Egyre több madár alkalmazkodott az emberi környezethez, városi életmódhoz, elég csak nyitott szemmel járni a parkokat, utcákat, vagy figyelni az etetőket. A varjúfélék népes családjának minden hazánkban honos faja megtalálható, sőt költ Budapesten, még az egyébként nem túl gyakori hollók is. Az őszi téli időszakban pedig kis szerencsével nagyszerű látvány fogadja a városlakót, aki napnyugta előtt kitartóan pásztázza az égboltot:
A jelenség okáról és szereplőiről Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjét kérdeztük.
Több millió téli vendég
Ezek a madarak nem a nálunk költő, egész évben látható állomány tagjai, hanem nálunk telelő vetési varjak, akik sötétedés előtt 1-1,5 órával látványosan nagy tömegben vonulnak éjszakázóhelyeik felé. Ennyi a rövid válasz, a részletek azonban számos érdekességgel szolgálnak.
Minden ősszel milliónyi vetési varjú érkezik Magyarországra telelni Északkelet-Európából, zömében Fehéroroszország és Oroszország területéről. Az éjszakákat hatalmas csapatokba verődve, erdőfoltokban töltik, és intelligenciájukat dicséri, hogy előnyben részesítik a ragadozóktól és vadászattól mentes városi környezetet.
A legnagyobb létszámú csapat Nyíregyházán, az egyetem melletti fás területen gyűlik össze: egyes években akár 400 ezer madár érkezik egyszerre esténként és távozik minden reggel
– mondja a 24.hu-nak a szakember. Hozzáteszi, Budapesten is több ilyen „tömegszállás” ismert, ám a fővárosi varjak létszámát még senki nem mérte fel.
Átverik az ellenséget
A „vonuláshoz” jól bevált légi folyosókat használnak, egy-egy csapat könnyen alkot néhány tíz vagy akár száz méter széles, kilométer hosszan elnyúló tömeget.
A sokaság eleve biztonságot nyújt az egyed számára, ám a vetési varjak ennél tovább mennek, tudatosan átverik a potenciális ellenséget. Szürkületkor ugyanis nagy vehemenciával, feltűnően, éktelen hangoskodás közepette megülnek a fákon, mintha ott töltenék az éjjelt. Majd a teljes sötétség beállta előtt percekkel már a legnagyobb csendben ismét szárnyra kelnek, hogy több száz méterrel vagy egy-két kilométerrel távolabb elfoglalják valódi alvóhelyeiket.
Még arra is ügyelnek, hogy lehetőleg ne egymás alatt gubbasszanak, hiszen egyikük sem akar másnap a felső szomszéd guanójával borítva ébredni.
Nagy hasznot hajtanak
Amint felkel a nap, a tömeg ismét egyszerre repül fel, majd szétoszlik: a madarak több mint 90 százaléka elhagyja a várost, 20-25 kilométer sugarú körben kutat élelem után. Ahogy a vetési varjú elnevezés is sejtetni engedi, elsősorban szántókon, alacsony füvű gyepeken táplálkozik.
Árszerű csőrükkel mint a varrógép »döfködik« át a talajt 3-5 centi mélységben, kikapkodják az ott megbúvó gerincteleneket
– magyarázza Orbán Zoltán.
Ha valahol sűrűn vannak például a cserebogárlárvák, drótférgek, több száz vagy ezer csőr lyuggatja át a földet akár négyzetcentinként, amivel hatalmas hasznot hajtanak: zsákmányuk többsége mezőgazdasági kártevő.
Velünk töretik a diót
Jól járnak azonban a napi tevékenységüket emberi környezetben folytató varjak is. Parkok, focipályák gyepe természetes táplálékkal látja el őket, míg a hulladék mindig rejteget extra falatokat. Nem szégyellősek és igen kreatívak: gyakran látni „kukázó” varjakat, amint csőrükkel egyre feljebb húzzák a szemetest bélelő zacskót, hogy hozzáférjenek az alján heverő ételhez. Valódi specialitásuk azonban a diótörés.
Magyarországon nincs olyan település, ahol ne lennének diófák, az energiában gazdag, olajos termés rendkívül értékes a madarak számára, ám a kemény héjat nem tudják a csőrükkel feltörni. Ezért magasra repülnek vele, és egyszerűen lepottyantják a betonra, hogy eltörjön.
Több madár kifejezetten az úttestre teszi, majd várja, hogy az arra járó valamelyik autó végezze el a munkát, ám körfutás közben Orbán Zoltán találkozott olyannal is, amikor a varjak az ösvényre, a lába elé tették a diót, de gyorsan rájöttek, hogy a puha talajba a termések csak benyomódnak. Ha tehát jártában-keltében valakit fejbe talál egy dió a város közepén, ne diófát keressen maga mellett, hanem a munkája eredményét élénken figyelő varjút.
Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba
