Világszerte kutatók ezrei dolgoznak azon, hogy az emberiség felkészülten, a győzelem reményében vehesse fel a harcot bármilyen kórokozóval szemben. Akár olyanokkal is, amelyeknek ma még a létezéséről sem tudunk. A magyar szakemberek munkája és eredményei világszerte elismertek, ami pedig az elhivatottságukat illeti, arra a kivételes talán nem is a legmegfelelőbb jelző.
Dr. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa és PhD-hallgatója, Tóth Gábor Endre december végétől egy hónapot töltöttek Bangladesben a Nipah-vírus nyomában. Nekünk, magyaroknak ugyan nem mond sokat, de szakembereink munkája, a magyar fejlesztésű mobillabor és az általuk alkalmazott módszer évről évre ezrek életét mentheti meg, illetve kisebb-nagyobb helyi, netán régiós járványok megelőzését segíti.
Ahol ürülékeső hullik a fákról
Kezdjük a helyszínnel, hiszen ki ne akarna a magyar télből egy egész hónapot a festői Dél-Ázsiában tölteni? Csakhogy Banglades, a világ egyik legsűrűbben lakott országa egyáltalán nem festői hely. Sőt, nyoma sincs már a természetes környezetnek, a tájban rizsföldek és városok keverednek, szinte csak elvétve látni egy-egy facsoportot – azok is jellemzően gyümölcsfák.
A legfeltűnőbb viszont a számunkra teljesen elképzelhetetlen tömeg, a zsúfoltság mindenütt
– meséli a 24.hu-nak Kemenesi Gábor. Persze a virológus nem nyaralni ment oda, ám programja sokunk számára még így is inkább valósággá vált horrorjelenetek sora.
A kutatók tetőtől talpig védőruhába öltözve speciális „nejlont” fektetnek a földre egyes fák körül. A fákon száz- és ezerszám alszanak a csaknem méteres szárnyfesztávú gyümölcsevő denevérek, esőpermetként szórják az emberek nyakába a guanót és a vizeletet. Ők pedig ezt gyűjtik össze számtalan helyszínről, keresztül-kasul bejárva az országot.
A Nipah ugyanis egy denevérekben tenyésző vírus, amely olyan „nagykutyák” társaságában szerepel az Egészségügyi Világszervezet úgynevezett priority diseases listáján, mint például az ebola vagy a COVID-19. Ezek a különös figyelmet igénylő, nagy kockázatot jelentő betegségek és kórokozóik.
70 százalékos halálozás
A Nipah-vírust 1999-ben izolálták elsőként, miután az előző évben több mint 100 ember halálát okozta Malajziában. Ekkoriban ugyanis nagyszabású program indult a sertéstenyésztés felfuttatására: hatalmas területeken irtották ki az erdőket, hogy a helyükön sertéstelepeket létesítsenek. Rengeteg repülő kutya, más néven gyümölcsevő denevér veszítette el természetes élőhelyét, az állatok a disznók számára telepített gyümölcsfákon voltak kénytelenek meghúzni magukat.
Szoros interakció alakult ki denevér és sertés között, utóbbi pedig kifejezetten fogékonynak mutatkozott a Nipah-vírusra, róluk pedig emberi fertőzések is kialakultak. A járvány szerencsére nem öltött komoly méreteket, de erős visszhangot keltett, és nem csak tudományos körökben, hanem ihletője volt például a 2011-es Fertőzés című filmnek. A malajziai sertésállomány nagy részét leölték, az ágazat jelentősen visszaesett.
A vírus a denevér vizeletével ürült a környezetbe. Az emberről emberre történő fertőzés módja még nem teljesen tiszta, annyit tudunk, hogy a fertőzött emberrel történő közeli kontaktus lesz a kulcs
– mondja a virológus. Hozzáteszi: fontos leszögezni, hogy teljesen másról beszélünk mint a jelenlegi SARS-CoV-2 ahol hatékony légúti fertőzés van. A Nipah ugyanis az Ebola-vírushoz hasonlóan közeli kontaktus révén, valószínűleg nagyobb fertőzött váladékok/váladékcseppek révén terjed, jóval nehezebben, mint a mostani járványban megszokhattuk, így nem is okoz olyan könnyen kiterjedt járványokat.
A Nipah-fertőzés kezdeti jelei elég átlagosak, láz, hidegrázás, izomfájdalom, légúti tünetek, hányás, majd végül idegrendszeri gyulladásos tünetek jelentkeznek. Védőoltás vagy hatékony gyógymód egyelőre nem ismert ellene, az esetek körülbelül 70 százaléka halállal végződik.
Kényszerű együttélés
Bangladesbe úgy jutunk el, hogy 2001-ben itt bukkant fel ismét a kórokozó vírus. Muszlim ország lévén itt szó sincs malacokról, de a jelenség háttere ugyanaz: az ember természetromboló tevékenysége, ami szoros fizikai közelségbe kényszerít olyan fajokat, amelyek máskülönben egymástól távol élnének.
Ma már az a dél-ázsiai ország a Nipah-járványok gócpontja, ami érdekes módon évről évre a téli időszakban okoz kisebb-nagyobb esethalmozódást. Ennek oka, hogy a denevérek itt is elvesztették élőhelyüket és táplálékforrásaik jelentős részét, így mindkettőt az ember közelében kénytelenek keresni.
A kényszer törvényt bont, és amikor az emberek decemberben elkezdik a pálmafák édes levének csapolását, a repülőkutyák éjszakánként megdézsmálják az energiadús folyadékot. És bizony, ha úgy jön ki a lépés, belevizelnek az edényekbe, az emberek mit sem sejtve elfogyasztják, így szerencsétlen körülmények együttállása után meg is van a fertőzés.
Az érintett helyi közösségeket nyilván nem vigasztalja, de előbb-utóbb a probléma nagyvárosokban is felütheti a fejét, kialakulhatnak olyan regionális járványok, amilyet az ebola produkált Afrikában. „Olyan jelentős terjedésre a vírus jelenlegi formájától nem számítunk, mint a koronavírusnál, de komoly gócpontok alakulhatnak ki, a következmények megjósolhatatlanok” – emeli ki Kemenesi Gábor. Nem véletlen, hogy a Nipah nagy nemzetközi szervezetek figyelmének középpontjában áll, és komoly pályázatok segítik ellene a harcot.
Megelőzés és vakcina
A tudomány egyelőre csak szalad a Nipah után, a két magyar kutató feladata egy olyan módszer gyakorlati tesztelése volt, amivel nemcsak a járvány terjedését lehet megszakítani, de végre proaktívan léphetünk fel a vírussal szemben. Útjukat tudatosan szervezték a téli „pálmalészüret” idejére. A kórokozó ugyanis állandóan jelen van a denevérekben, de intenzitása folyton változik az egyes kolóniákban, más-más időpontokban van csúcson a vírusszám.
Egy magyar fejlesztésű mobillaborral ott a helyszínen három órán belül ki tudtuk mutatni a vírus jelenlétét és további 6 órán belül a vírus genomszekvenciáját is.
Ehhez kellett a fent már említett személyes vizeletgyűjtés, de nagyon is megérte. A magyar kutatók munkája nyomán ugyanis lehetővé válik a denevérkolóniák gyors és megbízható monitorozása, az eredmény függvényében pedig aktív intézkedésekkel lehet megelőzni az emberek fertőződését. A mobillabor emellett lehetőséget nyújtott a vírusminták szekvenálására is, ami egy más területen rendkívül fontos: a vírus genetikai változásainak nyomon követése ugyanis a vakcinafejlesztések területén jelent óriási előnyt.
