nyirbál – A szó azért került fel a listára, mert sokan azt feltételezik, hogy a nyirbál a nyír (=’vág’) szóval van kapcsolatban, ezért biztosan hosszú az í a nyirbálban is. A két szó azonban nem azonos gyökerű, a nyirbál ugyanis korábban azt jelentette: ’kunyerál’, ’rimánkodik’.
ördöngös – „Igazán ördöngősen cselez!” – hallani a sportriporterektől nap mint nap. Az ördöngös utolsó magánhangzójának hajlama a megnyúlásra az -ős végű mellékneveink hasonló hangzásának köszönhető (pl. félős, ütős, tehetős, vagy még inkább: terjengős, érzelgős stb.), holott az ördöngösben az ördög szó régies alakjához, az ördönghöz járul egy -ös képző, ugyanaz a „valamivel ellátottságot, valamivel való rendelkezést” kifejező – egyébként többalakú – képző, mint pöttyös, a büdös stb. szavainkban. (A képző azért többalakú, mert más hangrendű szavak esetében -as, -es, -os is lehet.)
lakos – A fenti analógia miatt ejthetik sokan hosszú ó-val azt, hogy „tatabányai lakós”, „békéscsabai lakós”, „budapesti lakós”. Ebben az esetben az -ós végződésű melléknevek – pl. borongós, rágós, fázós – hangzása okozhat túlhelyesbítést.
higiénia – A szó g utáni i-je és az azt követő é valóban idegennek hathat a magyar fül számára. A nyelv ott egyszerűsít, ahol tud, és az a fránya i valóban szükségtelennek tűnik a szó közepén. Ennek eredménye lehet, hogy például weboldal url-jében is találkoztam már „higéniá”-val. A szót azért kellene mégis higiéniának írni, mert a kifejezésben Hügieia, a tisztálkodás és közegészségügy görög istennőjének neve rejlik.
brit – A végére maradt a kedvencem, az igen gyakori brit – britt tévesztés. A brit szó tehát egy t betűt tartalmaz, hiába nagy a kísértés a hosszú mássalhangzóra. Talán túl rövid a szó, és sokan úgy érzik, „kell a nyomaték” a végére? Hosszú t-vel ejtik az angol anyanyelvűek? Nehezen tudnám megmondani a jelenség okát, a szót magyarul mindenesetre rövid t-vel írjuk.
