Tudomány
hand show molar tooth and toothache molar tooth

Bölcsességfog: a természet kegyetlen tréfája

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 03. 10. 11:26

Rengeteg kínt tudnak okozni a bölcsességfogak, nem teljesen értjük, miért nem tűnnek el végre, vagy a többi miért nem csinál nekik helyet. De szó lesz szőrről, derékfájásról és arról, az ember hogyan vonta ki magát az evolúció hatása alól.
Korábban a témában:

Ha valaki pletykákból, városi legendákból, önjelölt netes szakértők dolgozataiból indul ki, bizony gyakran elátkozza az evolúciót: bölcsességfog, hát-, derék- és lábfájás, gerincproblémák, túlsúly. Miért keseríti meg az életünket? Aztán ha valódi tudósnak tesszük fel a kérdést hamar kiderül, nem az evolúció bánt el velünk, hiszen már rég kivontuk magunkat a hatása alól, hanem mi magunk vagyunk problémáink forrása.

Kezdjük a bölcsességfoggal, mert amellett, hogy a legnagyobb mumust, fogorvost kell miatta látogatni, tényleg rengeteg kínt tud okozni.

El kellett volna tűnnie

Több tízezer éve, még a tűz megszelídítése előtti időkben őseink fogaikkal nyers húst téptek, kisebb csontokat ropogtattak, kemény magokat őröltek. Ehhez roppant erős rágóizmokra volt szükségük, amelyek tapadását a mainál robosztusabb állcsontok biztosították. Volt benne hely minden fognak, aggodalmat csak az okozhatott, hogy vajon bírják-e az igénybevételt.

Utóbbi problémát hatékonyan orvosolta a tűz alkalmazása, jelesül a sütés és a főzés megpuhította az ételt, egyre tovább életben maradhattak hiányos, törött, sérült fogsorral is. Hatalmas lépés volt. Ám „hátulütőjeként” miután már nem volt szükség erőteljes rágásra, mára az izomzat és az állcsontok mérete is csökkent.

Elméletben ha az állcsontok redukálódnak, a fogak méretének is csökkennie kellene, máskülönben nem férnek el a »kisebb helyen«. Nem így történt, és tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a fogazat morfológiai jellegzetességeiben földrajzilag is hatalmas eltéréseket tapasztalunk

– mondja a 24.hu-nak Dr. Zsákai Annamária antropológus, az ELTE TTK Embertani Tanszékének adjunktusa.

Marad a fogorvos

Sok embernek nagyon komoly és fájdalmas problémát okoz, amikor a bölcsességfogak előtörve összenyomják a fogsort, ferdén kibújva nyílt sebeket okoznak, akit érint annak nem kell hosszasan magyarázni. Az europid nők egyharmadánál elő sem tör az ínyből, míg a negrid típusra még ezzel együtt is hézagok jellemzőek a fogsorban.

Egy dél-amerikai törzs tagjai között pedig – lehet őket irigyelni – még a bölcsességfog csírája sincs meg, egyáltalán nem érinti őket az egész. De hiába reménykedünk:

Náluk nem valamiféle evolúciós előrelépésről van szó, hanem génmutációról, a jelenség nem terjed

– hűti le a lelkesedést a szakember, és hozzáteszi: nem tudjuk, mi lesz néhány ezer év múlva, de a bölcsességfogak problematikáját rövid- és középtávon a fogorvosoknak kell megoldaniuk. Leginkább úgy, hogy szükség esetén egy-két fog időben történő kihúzásával, fogszabályozással helyet csinálnak nekik.

Closeup young woman at dentist clinic office. Male doctor and assistant performing extraction procedure with forceps removing patient tooth. Healthcare dentistry medicine concept
Fotó: Thinkstock

Csak magunkat okolhatjuk

Ezzel át is térhetünk a gerinc- és deréktáji fájdalmakra, az igénybevételtől sajgó lábakra. Hallani ezt-azt a témában, miszerint a természet félmunkát végzett az ember két lábra emelésével, vázrendszerünk nem igazán bírja az ilyen jellegű terhelést. Magyarán: rosszul lettünk kitalálva.

Zsákai Annamária szerint viszont ez nem igaz: amikor az ember elődje felegyenesedett, izom- és vázrendszere ehhez tökéletesen alkalmazkodott. Tény, hogy idővel az izomtömeg csökkenésével csontvázunk is vékonyabbá vált, de nem annyira, hogy fenti gondokat okozza.

A baj velünk van, pontosabban életmódunkkal: nagyon keveset mozgunk, izomzatunk gyenge, ennek isszuk a levét a különböző kopásokkal, gyulladásokkal és megannyi fájdalommal.

Ránk már nem hat az evolúció

Az evolúciót „szidni” már csak azért sem indokolt, mert a szigorúan vett evolúció az emberi faj esetén réges rég, körülbelül 50-100 ezer éve nem működik. A fogalom a környezet változásaihoz való alkalmazkodást jelenti, amit az egyedek, fajok versenye generál táplálékért, élőhelyért, szaporodásért. Amelyik jobban alkalmazkodik, az több utódot nevelhet, míg a lemaradók génjei lassan kivesznek.

Az ember viszont kivonta magát a folyamat alól azzal, hogy gondoskodik a másikról, gyógyít, ápol, felneveli a beteg gyerekeket is. Nem állítjuk, hogy empatikus a most következő kijelentés, de a természet sem az: ma már a legtöbb beteg, gyenge, génhibákat hordozó egyed életben marad és jó eséllyel örökíti is tulajdonságait.

Ez van, és minden problémánk ellenére örüljünk neki, hogy egymást segítve képesek vagyunk túlélni. A környezet persze ma is alakítja fajunkat, nő például a testmagasság, de ezekre már más, a biológiai evolúció részeként nem értelmezhető folyamatok hatnak – itt írtunk róla részletesen:

Human evolution
Akkor most tényleg eltűnik az ember kisujja?
A biológiai értelemben vett evolúciót ugyan "legyőztük", de testünk folyamatosan alakul. Egyes változások csak érdekesek, míg mások életveszélyesek lehetnek.

A szőr nem véletlenül van ott, ahol

Végezetül pedig nem hagyhattunk ki egy érdekességet, mégpedig a szőrt. Józanparaszti ésszel is egyértelmű, hogy testszőrzetünket a ruhaviselés tette feleslegessé. (Afrikából származunk, ahol elvileg nem kell ruha. Lehet a szőr látványos megritkulásának oka az is, hogy így hatékony az izzadtság párologtatása?) De miért maradt egyes helyeken dúsan a szőr, míg más testrészekről szinte teljesen eltűnt?

A szeméremszőrzet az érzékeny területektől segít távol tartani a kórokozókat, míg a hónaljszőr két bőrfelület súrlódását tompítja. A haj funkcióját nem kell hosszasan magyarázni, agyunknak kiemelt szüksége van védelemre a hideg és a meleg ellen. A szemöldök szerepe már érdekesebb, bár ugyanilyen logikus: eltereli a szem felé folyó izzadtságot.

Az arcszőrzet a férfi dísze, mint a legtöbb faj esetén: ékesség, az erő jele. Előnyt jelent párválasztásnál, illetve a rivális hímekkel szemben csoporton belül és azon kívül is. Ma már talán nem így gondoljuk, de még akár száz éve is pelyhes állú kamasznak csúfolták a férfit szakáll vagy legalább egy szépen pödört bajusz nélkül.

Arra is van válasz, alapvetően miért csupasz az arcunk de nemcsak nekünk, hanem az emberszabású majmoknak is: a mimika miatt. Az arc- és szemmozgás rendkívül fontos kommunikációs eszköz, utóbbi magyarázza azt is, miért látszik teljesen egyedi módon az emberi szem üvegteste, vagyis a szem „fehér része”. Mert így még könnyebben követhető és értelmezhető az általa közvetített információ.

Érdekes, hogy a kutyáknál is kezd megjelenni tanúságául annak, a domesztikáció során mennyire törekszünk rá, hogy emberi módon léphessünk vele interakcióba.

Kiemelt kép: Thinkstock

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Marjai János / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.