A kolera egy baktérium által terjesztett kór, amely hasmenéssel, hányással jelentkezik, a beteg halálát pedig rendszerint a kiszáradás okozza. Bár a hiedelemmel ellentétben nem terjed emberről emberre – a baktériumok ugyanis az ürülékben telepszenek meg –, a kolera ellen csak szigorú higiéniai előírások segítségével lehet hatásosan védekezni. A XIX. századig ez a betegség ugyan elkerülte Európát, Indiában azonban már Kr. e. 400 körül feljegyezték tüneteit, a trópusok fülledt, csapadékos klímájában pedig rendre felütötte a fejét – írja a Rubicon.hu.
Az 1826 körül kezdődő ázsiai járvány kezdetben tehát teljesen „szokásosnak” tűnt, azonban hamarosan közbeszólt az emberi tényező: a térségben terjeszkedő nagyhatalmak hadseregei több száz kilométeren keresztül cipelték magukkal a kolerabaktériumot. Néhány évvel később az addig elszigetelt halálos betegség már Oroszországban, Perzsiában, a Kaszpi-tenger partján és Egyiptomban is tízezrek életét követelte.
A Kárpátok sem állta útját
Európa sorsát végül az 1830-ban kirobbanó lengyel felkelés pecsételte meg, amikor I. Miklós cár ázsiai hadtesteket is bevetett a lázadók ellen. A katonákkal megérkezett a kolera is, az év végére Lengyelországban járvány tört ki. I. Ferenc császár és magyar király zárlatot rendelt el a Kárpátok átkelőin, ám sajnos túl korán fel is oldották. A betegség 181 májusában már Magyarországon is pusztított.
A kolera megjelenése robbanásig feszítette a társadalmi és etnikai problémákat. Az első összecsapásra civilek és a hatóságok között 1831. július 17-én, Pest-Budán került sor: a Helytartótanács a kolera megfékezése érdekében lezáratta a hajóhidakat, a polgárok pedig áttörték a kordont. A felkelés viszont a Felvidéken tört ki, ugyanis az itt élők megélhetését az alföldi idénymunka biztosíthatta volna.
Éhség, betegség, lázadás
Nyár elején az élelmiszerkészletek vészesen megfogyatkoztak, az ellenséges hangulatot pedig az is szította, hogy a vármegyékbe kiküldött kolerabiztosok látványos, ám ugyanennyire eredménytelen intézkedéseket tettek a járvány megfékezésére. A kutakba szórt bizmutpor ugyanis semmit sem használt az akkor még ismeretlen baktériummal szemben. A bizalmatlan jobbágyok azonban a sikertelenséget a rossz szándéknak tulajdonították, és július elejére elterjedt az a híresztelés, miszerint a kolerabiztosok és megbízóik, „az urak” valójában a kiirtásukat tervezik.
Vezérszónokaik hatására a jobbágyok hamarosan felkelő csapatokat szerveztek, és egymás után rohanták le a felvidéki udvarházakat. Becslések szerint a kolerafelkelés során 13 nemesember esett áldozatul a dühöngő paraszthadaknak. Mivel a főispánok elmenekültek vármegyéikből, félő volt, hogy a járvány társadalmi anarchiába torkollik majd. Nyár közepére az egészségügyi probléma egyszeriben rendészeti probléma is lett. A nemesi felkeléssel megerősített 52 századnyi sorkatona 1831 augusztusában leverte, és novemberig tartó statáriumot hirdettek.
Kazinczyt is elvitte
Hazánkban több mint félmillió embert fertőzött meg a kolera, a betegeknek pedig csaknem a fele – köztük a híres nyelvújító, Kazinczy Ferenc – életét is vesztette. A statárium alatt 119 embert ítéltek halálra, illetve több ezer lázadót zártak börtönbe, vagy részesítettek testi fenyítésben. Miután azonban őszre a felkelés hullámai elcsendesedtek, a rögtönítélő bíróságok ítéleteit gyakorta enyhítették, hónapokkal később visszaállt a rend és a béke.
Magyarországon a kolerajárvány 1831. október 3-án, a határok újbóli megnyitásával véget ért, ám a Habsburg Birodalom képtelennek bizonyult a villámgyorsan terjedő kór feltartóztatására. A betegség hamarosan hasonló tragédiát okozott Európa nyugati felén, de hónapokon belül Angliában és az Egyesült Államokban is felütötte a fejét. A 19. század során ez a forgatókönyv még számos alkalommal megismétlődött, mígnem Robert Koch felfedezésének köszönhetően a kolera elleni védekezés egyre hatékonyabb lett.
Még több történelmi tényért, érdekességért kattintson a Rubicon.hu-ra.
