A tudomány mindenhatóságát hirdető korunkban ha valaki a magyarság történetét akarja megírni, a kezdetekről sokáig kell sorolnia az elméleteket, feltételezéseket, az így is történhetett típusú megjegyzéseket. Jól van ez így, hiszen nyilvánvalóan az igazságot akarjuk megtudni úgy, ahogy az valóban meg is történt.
Mennyivel könnyebb dolga volt a középkori krónikásnak! Nem állították pellengérre, ha önkényesen értelmezte a forráskritikát, és amit nem őrzött meg a közösségi emlékezet vagy valamely nagy előd munkája, arra ott volt a Szentírás. Nem is igen volt valamire való magyar nemes, aki családja eredetét ne az özönvíztől próbálta volna meg levezetni, hát még ha a magyar nemzet történetéről volt szó, egyértelműen Noénál kellett kezdeni.
Ez jön most, félretéve a történettudományt ismerjük meg a magyarság történetét úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
Ménrót építette a bábeli tornyot
Kézai Simon evidenciaként hivatkozza az özönvizet, amely következtében Noén és három fián kívül minden emberi test elpusztult. Így hát a tőlük származó 72 nemzetség népesítette be a világot. Mindebből nyilvánvaló, de a mester külön megemlíti, hogy akkoriban az emberek „zsidó nyelven beszéltek” az egész világon.
Nem sokáig. Az özönvíz után 201 esztendővel egy Jáfettől származó óriásnak, Ménrótnak és atyafiainak hatalmas ötlete támadt: tanulva a múltból olyan magas tornyot építenek, amelybe menekülve átvészelhetnék az Úr esetleges újabb pusztító bosszúját.
A toronyba színezett kövekből kirakott utcákat, a legtisztább aranyból istenek templomait, drágakövekkel kirakott palotákat építettek, de hiba volt az isteni akarattal szembeszállniuk. Az ugyanis úgy megváltoztatta és összezavarta a nyelvüket, hogy többé már a rokon sem értette meg a rokonát.
Ott is hagyták a művet bevégezetlenül Nubia és Egyiptom között, maradványait Memphisből Alexandriába tartva a középkorban is látni lehetett – mi manapság nyilvánvalóan a gízai nagy piramissal keverjük. Az emberek eztán szétszóródtak a világ minden tájára: Sém utódai Ázsiában, Kámé Afrikában, Jáfet magja pedig Európában alkottak nyelvük szerint sok-sok közösséget.
Hunor és Magor
Ez utóbbit már a Képes Krónikából tudjuk, amely nem részletezi,csak „nyelvzavarodásként” utal a bábeli zűrzavarra, és le is rövidíti a történetet. A magyarok e szerint Magortól, Jáfet fiától származnak, aki a vízözön után 58 esztendővel Evilát földjén telepedett meg, feleségétől, Enéhtől két fia született: Hunor és Magor. A hunok és a magyarok két ősapja e szerint tehát Noé unokája.
Ménrótnak azonban több felesége is volt, amint a krónikás közismert tényként megjegyzi, majd hozzáteszi: ezektől származó gyermekei Perzsiában laknak, külsőre hasonlítanak a hunokhoz, és nyelvük is csak picit tér el. No, de a lényeg számunkra az elsőszülött testvérpár Hunor és Magor, ők felcseperedve apjuktól külön sátrakba szálltak.
Ezzel kezdődik a csodaszarvas története és a vándorlás kezdete, következő cikkünk témája.
Illusztráció: Lucas van Valckenborch 1594-es festményén/Wikipedia
