzel, vasárnap már 19:05-kor búcsúzunk csillagunktól – legalábbis a Budapestet is átszelő 19-es hosszúsági körön, a jelenség fokonként négyperces eltérést mutat. Persze ezzel a napkelte is későbbre csúszik, esetünkben 6:34-re, így egy darabig sokan ismét sötétben kénytelenek ébredni.
De nem sokáig, a nappalok hossza apró lépésekben, de növekszik, egy hónap múlva már ismét reggel fél hatkor köszönthetjük a napot.
