Sokak által ismert tanács, hogy a zsiradékot ne öntsük a lefolyóba, ennek megfelelően az elhasznált olajat és a zsírt számos háztartásban külön gyűjtik. Hogy a leöntés miért nem jó ötlet, arra a választ a szennyvíz távozása utáni kémiai folyamatoknál kell keresni – írja a Business Insider.
A zsiradékok a szennyvízben előforduló más anyagokkal összeállva képesek eldugítani a vezetékeket. Egy 2014-es tanulmány alapján az Egyesült Államokban ilyen esetek okozhatták az évi 36 ezer csatorna-túlcsordulás 47 százalékát.
Amikor a zsiradék a csövekbe kerül, szép lassan megindul a szennyvízvezeték felé. Ide megérkezve zsírsavakra és glicerinre bomlik le, előbbi a kalciumot megkötve zsírhalmazokat alakít ki. Ezek a szennyvíz szintjének emelkedésével feltapadnak a vezeték tetejére, függőcseppkőre emlékeztető alakot véve fel, de a vízben is feltorlódhatnak.
Noha a lefolyótisztítók otthonainkban feloldhatják a dugulást, a szennyvízvezetékekbe ugyanúgy bemosódnak, ahol aztán komolyabb beavatkozást igényelhetnek. A rendszert eltömítő szennyeződés szétbontása akár hetekbe is telhet.
A zsír főként nagy és régi társasházaknál, illetve éttermekkel sűrűn lefedett településrészeknél tapadhat össze nagyobb mennyiségben. Szerencsére egyre több helyen van lehetőség a zsiradékok újrahasznosítására, ami nagyobb mennyiség esetén különösen hasznos. Kevesebb zsírnál az is megoldás lehet, ha megvárjuk, amíg az anyag megszilárdul, majd kidobjuk, a maradékot pedig felitatjuk az edényből.
