Sosem volt kézikonzolom, se GameBoy, se PSP, se Nintendo Swicth, de a fantáziámat mindig nagyon birizgálta egy ilyen kütyü. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy tavaly nagy érdeklődéssel figyeltem a Windows operációs rendszerrel felszerelt kézikonzolok megjelenését, és kíváncsi voltam, milyen karrier futnak be az olyan, a 24.hu által is tesztelt eszközök, mint az Asus ROG Ally vagy a Lenovo Legion Go.
Jelenleg úgy fest, a gyártók jól mérték fel a piacot, van igény az ilyen jellegű eszközökre, amit az is bizonyít, hogy az Asus egy éven belül piacra dobta a második hordozható PC-jét, ami a tavalyi modell ráncfelvarrott utódja ROG Ally X néven. És ezúttal nekem jutott a feladat, hogy közelebbről is bevizsgáljam az újdonságot.
Kezdésnek érdemes tisztázni, hogy alapvetően Mac felhasználó vagyok, játszani pedig főleg Xboxon szoktam, és részben pont ezek miatt voltam kíváncsi arra, milyen egy Windows-t futtató, de a konzolokat idéző célhardveren játszani. Azt már előre megmondhatom, hogy amíg a hardverbe egészen beleszerettem, addig a szoftveres megoldásokat illetően bőven akadtak fenntartásaim. De akkor lássuk a részleteket.
Asus ROG Ally X
A dobozban magán a gépen kívül mindössze némi leírást, egy 65 wattos USB-C töltőt, illetve két műanyag lábat találunk. Egy, a korábban nálunk járt Logitech billentyűzet mellé csomagolt keménytoknak azért örültem volna, hiszen mégis csak egy hordozható eszközről beszélünk, aminek (főleg a képernyője okán) nem árt az extra védelem az utazások során. Külön persze van lehetőség a vásárlásra, de a kiegészítő nyugodtan lehetett volna alaptartozék, csakúgy, mint a Steam Deck esetében.
A tavalyi ROG Ally ugyan csak percekre járt a kezemben, de az emlékeim, a képek és az adatok alapján az előrelépés egyértelmű a 2024-es modell formáján: a ROG Ally X az elődjénél letisztultabb és ergonomikusabb eszköz lett. Pozitívum az is, hogy a burkolat színe feketére váltott, ez a kivitel ugyanis jóval koszállóbb, mint a korábbi fehér.
Ami nem változott, az a gombkiosztás, a hátlapi kapcsolók ugyanakkor kisebbek lettek, a D-Pad pedig immár nyolc irányú. A tavalyihoz képest 80 grammal nőtt a súly, tehát ezúttal már 678 grammot kell a kezünkben tartanunk, ami még mindig kényelmesnek mondható. A növekedésre már csak azért sem lehet panaszunk, mert ez főleg annak köszönhető, hogy az akkumulátor teljesítménye a duplájára, 80 wattórára nőtt.
A készülék felső élén is felfedezhetünk némi változást, hiszen a tavalyi USB-C és XG Mobile portok helyett már két USB-C csatlakozót találunk, amiből az egyik ráadásul USB 4 szabvány, 40 Gbps átviteli sebességgel. Fontos továbbá, hogy mindkét csatlakozón keresztül adott a 100 wattos töltés lehetősége, ugyanakkor a dobozba olyan hálózati adapter került, ami maximum 65 watt leadására képes.
Az érintésérzékeny kijelzővel érthető módon nem variált az Asus, továbbra is egy 120 Hz képfrissítésre képes, Full HD felbontású, 7 hüvelykes IPS panelt kapunk – ezzel már tavaly is meg voltunk elégedve, és idén sincs ez másképp. Tűző napon a maximum 500 nit fényerő ugyan kevés lehet, de hiába beszélünk egy hordozható eszközről, azért jó eséllyel nem a strand lesz az a hely, ahol a legtöbbet fogjuk használni.
Viszont 16 gigabájt helyett ezúttal már 24 gigabájt memóriával gazdálkodik a gép, ráadásul nőtt az órajel (6400MT/s helyett már 7500MT/s), aminek érezhető az áldásos hatása több játéknál, lévén a rendszer több memóriát tud allokálni a grafikus chip számára. Jó hír továbbá, hogy a ROG Ally X-be már a jóval elterjedtebb, 2280-as méretű SSD-t szerelte a gyártó, így később könnyebb dolgunk lesz egy esetleges bővítés során.
Szoftver és játékok
A bekapcsolás után az Asus a ROG Armoury SE szoftverrel a lehető legkonzolosabb élményt igyekszik nyújtani nekünk annak ellenére is, hogy operációs rendszerként egy hagyományos számítógépekre szánt Windows 11 fut az eszközön.
Alapbeállításon a bejelentkezést követően a teljes képernyőt elfoglaló Armoury fogad minket, megjelenítve a már telepített játékokat és videójátékos szolgáltatásokat (pl. Steam, Xbox, Epic stb.), kiegészítve a különböző beállítási lehetőségekkel, amik között könnyen mazsolázhatunk az érintésérzékeny kijelzőkre optimalizált felületen.
Ez fontos, ugyanis a jóval nagyobb kijelzőkre, illetve egér és billentyűzet mellé tervezett Windows kezelése alkalmanként rendkívül idegesítő, még akkor is, ha csak a wifit szeretnénk beállítani, vagy szeretnénk belépni valamelyik szolgáltatásba. A kijelzőn túl kicsik a lekattintandó felületek, és a szoftver ezen verziója egyáltalán nincs felkészítve arra, hogy a ROG Ally X felhasználók főleg a képernyőt böködve fogják használni.
Éppen ezért a gépet játékon kívül másra használni nem túl kényelmes. Hacsak össze nem kötjük egy monitorral, illetve egy billentyűzet/egér párossal, ebben az esetben ugyanis már teljes értékű Windows gépként funkcionál az eszköz. Én a tesztidőszak alatt nyaralni is voltam, és egy USB-C adapterrel még a szállásom „buta”, de HDMI-vel szerelt tévéjére is rá tudtam kötni az X-et, ami így médialejátszóként funkcionált. Egy laptopnál jóval kisebb eszközzel megoldottam, hogy este meg tudjak nézni egy filmet.
Ha lehetne egy kívánságom az Asus felé (akár az AMD-vel karöltve), akkor azt kérném, hogy a ROG Armoury SE szoftverbe ugyanúgy kerüljenek optimális beállítási javaslatok, mint az Nvidia Experience esetében. A teszt során ugyanis az volt a tapasztalatom, hogy a játékok a valós teljesítményénél sokkal gyengébbnek „érezték” az eszközt, így jóval visszafogottabb beállításokat javasoltak, mint ami valójában szükséges volt az élvezhető játékhoz szükséges képkockaszám eléréshez.
Silent módban 13 wattot, Performance-ban 17 wattot, míg Turbóban 25 wattot vesz fel az eszköz – utóbbinál töltőt használva 30 wattra nő ez az érték. Másodpercenkénti képkockaszámokkal nehéz szolgálni ennél az eszköznél, mert viszonylag nagy a különbség attól függően, hogy töltőre dugva, vagy aksit használva játszunk, illetve az sem mindegy, éppen melyik teljesítményfokozatot használjuk az említettek közül.
Szerencsére az Asus itt is igyekszik segítségünkre lenni, hiszen a bal oldali analóg kar mellett levő alsó gombot lenyomva rögtön előugrik a Command Center, ahol válthatunk a teljesítménymódok között, illetve itt aktiválhatjuk az AMD olyan képjavító megoldásait, mint például a Radeon Super Resolution.
Kézikonzolról lévén szó, nemcsak az izgalmas kérdés, hogy milyen másodpercenkénti képkockaszám érhető el egyes játékok esetében, de fontos az is, pontosan mennyi játékidőt biztosít az akkumulátorunk. A Call of Duty Modern Warfare III egyjátékos küldetéseit például közepes/magas grafikai beállítások mellett 50–60 fps-sel tudtam játszani több mint 2 órán át, mielőtt töltőre kellett volna raknom az eszközt.
A Diablo IV esetében a nagy csaták során még az ultra grafikai opciók mellett sem esett 50 alá az fps érték, a száguldozós F1 2023 pedig magas beállításokon 60, míg a high/ultra opciót kiválasztva 30 fps körül teljesített. Lényegében különösebb probléma nélkül válogathattam a játékok között, egyedül a Mafia Defenitiv Edition volt az, ami rendszeresen kifagyott az indítást követően.
Szerelem a Windows árnyékában
Ahogy azt már a cikk elején is pedzegettem, a tesztidőszak alatt egészen beleszerettem az ROG Ally X-be, és a gép koncepciójába. Könnyű bármikor elővenni, alapvetően gyorsan betölt, és már indulhat is a játék. Családbarátabb, mint egy tévére kötött konzol, mert így nem foglaljuk le a nagy képernyőt, miközben együtt ülünk a kanapén. A Windows-hoz és a rengeteg különböző videójátékos keretprogramhoz pedig hozzá lehet szokni – mással úgysem fogunk foglalkozni, ha kézben tartjuk az eszközt.
Mindennek viszont ára van: jelenleg az Asus ROG Ally X a legdrágább ilyen jellegű megoldás a maga 380 ezer forint körüli árával. Cserébe itt kapjuk a legtöbb memóriát és a legnagyobb akkumulátort, az utóbbinak hála ráadásul a legtöbb játékidőt is. Fejlődni ugyanakkor még bőven van lehetőség, hiszen itt is lehetne OLED kijelző, lehetne még nagyobb az aksi, és nem ártana egy 5G modem a burkolat alá, hiszen a modern játékok túlnyomó része már az egyjátékos módhoz is igényli a netkapcsolatot.
