Tudomány

Így vérzett el Zrínyi Miklós

A költő és hadvezér Zrínyi Miklós, a Szigeti veszedelem írója birtokai fekvése okán szinte állandó hadakozásra kényszerült a végeken portyázó törökökkel szemben, de katonaként hűen szolgálta III. Ferdinánd királyt is, akinek egy alkalommal az életét is megmentette – írja a Rubicon.hu.

Vitézsége folytán Zrínyi karrierje hamar magasra ívelt, 1646-ban, 26 évesen Horvátország főkapitánya lett, a következő évben pedig a báni méltóságot is elnyerte. Gyakori törökellenes akcióit azonban Bécsben egyre rosszabb szemmel nézték, mert azok veszélyeztették az Oszmán Birodalommal fennálló békét.

Az óvatosság ellenére 1663-ban mégis kitört a háború, ahol Zrínyi, mint Lipót császár fővezére kitüntette magát, európai hírnévre tett szert. A sikerek azonban kihasználatlanok maradtak, az 1664-es vasvári béke a törökök számára volt sokkal előnyösebb – Magyarország sorsa ekkoriban Ausztriából nézve nem volt elsődleges fontosságú.

A Zrínyi által is érzett általános csalódottság a Wesselényi Ferenc nádor vezette főúri szervezkedésben nyert kifejezést, ám ebben Zrínyi Miklós már nem vállalhatott komoly szerepet. 1664. november 18-án ugyanis végzetes vadászbaleset érte – a részleteket Bethlen Miklóstól ismerjük, aki maga is tagja volt a kis vadásztársaságnak.

Nem szólott, csak meghala

Este felé járt az idő, a csapat már a hintó körül gyülekezve indult volna hazafelé, de Zrínyi szokása szerint „csak egyedül búkálván, löve egy nagy emse disznót”. Ekkor lépett hozzá Póka nevű vadásza, hogy megsebzett egy vadkant, ha nem akarják elveszíteni, kutassák fel a vérnyomokat követve. Többen is elindultak volna, de Zrínyi rájuk szólt: maradjanak, beszélgessenek, ő megy egyedül: „csak meglátom, mit mond ez a bolond, mindjárt visszajövök”.

Rövid csövű puskájával a kezében a vadász után ment, nyomában egy Majláni nevű ifjú gavallér, lovász és inasok. Egyszer csak egyikük lélekszakadva vágtat vissza:

Hamar a hintót, oda az úr. Menénk amint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a sűrűbe béfuték én, hát ott fekszik, még a balkezében, amint tetszett, a pulzus gyengén vert, de szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak meghala.

Wikipedia

Az ölte meg, a vére elmenvén

„Majláni így beszélte: hogy amint Póka után bément a disznó vérén az erdőbe, amíg ők a lovakat kötözték, csak hallják a jaj-szót; Póka szava volt. Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; ő hozzálő; elfut a disznó, érkezik Guzics és Angelo. Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó” – írja Bethlen Miklós.

„Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén.”

Negyvennégy éves volt, két nappal később indult volna Bécsbe a magyar ügyről tárgyalni. Tény, hogy a rossz viszonyt tekintve az udvar Zrínyi halálával megszabadult egy számára nagyon is kényelmetlen főúrtól, ám semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy bármi köze is lett volna a bán halálához.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik