Azt már viszonylag régóta tudjuk, hogy a biológiai óránk határozza meg, hogy mikor leszünk álmosak, és mikor kelünk fel a legkönnyebben. Ez az óra rengeteg mindent szabályoz – mint ahogyan most két, a Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmány mutatja, többek között az idegsejtek között található szinapszisfehérjék termelődésében is. Ha pedig ezek a fehérjék nem termelődnek, az idegsejtek közötti információáramlás lassabb és gyengébb lesz – írja a Scientific American.
A belső óránk lefekvéshez készülődve előkészíti az idegsejtek közötti szinapszisokat arra, hogy majd szinaptikus fehérjék termelődnek körülöttük – ez így is történik, ha eleget alszunk, ha viszont kialvatlanok maradunk, az idegsejtek nem fogják előállítani ezeket a proteineket.
Amikor elálmosodunk, egyrészt az egész napos ébrenléttől fáradunk el, másrészt a cirkadián ritmusunk a különböző külső ingerek hatására megkezdi az alvásra előkészítő folyamatokat a testünkben. Az egyik kutatás, amelyet a Zürichi Egyetem végzett, azt mutatta meg, hogy az egerek esetében a belső óra szabályozza a szinapszisok körül található fehérjék termelését. Ennek a folyamatnak az utolsó lépése az, ha elalszunk – ilyenkor kezdenek el megfelelően termelődni a proteinek.
A fehérjék termelődéséhez szükséges jelzések a 24 óra alatt kétszer tetőznek: egyszer alvás idején, amikor inkább olyan fehérjék jönnek létre, amelyek más proteinek termeléséhez szükségesek, egyszer pedig ébredésnél, amikor a szinapszisfunkciókhoz köthető fehérjék termelődése indul meg. Azoknál az egereknél, amelyeknek rendszeres alvás-ébredés ciklusai voltak, a fehérjék rendben termelődtek, azoknál viszont, akik nem aludtak rendszeresen, nem jelent meg elég fehérje,
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az idegsejtek közötti, információátadásért felelős kötések gyengébbek akkor, ha nem alszik eleget, és rendszeresen az ember. Szakértők már régóta sejtették a jelenséget, de ez az első alkalom, hogy sikerült komoly kutatás során is bizonyítani.
