Tudomány

A plágium olyan, mint a gyerekrablás [Ez a beszéd]

A világ első plágiumügye Kr. u. 80 körül robbant ki. A szót Martialis latin költőnek köszönhetjük.

Martialis (kb. Kr. u. 40 – 102) nem volt nagy sztár. Udvari költőként az őrült Néró római császár udvarában is megfordult, majd később szülőföldjére, Hispániába visszatérve írogatta epigrammáit. De azért ismerték, és amikor a költő halántéka már deresedett, zavarni kezdte, hogy műveit más költők a sajátjukként feltüntetve terjesztik.

És akkor Martialis a verseit olyan gyermekhez hasonlította, aki emberrabló kezei közé került. Emberrabló, azaz latinul plagiarius fogságába. A plagiarius a plagiare (’tőrbe csal’) igéből fejlődött ki. Egyes források szerint szótő, a plaga jelentése: ‘vadászháló’, ‘tőr’*, ‘csapda’. Egy angol etimológiai forrásmunka szerint a p(e)lag (=’szétterít’, ’kivet (hálót)’) a szó eredeti töve.

Fontos hozzátenni, hogy az ókorban mások műveinek átvétele jellemző gyakorlat volt, és egyértelmű kifejezője az eredeti szövegek alkotói iránti tiszteletnek (és fontos megjegyezni, hogy az utóbbi évtizedekben az irodalmi posztmodern is él hasonlóval; bár az, ha egy szándékosan másféle összefüggések közé helyezett szövegrészlet, „vendégszöveg” új környezetében új jelentéssel gazdagodik, azért egészen más, mintha valaki, tegyük fel, tudományos munkát ollóz össze…)

Martialis tehát úgy érezte, a plagiariusok rosszat tesznek az ő karrierjének, és mivel a jelöletlen átvétel a történelem folyamán más szerzők érdekeit is sértette, a kifejezés túlélte a római kort, és a 1600-as évektől kezdve nemzetközi szóként honosodott meg Európában. Mai jelentése, a ’szellemi alkotás eltulajdonítása, saját névvel való közlése’ a 18. században szilárdult meg a francia nyelvben (nahát, hogy pont a franciában!), ezt vette át a magyar nyelv és használja ma is plágium alakban a belőle képzett plagizál igével együtt.

Ahogy telt-múlt az idő, a szerzői jogok bitorlóit egyre nagyobb megvetés övezte, hogy miért, az talán nem szorul külön magyarázatra. Vörösmarty Mihály még verset is írt a tolvajokról, amelynek címe – nem meglepő – A plagiárius. Ennek részletével zárjuk a mai cikket:

„Munkát lop, s címűl írja elejbe nevét,
Ami csak annyit tesz, magyaros tisztára kimondva:
“Én vagyok a tolvaj, jöszte nyakamra, kötél.”

*nagy volt a kísértés, hogy utaljak rá: a plágium töve éppen a tőr szót rejti  (tőr: vö. párbajtőr, vívás, olimpiai sportok, újkori olimpiák programjai), de végül megálltam. Hiszen ez mégiscsak egy nyelvi-ismertterjesztő cikk. Tehát aki aktuálpolitikai utalásokat várt, attól bocsánat…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.