Több elmélet is létezik arra vonatkozóan, hogy mi inspirálta a szívszimbólum alakját.
A legelterjedtebb elképzelés szerint a formát egy ókori gyógynövény, a fogamzásgátlóként használt szilfium termése ihlette. A kutatók nem tudják, hogy a görögök és rómaiak pontosan mely növényre használták a megnevezést, de a tudomány több olyan fajt ismer, amire illenek a korabeli leírások.
Elképzelhető, hogy a növény szimbóluma az ókorban
A szív formájú termés az időszámítás előtti 6-5. században már a kürénéi ezüstérméken is feltűnt.
Más elképzelések szerint a modern szívszimbólum alakja a női mellek, a szeméremdomb, Amor nyílhegyének vagy éppen a herezacskó formájából eredeztethető.
Az sem kizárható, hogy a jelkép azután született meg, hogy a középkori tudósok az ókori orvosi szövegeket felhasználva igyekeztek megrajzolni a szív felépítését. Az egyház ugyanis megtiltotta a boncolást, az orvosoknak ezért a korábbi, pogány időkből származó forrásokra kellett támaszkodniuk.
A 14. században az itáliai Guido da Vigevano például olyan szíveket vázolt, melyek sokban emlékeztetnek az Arisztotelész által leírt szervre.
Akárhogy is, az egyedi szimbólum a 13. századtól kezdődően fokozatosan vált a szív és a szeretet jelképévé. A szervről ugyanis már az ókorban is úgy hitték, hogy az érzelmek befolyásolásának központja.
A szimbólum igazán a reneszánsz korában, a vallásos művészet révén lett népszerű, igaz, ekkoriban még általában fejjel lefelé ábrázolták. A forma a korszakban egyre letisztultabbá vált, míg a 15. században, a játékkártyák elterjedésével létre nem jött a ma is ismert, vörösre színezett, alul csúcsosodó változat.
A 18-19. századra a szív egyre gyakrabban szerepelt a populáris kultúrában is, mint a szerelem jelképe – üdvözlőkártyákon, édességeken tűnt fel a motívum. Az 1990-es években pedig már a videojátékokban is feltűnt a szív, mint az életerő egyik szimbóluma. Ezt a jelentést idővel az egészségügy is átvette.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
