Miután Kara Musztafa nagyvezír 1683-ban megsemmisítő vereséget szenvedett Bécs alatt, Habsburg I. Lipót és a császárváros felmentésére érkező Sobieski János lengyel király hadai ellentámadásba mentek át. A következő évben a pápa védnöksége alatt megszületett a Habsburg Birodalmat, Velencét, Lengyelországot, majd később Oroszországot szövetségbe foglaló Szent Liga, melynek egyesült erői villámgyorsan felszabadították a majdnem 150 éve török uralom alatt sínylődő Magyarországot.
1686-ban újra keresztény kézre jutott az ország fővárosa, Buda, Habsburg befolyás alá került Erdély, a császári hadvezérek pedig hamarosan már Belgrádot és a Szerbia mélyén található Nist is birtokukba vették –írja a Rubicon.hu.
A török feladta Magyarországot
Úgy tűnt, az Oszmán Birodalom összeomlik a keresztények együttes csapása alatt, 1688-ban azonban XIV. Lajos francia király kirobbantotta a pfalzi örökösödési háborút, aminek következtében riválisa, Lipót kénytelen volt kivonni erőit a Balkánról. Ennek eredményeként a törökök hamarosan a Duna vonaláig küzdötték vissza magukat, 1697-ben pedig II. Musztafa már támadó hadjáratra is vállalkozott Magyarország ellen, Savoyai Jenő azonban Zentánál döntő vereséget mért a szultán seregeire.
A tárgyalások 1698 őszén a Pétervárad és Belgrád között félúton fekvő Karlócán kezdődtek meg az úgynevezett „tengeri hatalmak”, Anglia és Hollandia közvetítésével. Nemzetünk nagy fájdalma volt, hogy Karlócán a magyarok nem jutottak semmiféle szerephez: bár Lipótot az 1681. évi országgyűlés törvényben kötelezte egy magyar tag delegálására, a küldöttség kizárólag bécsi diplomatákból állt.
Lipót határozott fellépésének köszönhetően három hónap után, 1699. január 26-án a Habsburg és oszmán követek aláírták a 20 pontból álló karlócai békeszerződést. Ennek értelmében a szultán a Temesköz és a Szerémség egy részének kivételével valamennyi magyarországi hódítását elvesztette, feladta erdélyi hűbérúri jogait, illetve – egy háttérben kötött megállapodás nyomán – Nikomédiába internálta Thököly Imrét és feleségét, Zrínyi Ilonát.
Rólunk, de nélkülünk
A 25 évre szóló karlócai béke emellett arról is rendelkezett, hogy a Temesköz erődjeit rombolják le, a Török Birodalomban biztosítsák a keresztények szabad vallásgyakorlását, illetve álljanak helyre azok a diplomáciai kapcsolatok, melyek korábban Bécs és Konstantinápoly között megvoltak.
holott a valóságban hazánk számított e nemzetközi jelentőségű egyezmény legnagyobb győztesének. 15 évnyi háborúskodás árán a szinte teljesen elnéptelenedett Temesköz kivételével egész Magyarország felszabadult az oszmán uralom alól, és 150 esztendő után végre megkezdődhetett az újjáépítés, újjászületés hatalmas munkája. Ez a szerződés azonban nem csak hazánk számára volt fontos.
Karlócánál történelmi jelentőségű egyezmény született, ugyanis a szultán első ízben mutatkozott hajlandónak területi veszteségeinek hivatalos elismerésére. Ez a gesztus – ami egyébként gyökeresen ellenkezett az iszlám törvényeivel – tökéletesen megmutatta, hogy az Oszmán Birodalom a hanyatlás szakaszába lépett, mely folyamat a Balkán felosztására készülő nagyhatalmak várakozásai ellenére majdnem két évszázadig elhúzódott.
