Tudomány
The statue of a Turul-bird is pictured with a Hungarian tricolor flag as about one thousand right-wing nationalist Hungarian protesters took to the streets against the likely demolishing of an unlicensed built monument, a symbol of nationalist Hungarians, the Turul bird in the 12th district of Budapest on July 24, 2008. Turul is the mythological bird of the origin myth of the Magyars (Hungarians). Turul came and saved Hungarians, the Turul helped them to show the way and led them finally to the land that became Hungary. The first Turul state was built after the Treaty of Trianon at the end of  WWI as Hungary's borders had been reconfigured with more than 50 percent of its territory.                   AFP PHOTO / ATTILA KISBENEDEK / AFP PHOTO / ATTILA KISBENEDEK

Turul és Géza – szigorúbb magyar őstörténet jöhet

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 06. 23. 09:00

Géza nagyfejedelem neve és a turul szó is szűkíti a kört, ahol a magyar nép őshazáját kereshetjük. Az új tudományos eredmények üdvözlendő módon zavarják fel a magyar őstörtének kutatásának állóvizét – erről szól kétrészes sorozatunk első része.
Korábban a témában:

Nemcsak történelmünknek, az egész kollektív magyar tudatnak nincs még egy olyan pontja, amely annyi tévhittel, hamis magyarázattal, meseszerű vagy éppen a tudományos fantasztikum világába tartozó elmélettel lenne ostromolva, mint őstörténetünk. Ahogy haladunk visszafelé az időben, úgy tompulnak és fogynak a tények, élesedik a fantázia.

A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával indult weblap, a tudomány.hu tisztán megfogalmazott célja szembe szállni az áltudományokkal – a részletekről itt olvashat. Májusban a védőoltásokkal foglalkoztak bővebben, a 24.hu-n is írtunk a kérdésről. A következő részletesen tárgyalt téma a magyar őstörténet, ennek nyomába indulunk mi is.

A számtalan, néha hajmeresztő elmélet felsorakoztatása és elemzése helyett egyetlen kérdéssel kerestük meg a téma szakértőjét, Dr. Sudár Balázs történészt, az MTA BTK Történettudományi Intézetének főmunkatársát: a tudomány jelen állása alapján mi az az időben és térben legtávolabbi pont, ahol már magyar etnikumról, magyar közösségről, nyelvről, akár öntudatról beszélhetünk?

A válasz szerteágazó:

A IX. század közepe előtt nincsenek források a magyarokról. Természetesen korábban is léteztek magyarul beszélők (már sok-sok évszázada), de hogy pontosan mikor és hol éltek, hogy magyarnak nevezték-e magukat, vagy hogy a magyarul beszélők egyetlen közösségnek tartották-e magukat, azt valójában nem tudjuk.

Az őstörténet kutatását sokáig jellemző állóvíz viszont az utóbbi tíz évben mozgásba lendült: új eredmények kerültek a kalapba, amelyek a kutatói szemlélet egyre inkább tapasztalható változásával együtt nagy reményekre adnak okot. Erről szól cikkünk első része.

Elvész a nyom vagy tévútra visz

A legnagyobb probléma, hogy írott források csupán a IX. század második felétől említik népünket, ennél korábban szó sem esik magyarokról vagy velük biztosan azonosítható csoportról.

Ezt a közvélemény és a tudomány is nehezen viseli, ezért a kutatók már a XIX. század második felében megpróbáltak hátrébb tekinteni, méghozzá akkoriban nagyon modern megoldásként a régészet és a nyelvészet segítségével

– mondja Sudár Balázs a 24.hu-nak.

Előbbivel az volt a baj, hogy a Kárpátoktól keletre egyszerűen elveszett a nyom, magyar régészeti hagyatékot sokáig nem találtak. Utóbbi pedig azon egyszerű oknál fogva zsákutca, hogy a nyelvtörténet pusztán a nyelv történetét tudja – egyébként kiváló, logikus módon – visszavezetni, de ebből még nem lesz történelem, népek, politikai és etnikai egységek története.

Más út viszont nem volt, ezért annak idején a finnugor nyelvcsaládot visszavezetve leszűkítettek egy körzetet, hozzá rendeltek egy régészeti területet, és a téma többé-kevésbé nyugvópontra jutott. Az iskolák hivatalos tananyaga ma is több ezer éves Urál-környéki őshazát említ, levezeti az ötszáz évig tartó vándorlást nyugatnak, majd jön a honfoglalás.

Csakhogy a történelmet, főleg egy nép történetét nem lehet évszázadokig vagy -ezredekig tartó lineáris vonalként kezelni, sőt egyetlen tudományág eredményei alapján sem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A múltról alkotott képünk írott források, nyelvészeti, régészeti, újabban pedig genetikai és egyéb reáltudományok szintézise, de nagyon óvatosan kell bánnunk azzal, hogyan vetítjük egymásra a különböző tudományágak eredményeit.

A régészet és a genetika már cáfolt

Ezek tükrében lássuk, mi változott az elmúlt tíz évben. A régészet fontos áttörést ért el, Türk Attila munkája nyomán több, a Kárpát-medencei emlékekkel kapcsolatba hozható lelet vált közismertté Magyarországon a posztszovjet régióból, ezek tanúsága alapján pedig a történész máris egy fontos következtetésre hívja fel a figyelmet:

Őseink az Uráltól indulva valószínűleg gyors iramban haladtak nyugatnak. Nem kódorogtak fél évezredig Kelet-Európában, hanem 50-60 éven belül beözönlöttek a Kárpát-medencébe.

A genetika például épp a közelmúltban határozta meg az Árpád-ház férfiágon öröklődő DNS-ét, azonosította III. Béla királyunk maradványait. Ebből mondjuk levontak egy értelmezhetetlen megállapítást is, miszerint az Árpádok nem finnugorok, hanem eurázsiaiak voltak – itt írtunk róla bővebben –, de most nem ez a lényeg, a részeredmény tényleg örömteli. DNS-vizsgálat cáfolta a korábbi elméletet is, miszerint a néhány tucat testet rejtő honfoglalás kori temetők kis, családi nyughelyek lettek volna.

Genetic research. Pipette adding a sample to a petri dish with a DNA (deoxyribonucleic acid) gel in the background.
Fotó: SCIENCE PHOTO LIBRARY/AFP

Megdőlnek az írott források

Ami a történettudományt illeti, Sudár Balázs szerint „vissza kell foglalni” az őstörténet kutatását. És ezzel nem „hazabeszél”, hanem a számos ismert írott történeti forrás újbóli vizsgálatát sürgeti. Ha ezt megtesszük kiderülhet, hogy nem is egészen az van bennük, mint amit eddig gondoltunk.

Számos kortárs történeti, földrajzi munkában, útleírásban megjelennek a korai magyarok akár utalásként, néhány sorban vagy fél oldalban az esetenként több száz lapot számláló műben. Ezeket még a XIX. században összegyűjtötték, és a kutatók többnyire máig a környezetükből kiragadott szövegek tükrében próbálnak megállapításokat tenni.

Más eredményt kapunk azonban, ha a magyarokra vonatkozó részeket a teljes mű kontextusában próbáljuk értelmezni

– fogalmaz a szakember és megemlíti, a közelmúltban el is indult erre egy program.

Géza és a Turul

Kiváló példa Géza nagyfejedelem neve, amely valószínűleg egy török méltóságnévből, a jabguból származik, ami egybevág azzal, hogy elődeink török államszervezetet hoztak magukkal, így is van elkönyvelve több mint évszázada. A török népek pedig olyan hatalmas területet népesítettek be, hogy a gyökereket tekintve ez a megoldás nagyjából annyit jelent: „valahol keleten”.

Ám a források tanúsága szerint ez a méltóságnév egyáltalán nem volt elterjedt török nyelvterületen. Sőt, kizárólag Közép-Ázsiának egy szűkebb területén használták előszeretettel.

A másik ilyen a turul, az a madár, amit a korai Árpádok a krónikák szerint a pajzsaikra festettek. Török szó annyi biztos, de azt máig sem sikerült meghatározni, hogy a madár melyik fajhoz tartozhatott, és a kérdés már a XI. századi sólymászmestereknek is problémát okozott. Úgy tűnik tehát, a turul ismerete egy szűkebb csoporthoz vagy földrajzi helyhez kötődhetett.

Géza fejedelem – Chronicon Pictum

Innentől még érdekesebb, hogy a magyar hagyomány ismeri ezt a madarat, ami tehát megint csak nem általános „sztyeppei örökség”. Persze a turul révén az uralkodó dinasztia származásához kerülhetünk közelebb, ami közel sem feleltethető meg a nép eredetével, de ez is a kirakós fontos eleme lenne.

Lassan pedig eljutunk odáig, hogy ezekre az új szempontok szerint feltett kérdésekre adott válaszok egyszer csak elkezdenek egy irányba mutatni

– vázolja Sudár Balázs.

Szigor kívánatos

A jövőt illetően talán a legörömtelibb a történészszakmán belül megfigyelhető szemléletváltás, ami nemcsak a pontosabb megismeréshez visz közelebb, hanem a vadhajtásoknak is eleve útját állja.

Arról van szó, hogy alapvetően mindenki kerek történetet szeretne felvázolni, aminek van eleje, vége és természetesen a részletek sem maradhatnak ki. Az utóbbi 8-10 évben azonban a kutatás sokkal szigorúbban kezd az elméletekhez viszonyulni, mostantól szikárabb, a tényekre koncentráló őstörténetre számíthatunk – legalábbis a kutatói berkekben.

Kiemelt kép: Kisbenedek Attila / AFP 

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.