Tudomány

Felfedezhették, hogyan maradhatott fenn a homoszexualitás az evolúció során

Westend61 / Getty Images
Westend61 / Getty Images

Érdekes kutatási eredményekre bukkantak a Queenslandi Egyetem szakértői: az ausztrál szakemberek brit és amerikai emberek génjeit vizsgálták meg, és hasonlították össze aszerint, hogy milyen különbségek lehetnek a heteroszexuálisok és a homoszexuálisok génszettje között. A kutatók felfedeztek néhány olyan gént, ami magyarázhatná, hogy az utódnemzés és a fajfennmaradás szempontjából nem éppen előnyös homoszexualitás hogyan maradhatott mégis fenn az evolúció során annak ellenére, hogy a fajfenntartás ellen dolgozik – írja a Nature weboldala.

A Nature Human Behaviour tudományos folyóiratban megjelent tanulmány eredményei szerint, bár nincs kifejezett homoszexuális gén, a homoszexuálisokban megtalálható néhány olyan génvariáns, ami evolúciós szempontból előnyt jelenthet – ezzel is magyarázható, hogy miért maradt fenn a homoszexualitás az evolúció során. Az eredmények azonban nem egyértelműek, és sok szakértő szerint nem lehet belőlük messzemenő következtetéseket levonni.

De mit találtak a kutatók? Egyrészt azt, hogy vannak olyan genetikai mintázatok, amelyek összefügghetnek a homoszexuális viselkedéssel, ugyanakkor heteroszexuálisoknál segíthetnek ellenkező nemű partnert találni, és sikeresen szaporodni.

Hinterhaus Productions / Getty Images

A szakértők 477522 olyan ember génjeit vizsgálták meg, akiknek saját bevallásuk szerint volt dolguk ugyanolyan nemű szexuális partnerrel, és összehasonlították ezeket 358426 olyan ember génkészletével, akiknek csak heteroszexuális kapcsolatuk volt. A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy az eredmények torzíthatnak, mivel nem szexuális vonzalomra, csak szexuális kapcsolatokra kérdeztek rá – a válaszadók jó része abban az időszakban született, amikor a homoszexualitást még elítélték, ezért könnyen lehet, hogy elnyomták magukban.

A korábbi kutatások során a szakértők azt találták, hogy azok az emberek, akik legalább egy azonos nemű partnerrel rendelkeztek, olyan sajátos génmintázatot is hordoztak a genomban, ami alapján be lehetett őket azonosítani. Egyik változás sem befolyásolta a szexuális viselkedést, de együtt 8-25 százalékos örökölhetőséget mutattak. A kutatók most számítógépes modellezést folytattak le, és azt nézték meg, hogy az elmúlt 60 évben ezek a változások vajon eltűntek volna, ha nem szolgálnak valamilyen előnnyel – a válasz pedig egyértelmű igen volt.

A szakértők aztán azt a hipotézist állították fel, hogy ezek a variánsok akár a szexuális partnerek számának növekedésében is szerepet játszhatnak,

ami evolúciós szempontból előnyt jelent. Éppen ezért megvizsgálták azokat a heteroszexuálisokat, akik a legtöbb szexuális partnert jelentették le, és megnézték, hogy az ő génkészletükben megtalálhatók-e ezek a mutációk. Kiderült, hogy néhány marker itt is jelen volt, ugyanazok, amelyeket a homoszexuálisok genomjában találtak. A kutatók arra is rájöttek, hogy a homoszexuálisok (vagy azok, akiknek legalább már egy azonos nemű szexuális partnerük volt) ugyanolyan markerekkel rendelkeznek, mint azok a heteroszexuálisok, akik egyébként kockázatvállalónak és élménykeresőnek gondolják magukat.

Sok szakértő szerint azonban az eredményekből nem lehet hosszú távon következtetéseket levonni: a Nature például Julia Monkot, a Yale Egyetem evolúciós biológusát idézi, aki szerint a homoszexualitást nem érdemes csakis genetikai szinten vizsgálni, mivel a szexuális viselkedés és a reprodukció nem egysíkú dolog, teljesen más szerepet játszik most az emberi társadalmakban mindkettő, mint az őseink idejében. Qazi Rahman, a King’s College London kutatója szerint a kutatás rendben van, de a következtetések gyengék, ugyanis saját bevallásos kérdőíven alapulnak – azt pedig nem lehet objektíven mérni, hiszen korántsem biztos, hogy valaki őszintén nyilatkozik.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik