A Beresheet, Izrael első Holdra készülő szondája a napokban készített szelfit a Földtől 37600 kilométerre. A szondát a SpaceIL és az Israel Aerospace Industries (Izraeli Repülőgépipari Iparágak) építették és egy Falcon 9-en indult az űrbe – előbbi a Google Lunar XPRIZE izraeli versenyzője volt, de nem tudta teljesíteni a 2018-as indítási határidőt. A szonda egy időkapszulát is visz magával, ami három lemezt jelent, rajta rengeteg adattal és információval, többek között az izraeli nép jelenéről és múltjáról – így kerül például rá egy holokauszt-túlélő története is.
A Beresheet április 11-én száll majd le a Holdra, de nem ez az egyetlen lander, amely a GLXP nyomdokain a kísérőnkre készül. Az izraeliek negyedik nemzetként fogják kitűzni zászlójukat a felszínre, de követni fogja őket valószínűleg Németország, Japán és India is. A holdversenyben felpörgött projektek most kezdenek kifutni, többen NASA-segítséggel, vagy az Európai Űrügynökségen keresztül kacsintgatnak a világűr felé.
A japán ispace (korábban a verseny alatt Hakuto csapat) például olyannyira komolyan gondolja a holdra szállást, hogy két indításra is szerződést kötött a Space X-szel, és különböző konzorcium alatt Luxemburgban és az Egyesült Államokban is folytatja a projektjeit. A német Part Time Scientists 2020-ban tervezi elindítani Alina nevű landerét a Hold felé, roverje pedigmár a GLXP alatt el is készült – nem is csoda, hiszen az Audi Lunar Quattro megépítéséhez olyan óriáscégek járultak hozzá, mint az Audi, a Vodafone és a Red Bull Media. Az amerikai Astrobotic kicsit óvatosabban ugyan, de szintén a Hold irányába kacsintgat: a United Launch Alliance Atlas–5 rakétáján foglalt magának helyet Peregrine leszállóegységével.
AZ ŰRÜGYNÖKSÉGEK IS BESZÁLLNAK A BULIBA
A GLXP-s csapatok a nemzeti és nemzetközi űrszervezetek felé is nyitnak: az Európai Űrügynökség például 2025-re tervez egy olyan küldetést, amely megvizsgálja, hogyan lehet a Holdon fellelhető erőforrásokat felhasználni helyben. Az in-situ resource utilisation (ISRU, in situ erőforrás-felhasználás) misszió kidolgozásában benne van már a Part Time Scientists is, a francia Arianegrouppal és a belga Space Application Servicesszel együtt tervezik a projektet. Az ESA egyébként is elkezdett figyelni a Holdra: a főigazgató, Johann-Dietrich Wörner hozta be a köztudatba a Moon Village koncepcióját, ami tömöríti az összes olyan törekvést, amelyek a Holdra jutáshoz segítenek hozzá. Az Astrobotic szintén elindulhat az ESA-val: február végén jelentették be, hogy 2025-ben a Peregrine kezdheti az ISRU-projektet a Hold felszínén, de az izraeli IAI is felajánlotta, hogy a SpaceIL landerének egy verzióját használhatja az Európai Űrügynökség.
A NASA sem tétlenkedik persze: az úgynevezett Commercial Lunar Payload Services (CLPS) projekt keretein belül megnevezett kilenc olyan magánvállalatot, amelyeket megversenyeztet – a cél az, hogy valakivel karöltve először robotos, majd emberes missziót küldhessen a Holdra. Az űrügynökség a magánvállalatok segítségével akar olyan kereskedelmi alapokon kifejlesztett űreszközökhöz jutni, amelyekkel tudományos berendezéseket és technológiai kísérleti eszközöket juttathat el égi kísérőnk felszínére. A kilenc kiválasztott cég közül négy volt GLXP-s versenyző is van: az Astrobotic és a Moon Express nyilvánvalóan amerikai, így ők maguktól szálltak be a versenybe, az indiai Team Indus és a már említett japán ispace viszont konzorcium alatt oldotta meg a részvételt.
A HAZAI ROVER PARKOLÓPÁLYÁN
A magyar versenyző, a Puli jelenleg nem a roverre, hanem egy B-tervre koncentrál: a Puli Static Payload névre keresztelt egykilós hasznos teher egy fontos kísérletet repít majd a világűrbe. Az MCURAD kísérlet azt fogja megvizsgálni, hogy
mennyire teszi őket tönkre a Napból érkező vagy a kozmikus sugárzás, esetleg egy-egy erősebb napszél-lökés. A kontrollerekről tudni lehet, hogy az extrém fizikai környezetet bírják, de ilyen nagy sugárzás közepette nem biztos, hogy megfelelően tudnak majd működni. A Puli hasznos teherben ilyen hagyományos, és speciális sugárzásvédett mikrokontrollerek is helyet kapnak, és ha kiderül, hogy a hagyományos változatok többé-kevésbé használhatók a világűrben, az nagyon le tudja csökkenteni egy-egy űreszköz gyártási költségét.
A Puli hasznos terhén lesz még két kamera is, az egyik csupán mérésekre szolgál majd, míg a másikkal legalább egy mutatós time-lapse felvételt akarnak csinálni a kutatók. Ezen felül földi hasznosításra alkalmas úgynevezett spin-off termékeken is dolgoznak: jelenleg üvegház-monitoring rendszert csinálnak, olcsóbbakat, megbízhatóbbakat, mint a most piacon kaphatók.
A rover sincs elfelejtve, de ahhoz, hogy az Astroboticnál vásárolt kocka alakú helyre beférjen, zanzásítani kell – a csapat egyelőre erre ötletel. A rovert felvinni nagyjából 6 millió dollárba kerülne, míg a tudományos kísérleteket ki lehet hozni 1,5 millió dollárból, amelynek nagy része még mindig az útiköltség.
JÖN AZ ÚJABB HOLDVERSENY
A GLXP lefújásával egyébként még nincs vége a holdversenyeknek sem: az Airbus és nemzetközi partnerei idén tervezik elindítani a The Moon Race nevű projektet, amely egy kicsit más lesz, mint a Google kezdeményezése: itt olyan technológiai újítások kifejlesztése lesz a cél,
Ha minden jól megy, emellett 2019 kifejezetten izgalmas év lesz a holdi missziók szempontjából: Izrael után India is ide készül a Csandrajan–2-vel, és a januári sikeres misszió után Kína is visszatér majd a kísérőnkre a Csange-5-tel, amely már mintákat is szállít vissza a Földre. Lehetetlen elképzelni, mennyivel gyorsabb lehetett volna ez a verseny akkor, ha a GLXP még kitart pár évig – de az biztos, hogy ez az XPRIZE volt a katalizátora azoknak az űrkutatási projekteknek, amelyek lassan megpróbálják felvenni a versenyt az olyan privát nagy öregekkel, mint a SpaceX vagy a Boeing.
Főkép: az ESA illusztrációja egy holdfalu koncepciójáról (fotó: ESA)
