Az esőillatot tudományos eszközökkel Isabel Joy Bear és R. G. Thomas kezdte el vizsgálni – írja a Smithsonian. 1964-ben megjelent tanulmányukban
A tanulmány szerint a különös illatot a növények által a száraz periódusokban kiválasztott olajok adják. Ezek az anyagok alapvetően a csírázást gátolják: azért termelődnek a szárazság alatt, hogy meggátolják a vízért küzdő vetélytársak fejlődését.
Az eső hatására a talajra és kőzetekre lerakódott olajok felverődnek, vegyületeik pedig a levegőbe áramlanak.
Az olajokat felépítő molekulák aztán egyéb anyagokkal, például geozminnel is elkeverednek. A jellegzetes illatú vegyületet bizonyos talajbaktériumok állítják elő. A mikroorganizmusok által termelt spórák a növényi olajokhoz hasonlóan az esőcseppek hatására verődnek fel.
Mivel a baktériumok a spóráikat főként száraz időszakban állítják elő, általában azon esőzések után a legerősebb a geozmin illata, melyeket hosszabb száraz periódus előzött meg.
A harmadik petrikhórt okozó tényező az ózon. A villámcsapások hatására képesek szétválni a légkörben található oxigén- és nitrogénmolekulák, melyek aztán gyakran egymással lépnek reakcióba, létrehozva a nitrogén-monoxidot. Az anyag további vegyületekkel kezd interakcióba, így ózon jön létre.
hiszen a molekula hatalmas távolságokat képes utazni.
Miért szeretjük az esőszagot?
A szakértők szerint a petrikhór szeretetének hátterében evolúciós okok állnak.
Diana Young, a Queenslandi Egyetem antropológusa például egy nyugat-ausztráliai népcsoportot, a pitjantjatjarákat vizsgálata során megfigyelte, hogy a csoport tagjai az esőszaghoz a zöld színt társítják. A kapcsolat oka az első esőzés és a növényzet burjánzása közti összefüggés.
Young szerint a különböző érzékszervi tapasztalatok az evolúció hatására társadalmi szinten keveredtek el.
Mivel megfelelő mennyiségű eső nélkül sem a növényzet, sem az állatvilág nem válhat bőségessé, fejlődése során az ember érzékennyé válhatott az éltető eső fizikai jeleire.
(Kiemelt kép: Pixabay)
