Tudomány

Miattunk ordítanak a halak

Megpróbálják túlkiabálni az ember okozta hangzavart.

Azt már régóta tudjuk, hogy magára az emberre is káros a civilizáció lármája: egy zajos munkahely már másfél év után szívproblémákhoz vezethet és az Egészségügyi Világszervezet szerint évente tízezrek halálát okozza a zajterhelés.

A megváltozott körülményekhez az állatok is próbálnak alkalmazkodni. A városi madarak nemcsak agyasabbak, hanem hangosabbak is, ráadásul magasabban énekelnek – ezt az ösztönös reakciót, amellyel az élőlények a háttérzaj fölé próbálnak kerekedni, Lombard-hatásnak hívják.

Azt azonban még a tudósok sem gondolták, hogy az ember okozta hangzavar miatt még a halak is ordibálni kezdtek. Amerikai halkutatók néhány Cyprinella venusta pontyfélét fogtak be, melyek a madarakhoz hasonlóan, teljesen ösztönösen rövidebb és hangosabb módon kommunikáltak, mikor az akvárium körül megemelték az alapzajt – erről a Science közölt videót.

Azt pedig már csak nagyon halkan jegyezzük meg, hogy még a növényekre is halálos a zajártalom.

Bálnák, ki a partra

„Bálnák a parton, de minek vajon”, énekelte a Kispál és a borz – sokáig valóban nem tudták, miért vetődnek partra cetek egész csapatai, de időközben kiderült, a hangradarok, melyeket tengeri helyzetmeghatározáshoz használnak, összezavarják az ezeken a frekvenciákon kommunikáló bálnákat, akik ettől elvesztik a merülési-emelkedési képességeik egy részét. Azaz annyira hangosan üvöltünk a bálnák „fülébe”, hogy ettől szinte megőrülnek, és a partra vetik magukat, ahol hamar elpusztulhatnak. Amióta az Atlanti-óceánon betiltották a hangradarok használatát, szépen visszaesett a partra vetődött bálnák száma. Persze az emberi tiltás is érdekes dolog: amióta tilos a bálnavadászat (1986), 30 ezer bálnát sikerült az emberiségnek megölnie – elsősorban Japán, Norvégia és Izland halászainak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik