Daedalic Entertainment
Tech játékteszt

Ez a játék olyan rossz, hogy a fejlesztők bocsánatot kértek érte

Május végén, több éves csúszás után megjelent a Gollam történetét feldolgozó, A Gyűrűk Ura világában játszódó videójáték. A Daedalic Entertainment alkotásáról már a megjelenés előtt sem keringtek túl biztató hírek, azonban a végeredménynek sikerült minden várakozást alulmúlnia: boltokba került az elmúlt évek egyik legrosszabb videójátéka.

Kétség sem férhet ahhoz, hogy J. R. R. Tolkien A hobbit és A Gyűrűk Ura alkotásainak ott van a helye a valaha készült legjelentősebb fantasy művek között. A Középföldén játszódó, több ezer oldalnyi történetnek – ami nemcsak fikciós mitológiaként, de nyelvészeti alkotásként is megállja a helyét – éppen ezért számos feldolgozása készült. Ezek közül a legismertebb Peter Jackson A Gyűrűk Ura-trilógiája, valamint a szintén hozzá köthető A hobbit filmhármas.

Az 1937 és 1949 között született írások az évek alatt rengeteg videójáték alapjául szolgáltak. Ezek között vannak jobbak és rosszabbak: a 2014-es Middle-earth: Shadow of Mordor és a 2017-es Middle-earth: Shadow of War egyértelműen az előbbi kategóriába sorolandó. Néhány év kihagyás után talán nem meglepő, hogy sokan ki voltak éhezve egy újabb tolkieni élményt nyújtó játékra. 2019 márciusában aztán a Daedalic Entertainment be is jelentette a The Lord of The Rings: Gollum videójátékot, amihez sikerült megszerezni a Középföldén játszódó történet licenszeit.

Daedalic Entertainment

A német fejlesztőcéget időközben 60 millió euróért (22 milliárd forintért) felvásárolta a francia Nacon kiadó, és a játékot úgy formálták át, hogy egy korábbi alkotásuk, a Styx: Master of Shadows-hoz hasonló lopakodásra és precíziós mozgásra fókuszáló stealth game legyen. A sötét fellegek már akkor elkezdtek gyülekezni a játék felett, amikor bejelentették, hogy az eredeti, 2021 szeptemberére tervezett megjelenést elcsúsztatták.

A rajongók végül bő másfél év után, idén májusban láthattak csak neki a játéknak. Ebben azonban nem volt sok köszönet: bár a játék a tolkieni mitológia egyik legösszetettebb karakterét helyezte a középpontba, semmit nem kezdett annak történetével.

A kreatív írás hiánya azonban messze a legkisebb gond: a játék nemcsak, hogy tíz évvel ezelőtt is kínosnak számító grafikával dolgozik, de a sorozatos összeomlások, pár másodpercenként jelentkező bugok és a játszhatatlan platformer-elemek járulnak hozzá ahhoz, hogy soha, de soha ne akarjunk többet kontrollert ragadni a Gollum miatt. A hibák számát és súlyosságát pedig mi sem jelzi jobban, minthogy pár nappal a megjelenést követően maguk a fejlesztők érezték szükségét egy nyilvános bocsánatkérésnek a játék siralmas állapota miatt.

Mi ment félre?

A játék A hobbit és A Gyűrűk Ura közti időszakban játszódik, mikor is a jobb napokat látott Smeagol/Gollam a gyűrű hiányában délre vándorol, ám egy Nazgulokkal történő találkozás után Mordor hírhedt börtönének mélyére kerül. Itt persze gondolhatnánk, hogy ez csak egy rövid kitérő lesz, és a kötelező körök (fogolypárbeszédek, börtönmunka, némi lopakodás és szökés) után már folytathatjuk is kalandunkat.

A fejlesztők azonban másképp gondolkodtak erről, és úgy döntöttek, hogy a nagyjából 10–15 órás játékidő szinte egésze alatt a börtönben, vagy épp fogságban kell sínylődnünk. A fortyogó láva közelsége miatt izzó levegőjű járatokban kell settenkednünk, be kell fognunk néhány veszélyes állatot, valamint össze kell gyűjtenünk a halott rabszolgák elhullott tárgyait. Ebben egyébként furcsa ellentmondás, hogy Gollam a sztori szerint Szauron kiemelt fogja, mégis rendszeresen olyan feladatokat bíznak rá, amik folyamatos életveszélyt jelentenek.

Ha ez nem hangzik túl izgalmasnak, az nem véletlen, de még mindig nem jutottunk el a mélyponthoz.

A dialógusok során ugyanis az NPC-k szenvedése mellett sokszor azt kell hallgatnunk, ahogy a börtönőr orkok a bukott hobbitnak keseregnek a főnökükről. A nem túl tekervényes elméjű torzszülöttek egészen odáig mennek, hogy nepotizmussal vádolják a vezetőjüket, és annak papnő lányát, aki alkalmanként Gollammal közösen imádkozik. Történetvezetés terén tehát csapnivaló a játék, amin a Gandalfot felvonultató bejátszások sem sokat segítenek.

Az utolsó mentsvára az lehetett volna a The Lord of The Rings: Gollum sztorijának, ha kezd valamit a főszereplő személyiségzavarával. A címszereplő tudathasadása ugyanis rengeteg morális dilemmával szolgálhat: dönthetnénk a rabszolgák kiszabadításáról, az orkok elleni leleményes támadás megtervezéséről vagy épp a jótevők megöléséről is. A játék azonban még ezt is képes elrontani, csupán néhány eldöntendő kérdés esetében merül fel, hogy Smeagolként vagy Gollamként akarunk-e válaszolni, és még ezeknek sincs komolyabb hatása a történésekre.

Értelmetlen történet, borzasztó játékélmény

A sztori tehát semmit nem ad hozzá A Gyűrűk Ura lore-hoz: érdektelen küldetések várnak ránk egy rendkívül lehangoló, csapnivalóan megalkotott világban. A fejlesztők azonban – elméletileg – nem a történet komplexitására helyezték a hangsúlyt: a korai nyilatkozatok úgy szóltak, hogy az akció és a lopakodás gondosan kimért kombinációjára számíthatunk.

A valóság ezzel szemben az, hogy harcjelenet vagy komolyabb akció szinte egyáltalán nincs a játékban azon kívül, hogy néhány őrt hátulról megfojtunk, vagy kavicsokkal dobálózunk.

Szinte végig közepesen furmányos platformer-elemeken kell másznunk, ugrálnunk, caplatnunk. Ez azonban a játék egészéhez hasonlóan telis-tele van hibákkal. A létrákra csak akkor tudtunk felmászni, ha mértani pontossággal a tárgy előtt állunk meg – a milliméteres eltérések kezelése tehát – úgy tűnik – már túl sok munkát jelentett volna a fejlesztőknek. Ugyanez több szűk járatnál is előfordult, aminek sorozatos elhalálozás lett az eredménye.

Az ugrálós részek során pedig többször megtörtént, hogy bár pont a perem szélére érkeztünk, Gollam inkább a mélybe zuhant, és kezdhettük elölről az egészet. Hasznos funkció lehetett volna a főszereplő „ötödik érzékét” kihasználó útvonaljelző, de, ahogy szinte minden ennél a játéknál, ez sem sült el jól. A funkció sokszor rossz irányba terel minket, és akár az is előfordulhat, hogy percekig tartó bolyongás után ismét a kiinduló ponton találjuk magunkat.

Daedalic Entertainment

A szartortára azonban a lopakodás teszi fel a cseresznyét. A játékelem a szokványos rendszert követi: ha túl közel kerülünk az ellenfelekhez, felfigyelnek ránk, és a nyomunkba erednek. A The Lord of The Rings: Gollum esetében azonban mintha amnéziásak lennének a páncélos orkok, ugyanis a fülöncsípés után másodpercekkel sokszor ránk sem ismernek.

A csontvázak tehát folyamatosan hullanak ki a szekrényből, és a netes beszámolók szerint a legnagyobb baj a kurrens konzolokon van: nem véletlen tehát, hogy PS5-ön többször is összeomlott a játék, amit a megjelenés után azonnal érkező patch sem oldott meg teljesen. A felsorolt hibák között amúgy sok olyan apróság van, amit egy-egy frissítéssel orvosolni lehet.

Amire viszont nincs kifogás, az a grafika. Az Unreal Engine 4 segítségével életre keltett játék ugyanis még nagy jóindulattal is egy teljes évtizeddel le van maradva a konkurensekhez képest.A címszereplő haja a shaderek hiányában az egész játék alatt mozdulatlan és darabos, a pixelekre hullott környezetben nincs interaktivitás, az NPC-k elnagyoltak, az orkok pedig nemcsak hogy buták, de elütnek a kánonbéli ábrázolástól, ráadásul nincsenek rendesen kidolgozva. A fejlesztőknek emellett a képfrissítést sem sikerült 30 fps fölé tornázni, ami még inkább élvezhetetlenné tette az akciójeleneteket. Ezen sem a Performance, sem a Quality mód nem változtat.

A felsorolt hibák összessége már a játék megjelenésekor heves tiltakozást váltott ki, amelyre a készítők is kénytelenek voltak reagálni. A Daedalic Entertainment fejlesztői közleményben kértek bocsánatot a cserbenhagyott rajongóktól, és jelezték: ők maguk sem elégedettek az eredménnyel.

A német stúdió a kitartó játékosoknak azt üzente, hogy hamarosan patch-csomagokkal és kisebb javításokkal is jelentkeznek majd, és mindent megtesznek a játékélmény növeléséért.

Verdikt

A fentieket olvasva senki nem lepődhet meg, ha azt mondjuk, hogy a The Lord of The Rings: Gollum nemcsak az év, de jó eséllyel az elmúlt évtized egyik legrosszabb játéka. A fejlesztők nem kezdtek semmit A gyűrűk ura lore-ral, cserébe 21 ezer forintért egy olyan stealth-platformer játékot kínálnak a felhasználóknak, ami hemzseg a technikai hibáktól, semmi izgalmat nem tartogat, és grafika terén még a 2010-es évek elején is csak neccesen állta volna meg a helyét.

A több millió dollárt felemésztő fejlesztés egyetlen pozitív eleme a hangmérnökök munkája.

A játék zenéje nem túl különleges, az atmoszférahangok viszont pazarul szólalnak meg. Érdemes kiemelni azt is, hogy bár a műben nem a filmekben látott és hallott hollywoodi sztárok (Ian McKellen és Andy Serkis) adják Gandalf és Gollam hangját, az eredmény így is pazar – bár az is lehet, hogy csak a játék egyéb tulajdonságai mellett tűnik ki ennyire ez a terület.

A Gyűrűk Ura-franchise rajongóinak további rossz hír, hogy a példátlanul negatív fogadtatás ellenére a Daedalic Entertainment már javában dolgozik a következő játékán, ami szintén Tolkien mitikus világában játszódik majd. Bízzunk benne, hogy az alkotók tanultak a mostani hibából, és évek múltán végre kapunk egy tiszteletre méltó alkotást A Gyűrűk Ura világából.

A The Lord of the Rings: Gollum jelenleg PC-n, Xbox One-on, Xbox Series S/X-en, PlayStation 4-en és 5-ön érhető el, az év második felében pedig Nintendo Switchre is megjelenik. A teszt a PlayStation 5-ös verzió alapján készült, a tesztpéldányt a Magnew Kft. biztosította számunkra.

Ajánlott videó