Amikor a klímaváltozás elleni küzdelemről beszélünk, a legfontosabb eszközünk továbbra is az üvegházhatású gázok, így a szén-dioxid kibocsátásának csökkentése. Amennyiben belátható időn belül sikerülne lemondanunk a fosszilis energiahordozók használatáról, azzal hatalmas szívességet tennénk önmagunknak és a jövő generációinak, hiszen mérsékelhetnénk a globális felmelegedés jövőbeli következményeit.
Akadnak azonban egyéb módszerek is mind az alkalmazkodás, mind a megelőzés terén. A kutatók többsége ma már egyetért abban, hogy a hatékony fellépéshez egyszerre több megközelítésre, technológiára lesz szükség, máskülönben az évszázad végére drasztikusan átalakul majd a bolygó.
Az adaptációban például segíthet, ha a tengerparti régiók felkészülnek a vízszint emelkedésére, ha a mezőgazdaságban nagyobb teret kapnak az aszálytűrő növények, vagy ha megreformálják a szárazságokkal küzdő térségek vízgazdálkodását. A másik oldalon, a mitigációs stratégiák között eközben többek között a megújuló energiaforrások, így a szél-, a nap- és a vízenergia használata található meg.
Bár a helyzet továbbra sem rózsás, bizakodásra adhat okot, hogy technológiánk, tudásunk folyamatosan fejlődik, és egyre több az új, potenciálisan kiaknázható terület. Ezek közé tartoznak az úgynevezett geomérnöki vagy éghajlat-befolyásoló módszerek, így a bolygónkat érő napsugárzás befolyásolása, valamint a szénbefogó megközelítések, amelyek segítségével szén-dioxidot vonhatunk ki a légkörből, ezzel csökkentve annak üvegházhatását.
Sokat kritizált módszer
Az egyelőre igencsak kísérleti technológia az utóbbi időkben sok figyelmet kapott, miután az ENSZ tavaly év végi COP28 klímacsúcsának záródokumentumában kiemelt hely jutott a szénkivonó és széntároló (CCS, azaz carbon capture and storage) megoldásoknak. A megállapodás értelmében a vonatkozó technológiák alkalmazásával ellensúlyozni lehet majd a meglévő kőolaj-, földgáz- és széntermelést.
Egyes olajállamok régóta szorgalmazták, hogy a megközelítés nagyobb nemzetközi elfogadásban részesüljön, a kritikusok szerint azonban a jelenleg hatékonynak, gazdaságosnak és nagyiparinak semmiképp sem nevezhető szénbefogás csak hamis biztonságérzetet ad, és eltereli a figyelmet a lényegi lépésről, az emisszió-csökkentésről. A COP28 további eredményeiről ebben a cikkben írtunk bővebben.
Akadnak azonban olyan szakértők, akik igenis komoly lehetőségeket látnak a CCS-ben, és úgy vélik, az elkövetkező évtizedekben a megközelítés érdemben hozzájárulhat majd a klímaválság mérsékléséhez.
A CCS iránti fokozódó érdeklődés egyik mozgatórugója, hogy a globális energiaszükséglet egyre nő, az alternatív források révén azonban egyelőre nem tudják kielégíteni ezt a pluszigényt. A szénbefogás terén tapasztalt fellendüléshez emellett az is hozzájárult, hogy a technológia immár a befektetők figyelmét is felkeltette. A kibocsátási célok napjainkban messze elmaradnak a várakozástól: sok multinacionális cég nem képes kellően mérsékelni emisszióját, ezért karbonkreditekkel próbálja ellensúlyozni tevékenységét. Az ilyen típusú ellentételezésben egy nap a CCS-nek is szerep juthat.
A fentiekkel összhangban világszerte egyre több helyen kezdenek pilotprojektekbe, jelentenek be újabb létesítményeket. A kísérletezés egyik fő területe a kimagasló geotermikus tulajdonságokkal bíró Izland, ahol már működnek szénbefogó telepek, de Amerikában és Dél-Koreában is épülnek üzemek.
A mélybe szivattyúzzák a szenet
Izland egy szeles fennsíkján hamarosan újabb innovatív létesítmény kezdheti meg működését – írja a The New York Times. A hatalmas vákuum a tervek szerint nagy mennyiségű levegőt vesz majd fel, kiszűri belőle a szén-dioxidot, majd a gázt a mélyben, kőzetekben zárja el.
A svájci Climeworks és az izlandi Carbfix régóta folytat együttműködést, a két cég már 2021-ben megnyitott egy kísérleti CCS-telepet, ám az új létesítmény teljesítményében messze felül fogja múlni elődjét.
Érdemes rögtön hozzátenni, hogy a Mammoth csupán az éves globális kibocsátás mintegy 0,0001 százalékát nyelheti majd el – 2023-ban a teljes emisszió nagyjából 36 milliárd tonna volt. Erdőtelepítéssel ennél jóval több szén raktározható el, ráadásul sokkal olcsóbban, igaz, a Climeworks ígérete szerint a Mammoth révén megkötött szenet a fák élettartamán túl, örökre befoghatják.
A létesítmény egy sor bunkerszerű épületből áll, amelyben hatalmas szellőzők szívják tartályokba a levegőt. Odabent speciális pelletek találhatóak, ezek előbb elnyelik a szén-dioxidot, majd felmelegedve kibocsátják. A gázt ezután vízzel keverik, majd több mint 1,6 kilométerrel a felszín alá szivattyúzzák, ahol a rendkívül nagy nyomás hatására az anyag a mineralizációnak köszönhetően néhány év alatt megszilárdul, és a kőzet részévé válik.
„A Földön lévő szén több mint 99 százaléka eleve kőzetekben, ásványok formájában van elraktározódva” – mondta a The New York Timesnak Edda Aradottir, a Carbfix vezérigazgatója. A szén alapvetően geológiai időskálán tud felgyülemleni, a projekttel a cél ezen folyamat felgyorsítása.
Szénbefogással termelnének olajat
A Mammoth az elkövetkező hetekben kezdheti meg működését mint a világ legnagyobb CCS-es létesítménye, a cím viszont valószínűleg nem sokáig marad Izlandon. Az Occidental Petroleum olajipari óriáscég egy hasonló, de jóval nagyobb telepet akar kiépíteni a texasi Odessa közelében.
A telep más eljárással fog működni, a kivonást például nem geotermikus módon, hanem napenergiával végzik majd, a szén nagy részét viszont ugyanúgy a mélybe zárnák. Az Occidental úgy számol, hogy az anyag egy része felhasználható lesz további olajtermelésre, éppen emiatt pedig rengeteg bírálat éri a projektet.
A Stratosnál a mélybe szivattyúzott szén segítségével olyan olajat szoríthatnak ki, amelyhez egyébként rendkívül nehéz lenne hozzáférni – a hasonló innovatív megoldások régóta komoly szerepet játszanak az Occidental sikereiben. Az 50 milliárd dollár értékű vállalat stratégiájában egyébként az szerepel, hogy a jövőben a cég az olajtermelés mellett a CCS terén is az élvonalhoz csatlakozzon, az ambiciózus célok elérése érdekében az Occidental tavaly vásárolta meg a Carbon Engineering szénbefogó startupot, majd kezdett bele a Stratos fejlesztésébe.
Az Occidental az elkövetkező években száz, a Stratosnál is nagyobb CCS-telepet építene fel, ezek mindegyike évi 1 millió tonna szenet foghat be. A cég a világ legnagyobb vagyonkezelőjével, a BlackRockkal, valamint az Egyesült Arab Emírségek állami olajvállalatával, az Adnoc-kal is partnerséget kötött szénleválasztó üzemek létesítése érdekében.
A CCS-t ráadásul a Biden-adminisztráció is elkezdte ösztönözni: tavaly a kormány 1,2 milliárd dollár támogatást ítélt oda szénbefogásra. A pénzből az Occidental is részesült, részben ezért tud 30 új üzemet kiépíteni Dél-Texasban, a King Ranchon. A támogatásból a Climeworks Louisianában fejleszt saját létesítményt, de kenyai vállalkozókkal együttműködve Nairobi közelében is belevágott egy projektbe, és már kanadai és európai telepek tervét is bejelentette.
Az Európai Unióban eközben idén februárban első alkalommal született ideiglenes megállapodás a CCS tanúsítási eljárására vonatkozóan – írja a The Verge. A döntést a Climeworks is üdvözölte.
A fosszilis ipar fennmaradását segítheti
A technológia jövőjével kapcsolatban sok még a bizonytalanság. Az emissziók egyensúlyozására napjainkban elérhetőek sokkal hatékonyabb módszerek – elég csak az erdőtelepítésekre vagy a szénelnyelő talajművelés támogatására gondolni – igaz, egyes elemzők szerint idővel egyre több cég és kormány vág majd bele a műszaki szénmegkötés ösztönzésébe, ami komoly lendületet adhat. A Boston Consulting Group előrejelzése alapján 2040-re a piac a mai kevesebb mint 10 milliárd dollárosról 135 milliárdosra nőhet.
Noha a befogás az elmúlt években jelentős fejlődésen esett át, és néhány éven belül a technológia minden bizonnyal sokkal hatásosabb és gazdaságos lesz a mostaninál, nem csak műszaki kérdések merülhetnek fel a módszer kapcsán. Több kutató úgy gondolja, nem ismerjük kellően az éghajlati rendszert ahhoz, hogy igazán nagy léptékben belevágjunk a szénkivonásba.
További problémát jelent, hogy egészen új technológiákról van szó, amelyek szabályzása még igencsak kezdetleges. Ahhoz, hogy a megközelítés igazán sikeres és biztonságos legyen, hosszú távú, nemzetközileg összehangolt levegőtisztításra lenne szükség, márpedig a tartós, globális együttműködés nem jellemző az emberiségre.
Vicki Hollub, az Occidental vezérigazgatója tavaly maga is elismerte, hogy a közvetlen szénbefogás megőrizheti az iparágat, amely így akár 60, 70 vagy 80 évvel is tovább működhet.
Ehhez kapcsolódóan gyakori ellenérv, hogy a CCS számára szükséges hatalmas mennyiségű tiszta energiát jobban is fel lehetne használni például otthonok, vállalkozások energiaellátására, ezzel kiszorítva a fosszilis hordozókat. Amennyiben az Occidental és a Climeworks meg is valósítja terveit az elkövetkező években, a több száz létesítmény megkötési kapacitásával sem fogják megközelíteni a jelenlegi éves kibocsátás 1 százalékát.
Mivel a fosszilis felhasználás a klímacélok dacára továbbra is nő, a felmelegedés megfékezésére egyetlen módszer bizonyosan nem lesz elég. Amennyiben a szénbefogás terén belátható időn belül megszületik az áttörés, az a mostaninál sokkal fontosabb pozícióba helyezheti a CCS-t az éghajlati stratégiákban. Ha viszont a fordulat nem jön el, könnyen elképzelhető, hogy a technológia globális eszköz helyett csak nehezen zöldíthető ágazatok, így az acélgyártás részmegoldása marad majd.
