A Sony régóta meghatározó szereplője a zajszűrős fejhallgatók piacának, a WH-1000XM termékcsalád (ami jelenleg a negyedik generációnál jár) tagjai a legjobbnak számítanak ebben a szegmensben, és a gyártó 2009-ben azt is megmutatta, hogy a jóval kisebb fülhallgatók terén is képes nagyot dobbantani. A WF-1000XM3 messze nem volt tökéletes, de zajszűrés és hangzás tekintetében alig akadt párja, két év fejlesztést követően pedig megérkezett az utód, a WF-1000XM4, ami még magasabbra tette a lécet. Többek között azzal, hogy a TWS fülesek világában ez az első olyan modell, ami támogatja a jobb hangminőséget biztosító LDAC-kodeket.
Sony WF-1000XM4 zajszűrős füles
Ami a dizájnt illeti, a Sony ezen a területen is újított: a fülbe dugott kapszulára emlékeztető megoldás a múlté, helyette olyan kialakítást kapunk, ami leginkább a Samsung-féle Galaxy Buds családra emlékeztet. Mivel az Apple által divatba hozott pipa formának egyáltalán nem vagyunk a hívei, így pozitívan éltük meg a változást, ugyanakkor ennek a kialakításnak megvan az a hátránya, hogy nem lehet olyan egyszerűen a fülbe helyezni, mint a hosszú szárú konkurenseket.
A WF-1000XM4 úgynevezett in ear (azaz agybadugós) variáns, tehát a haranggal felszerelt vetőcsövet a hallójáratba kell beszuszakolni. Ráadásként a Sony ketyeréjét ezt követően kicsit el is kell forgatni, hogy stabilan üljön a fülünkben. Elsőre kicsit szokatlan (sőt, akár kényelmetlen) a dolog, de mindez szükséges a 100 százalékos zajszűréshez, aminek az egyik alapvető feltétele, hogy a harangok szépen kitöltsék a hallójáratunkat.
Itt érdemes megjegyezni, hogy ezek a harangok ezúttal nem szilikonból készültek, hanem egy memóriahabra emlékeztető anyagból, ami tényleg szépen ellátja a fealadatát – főleg akkor, ha használat előtt kicsit összenyomkodjuk. Ilyen kiegészítőből amúgy összesen három található a fülhallgató (újrahasznosított anyagokból készült) csomagolásában, és érdemes egyenként végigpróbálni őket, hogy a lehető legjobb zajszűrést kaphassuk. Ebben amúgy segít a Sony Headphones alkalmazás is, ami fotó alapján képes analizálni a fülünket, sőt az elérhető funkciók között azt is tesztelhetjük, hogy a megfelelő harangokat használjuk-e a zenehallgatáshoz.
Bár a füles simán használható az említett applikáció nélkül, de ettől függetlenül érdemes letölteni a telefonra, hiszen itt tudunk játszani többek között az equalizerrel, illetve megszabható, hogy az érintésérzékeny felületek milyen parancsokat hajtsanak végre a mozdulatainkra. Nagy meglepetések persze itt nincsenek: adott a lejátszás irányítása, állítható a hangerő, bekapcsolható a digitális asszisztensünk, illetve a legfontosabb, a zajszűrés kapcsolgatása. Ugye válthatunk a külvilág kizárása (ANC) és beengedése közt (amibent mode), illetve itt is elérhető a Sony fejhallgatók azon remek tulajdonsága, hogy a felületet nyomva tartva folyamatosan áteresztjük a külső hangokat, majd elengedve tovább szól a zene a zajszűrés mellett.
ilyenkor magától lehalkítja a zenét és kikapcsolja a zajszűrést. Ezt a funkciót külön kell bekapcsolni, és adott a lehetőség a finomhangolásra, ráadásul elég jól működik, a mikrofonok tényleg érzékelik, ha mi beszélünk, más zajokra, vagy akár egy köhögésre nem aktiválódik.
Örömteli továbbá, hogy a füleseket rejtő, töltőként is funkcionáló bölcső az elődjénél jóval kisebb lett, és az USB-C porton át végezhető vezetékes mellett végre támogatja a vezeték nélküli töltést is, utóbbi pedig kiválóan működik, szinte az összes elérhető megoldással. Maguk a fülesek amúgy (a zajszűrés használatától függően) akár 8 órát is kibírnak töltés nélkül, a tok pedig három újratöltésre elegendő energiát képes eltárolni. Szóval átlag használat mellett hetente maximum egyszer kell a bölcső energiaellátásáról gondoskodnunk.
Fontos továbbá, hogy az új modell headset képességei is fejlődtek az elődhöz képest, tehát simán tudunk vele telefonálni. Mi még a metrón is tökéletesen hallottuk a hívó felet, és a vonal túlsó oldalán sem panaszkodott senki visszhangra, akadozásra, túl nagy zajra, vagy bármi másra.
Zajszűrésben verhetetlen
A konkurencia az elmúlt egy évben igencsak megerősödött a zajszűrős TWS fülesek terén, elég csak a Huawei FreeBuds Pro modellre gondolni, ami tényleg kiváló munkát végez a külvilág kizárását illetően. A Sony viszont képes volt ezt túllicitálni, nem túlzás azt állítani, hogy már közel azt a szintet kapjuk, mint a WH-1000XM3 fejhallgató esetében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megfelelő harangok használatával ez a füles tényleg képes kiszűrni az olyan monoton és tompa zajokat, mint például egy repülőgép állandó zúgása, de kipróbáltuk egy erdőben is, ahol csak a közeli autópálya állandó moraja hallatszott, és a zajszűrés bekapcsolása
A zenei teljesítményről szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A neodímium mágnesekkel megbolondított 6 milliméteres meghajtók döbbenetesen jó és részletes hangélményt produkálnak minden tartományban, ami főleg a vadiúj Sony V1 chipnek köszönhető.
A processzor teszi lehetővé az említett LDAC-kodek használatát is, és ha tényleg minőségi alapanyaggal „etetjük” a fülest, akkor a különbség konkrétan zongorázható más modellekhez képest. Azzal persze érdemes tisztában lenni, hogy ez a lehetőség szintén külön bekapcsolandó az applikációban, és észben kell tartani azt is, hogy a használata maximálisan kihasználja a Bluetooth 5.2-es kapcsolatot, ami digitális zajtól terhelt környezetben oda vezethet, hogy csökken a stabilitás. Ha ezt érzékeljük, érdemes visszaváltani az AAC-s kommunikációra.
Az ára se semmi
Az akár 96 kHz-es, 990 kbps bitrátájú zenék élvezetét ugyanakkor meg is kell fizetni: a Sony WF-1000XM4-et nagyjából 108 ezer forintért lehet hazavinni, ami azért elég erős összeg egy pár fülesért. Ne feledjük, ennyiért már egy WH-1000XM4 is bezsákolható. Az eszköz erősségei persze tagadhatatlanok, belekötni maximum abba tudunk, hogy ebből a modellből kimaradt az egyre elterjedtebb multipoint funkció – tehát ez a modell két eszközhöz egyszerre nem tud csatlakozni.
Az ár ízlelgetése közben persze érdemes észben tartani, hogy a Sony vadiúj kütyüje nem az átlag felhasználókat célozza (nekik a fele ennyiért kínált megoldások is bőven megteszik), hiszen az egyelőre teljesen egyedi LDAC-támogatás egy szűkebb réteget vesz célba, olyanokat, akik nem elégednek meg a zenei streaming szolgáltatók (és a legtöbb hasonló eszköz) nyújtotta átlagos hangminőséggel, hanem többre vágynak. Nekik tényleg megérhet ennyi pénzt, hogy a – TWS fülesekhez mérten elérhető – legjobb minőségben hallgathassák a kedvenc muzsikáikat.
