Tudomány

Felélesztették a legnagyobb marhát

Bihari Dániel
Bihari Dániel

újságíró. 2018. 02. 11. 12:00

Szilaj állat, még a gondozók se mehetnek be hozzá a karámba: az őstulok minden mai szarvasmarha őse, nagyobb a bölénynél is. Egyszer már kipusztult, most úgy tűnik, a közel 100 éve folyó visszatenyésztési munka lassan beérik.
Korábban a témában:

Valamikor az ősi évezredekben, úgy 100-110 ezer éve egy jókora patás fűevő indult az indiai szubkontinensről, hogy meghódítsa Európát, Ázsiát és Észak-Afrika egyes területeit. Ő volt az őstulok. Életterét viszont pechére az emberrel kellett megosztania, amelynek máig észrevehető két hatása, hogy az őstulok eltűnt a Föld színéről, de vére ott csörgedez az összes marhában: ő minden ma élő fajta őse.

Másfél tonnás bika

A hatalmas, impozáns állat az embernek köszönhette vesztét egyrészt élőhelyének eltűnése, másrészt a mértéktelen vadászat miatt, az utolsó példányt a XVII. század első felében dokumentálták Lengyelország területén. Mivel ilyen sokáig élt együtt az emberrel, pontosan tudjuk, milyen hatalmas és fenséges megjelenésű volt – a bölénynél is testesebb, Európa legnagyobb termetű növényevője.

A bika elérhette a 180 centiméteres marmagasságot, vagyis válla mögött elbújhatott egy magasabb ember. Szarvuk hossza meghaladta a 80 centit, súlyuk az 1500 kilogrammot, színük fekete volt az orr tájékát követő fehér folttal, hátuk közepén végigfutó világosabb csíkkal (ezt nevezik szíjalt hátnak). A tehenek testmérete ennél kisebb volt, és szőrük színe is szürkés, krémszínű. A borjak jellemzően tejkaramella színnel születtek, később változott nemüknek megfelelően.

Mintha kutyából kevernénk farkast

Miért foglalkozunk ennyit egy kihalt állattal? Mert a Budakeszi Vadasparkban 2018. január végén őstulok borjú született. Az őstulok génállománya szétaprózódva megtalálható a mai szarvasmarhákban, ezért 1920-ban az állatkerttulajdonos testvérpár, Heintz és Lutz Heck elhatározta, visszatenyésztik a rá legjobban hasonlító, ma is élő olyan állatokból, mint például a spanyol viador, a skót felföldi vagy a magyar szürke marha. Így a hivatalos neve rekonstruált őstulok, vagy Heck marha.

A kicsinek még nincs neve:

Budakeszi Vadaspark/Surányi Linda

Az eredeti génállományt természetesen nem lehet újraalkotni, a cél egy küllemében, belső tulajdonságaiban és szívósságában az őstulokkal megegyező állat létrehozása.

Mintha tegyük fel kipusztulnának a szürkefarkasok, majd mai kutyafajtákból igyekeznénk újraalkotni őket. Nyilvánvalóan például a szürke farkasokra küllemileg hasonló németjuhászokkal, illetve szibériai huskykkal lenne érdemes kezdeni, a végeredmény pedig a farkashoz nagyon hasonló állat lenne, bár igaz, genetikailag nem lenne azonos

– magyarázza a 24.hu-nak Jóba Katalin vadgazdamérnök, környezetmérnök, a Budakeszi Vadaspark állatgondozója.

A borjak már rendben vannak

Magyarán az evolúció kerekét nem tudjuk a szó szoros értelmében visszaforgatni, de egy régi-újat alkotni igen. És egész jól haladunk, az őstulok rekonstruálása több országban zajlik, és hazánk az élmezőnyhöz tartozik. A Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóság magterületén 1997. óta foglalkoznak őstulkokkal, az állomány jelenleg is szelektálás alatt áll. A bikaborjaknak például csak 10 százalékát hagyják meg minden évben, és ezek közül is csak a legjobbak kerülhetnek be a tenyésztésbe 4-5 éves korukra.

Ő Lupo, a büszke apa:

Budakeszi Vadaspark

Innen, Hortobágyi Nemzeti Parkból származik a Vadaspark bikája és tehene is. A jelenlegi állat még nem az őstulok szakasztott mása, de sok célt már sikerült elérni. A teljesség igénye nélkül:

  • minden borjú az őstulok borjakhoz hasonló vöröses barna színnel születik, az idő múlásával változik a színük;
  • csaknem minden egyednek van fehér orr körüli területe;
  • csaknem minden bikának szíjalt háta van;
  • a legtöbb egyed jól alkalmazkodik a zord téli körülményekhez.

Veszélyes állat

Persze a folyamatnak bőven nincs még vége. A Vadaspark bikájának marmagassága körülbelül 160 centi, ami bőven elmarad a kívánt mérettől, illetve mindkét nemnél növelni kell a lábak hosszát, a tehenek színe még igen változó és még a szarvak sem pont úgy állnak, ahogy kellene.

Jellemük viszont igen szilaj, a Heck marha veszélyes állatnak számít, mint például a medve vagy a hiúz. Budakeszin a gondozóknak is tilos bemenni a kifutójukra közvetlenül az állatokhoz, hiszen súlyos sérülést okozhatnak főleg most, hogy mindhárom felnőtt állat vehemensen védi a borjút

– jegyzi meg Jóba Katalin.

Ez pedig arra is kiváló indok, miért ne akarjuk Magyarországon emberi felügyelet nélkül az őstulkot visszaengedni a természetbe.

Paulina, az anya:

Budakeszi Vadaspark/Surányi Linda

Gazdaság, természet és lélek

Már csak egy lényeges, kissé szarkasztikusnak szánt kérdésünk maradt: mi értelme egy 400 éve kihalt behemótot „feltámasztani”? De szakértőnk gazdasági, természetvédelmi és lelkiismereti indokai előtt fejet kell hajtanunk.

Az állat húsa kiváló, ám ez csak egy dolog: a szürke marhához és az őstulokhoz hasonló szívós, ellenálló fajtákra génbankként tekinthetünk. Ha bármely „elpuhult, túltenyésztett” fajtát megállíthatatlan betegség tizedel, génállománya leromlik, velük lehet frissíteni.

Emellett tökéletesen alkalmas a természetvédelmileg rendkívül értékes gyepek, füves és vizes élőhelyek karbantartása, ahogy ezt például a hortobágyi legeltető állattartás bizonyítja. Végezetül pedig ha a tömérdek kipusztított fajból néhányat vissza tudunk adni a természetnek – még ha csak ilyen formában is –, azzal legalább egy kicsit törlesztünk az emberiség adósságából.

(Kiemelt képen Lupo, a rekonstruált őstulok bika egy korábbi bikaborjával. Fotó: Budakeszi Vadaspark)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Reka Bucsi speaks to the audience after being awarded the Audi Short Film Award during the awards ceremony of the 68th edition of the Berlinale film festival on February 24, 2018 in Berlin. / AFP PHOTO / Tobias SCHWARZ
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.