Egy friss ausztrál kutatási eredmény átírhatja, amit a meteorbecsapódások gyakoriságáról tudunk: a kontinensen talált egyik bemélyedés, a Wolfe Creek-kráter több százezer évvel fiatalabb lehet, mint gondolták.
A 892 méter széles kráterről eddig úgy hitték, hogy 300 ezer éves, ehhez képest a Portsmouth-i Egyetem kutatója, dr. Tim Barrows most kimutatta, hogy valójában mindössze 120 ezer évvel ezelőtt keletkezett – számolt be róla az IFL Science.
A Meteoritics & Planetary Science tudományos folyóiratban a kutató leírta, pontosan hogyan jutott erre a következtetésre. Az egyik módszere az volt, hogy megvizsgálta a kráter köveit aszerint, hogy mennyi napfény érte őket eddig – a becsapódáskor ugyanis olyan kőzetek is a felszínre kerülnek, amelyeket addig nem sütött meg a nap. A másik módszer az volt, hogy a becsapódáskor keletkezett homokdűnék korát vizsgálta meg.
A felfedezés azért érdekes, mert azt mutatja, hogy sokkal gyakoribbak a meteorbecsapódások a Földön, mint gondolnánk. A legegyszerűbben Ausztráliában lehet ilyen becsapódási krátereket találni, mivel itt a legjobb a geológia hozzá – a legtöbbjük mégis az óceánfenéken lehet, vagy olyan sivatagi környezetben, ahol a homok visszatölti, szinte azonnal.
Ha csak az ausztrál kráterekkel számolunk, az elmúlt 120 ezer évben összesen hét meteor csapódott be a bolygóra – de nincs okunk feltételezni, hogy ezek az űrkavicsok csak ezt a kontinenst szeretik, így valószínűleg ez a szám sokkal, de sokkal magasabb. Így könnyen lehet, hogy nem 17 ezer évente csapódik be egy nagyobb meteor a bolygóba, hanem sokkal gyakrabban: akár 180 évenként is megtörténhet ilyesmi.
