A Leideni Egyetem kutatói Wouter Halfwerk biológus vezetésével harminc hím széncinege dalát vették fel több napon át 2009 és 2010 tavaszán.
A felvételek tanúsága szerint a madarak a legalacsonyabb hangfekvésben a tojásrakást megelőző napokon énekeltek, amikor a tojók legtermékenyebb időszakukban voltak.
A biológusok azt is figyelték, hogy a hímek közül hányat “szarvazott fel” választottja, amely a párosodás után egy másik hímet is kegyeibe fogadott.
Miután a tojások kikeltek, a kutatók vizsgálták, hogy a hímek mennyire veszik ki részüket a fiókák gondozásában.
A továbbiakban a biológusok a hímek dalát lejátszották a tojóknak, amelyek, ha a környezet csendes volt, gyakrabban reagáltak a mély hangon előadott “nótákra”. Az alacsony frekvenciájú háttérzaj esetében viszont többször válaszoltak a magasabb hangfekvésben előadott szerenádra.
Ily módon fény derült arra, hogy a tojók az alacsony hangfekvésű nótát tartják “szexisebbnek”, s ha partnerük nem elég mély hangon dalolt, rendre “felszarvazták.
A hímek így nincsenek könnyű helyzetben, hiszen ahhoz, hogy hallhatóvá váljanak a városi környezetben, magasabb hangfekvésben kell énekelniük, amelyet ugyan jobban hallanak a tojók, de kevésbé kedvelnek.
