A magyarországi fogyasztók jelentős része egyszerűen átsiklik a számlákon megjelenő „EKR-díj” vagy „energiahatékonysági járulék” megnevezésű tételeken, abban a hitben, hogy egy kötelező, mindenkit egyformán terhelő törvényi adóról van szó. Dr. Kovács Norbert energetikai szakjogász szerint azonban ez egy súlyos tévhit, ami sokaknak komoly anyagi veszteséget okozhat.
Az EKR-rendszert eredetileg azért hozták létre, hogy a kereskedőket tényleges energiamegtakarításra ösztönözze a végső felhasználóknál (például szigeteléssel, korszerűsítéssel). A jogszabály alapján a kereskedőknek igazolt megtakarítást kell felmutatniuk, és csak a legvégső esetben kellene büntetőjellegű járulékot fizetniük. A szakjogász szerint
a probléma ott kezdődik, amikor ezt a szankciós jellegű, 50 000 Ft/GJ tételt a szolgáltatók úgy jelenítik meg, mintha az egy automatikusan továbbhárítható közteher lenne, amit a fogyasztónak kell megfizetnie.
Különösen beszédes szerinte az összeg nagysága is. A piacon a tényleges energiahatékonysági beruházásokból származó megtakarítások évesített költsége sok esetben mindössze 4900–5800 Ft/GJ körül mozog. Ennek fényében teljesen indokolatlan szerinte a legdrágább szankciós opció áthárítása a fogyasztókra, különösen úgy, hogy az utólagos elszámolás és a különbözet sorsa gyakran tisztázatlan.
A szakjogász tapasztalatai szerint
- sok esetben a szerződések, üzletszabályzatok és számlák nincsenek összhangban egymással.
- Nem egyértelmű, hogy a felszámított díj fix árelem, becsült költség vagy utólag elszámolandó tétel.
- A helyzetet tovább bonyolítja, ha a fogyasztó saját beruházásából származó megtakarítást a kereskedő EKR-teljesítésként használja fel, miközben a járulékot is kiszámlázza.
Mit tehet a fogyasztó?
Dr. Kovács Norbert arra hívja fel a vállalkozások és magánszemélyek figyelmét, hogy ne tekintsék az EKR-díjat automatikusan fizetendő köztehernek. Gyanú esetén érdemes energetikai jogásszal átnézetni a kereskedelmi szerződéseket, az ÁSZF-et, a vitatott számlákat és a szolgáltatói levelezéseket – különösen akkor, ha több évre visszamenőleg jelentős összegről van szó.
A helyes kérdés a számla láttán nem az, hogy »benne van-e a törvényben«, hanem az: kinek a kötelezettsége, milyen jogcímen, milyen számítás alapján történik az áthárítás, és hogyan számolnak el vele. Ha erre nincs világos válasz, az már nemcsak pénzügyi, hanem jogi probléma
– tette hozzá az energetikai szakjogász.
