A valós idejű stratégiák mellett a dízelpunk műfajt is erősítő Iron Harvest 2016 óta készült a német KING Art Games műhelyében, és a közel 4 éves időszak alatt lefutott egy sikeres Kickstarter-kampány is, aminek a keretében közel 1,3 millió dollárt kalapoztak össze a fejlesztők. A játék Jakub Różalski 1920-as években játszódó Scythe nevű társasjátékán alapszik, aminek az alternatív univerzumában az I. világháború az általunk ismertnél jóval nagyobb pusztításokkal járt, „köszönhetően” a kapitalista városállamnak, Factorynak, ami fejlett harci gépeket, mecheket biztosított a hadakozó feleknek.
A fejlesztők a társasjáték alaphelyzetét és karaktereit emelték át alkotásukba, megfejelve a valós idejű stratégiák királyának számító Company of Heroes játékmenetével. Az Iron Harvest egyrészt történet központú single player kampányt nyújt a felhasználóknak, de nem maradt ki a multiplayer sem.
Tűzzel, vassal, gőzzel
Az összefüggő, három részre tagolt sztori a már említett 1920-as években játszódik, a Polanian köztársaság, a Rusvet unió, és a Saxony birodalom szemszögéből mutatva be a nagy háború utáni állapotokat, továbbá a három nemzet hódító és túlélésért folytatott harcát. Mind a három fejezet hét hosszabb küldetésből áll, kezdésként és zárásként egy-egy, a játék saját motorjával készült átvezetővel kiegészítve – ezeket végignézve bontakozik ki előttünk a történet. A cselekmény teljesen lineáris, így hiába van a három frakció, nincs lehetőség választani, hogy kivel vágjunk bele az egyjátékos módba.
A történet a Polanian Köztársasággal kezd, ahol Anna Kos hőssé válását követhetjük nyomon – a karakter érdekessége, hogy elválaszthatatlan társa Wojtek, egy hűséges medve. A velük töltött hét küldetés lényegében oktatóanyagként szolgál, bemutatva az összes rendelkezésünkre álló eszközt (például bázisépítést), valamint minden olyan trükkös helyzetet, amibe a játék során belekeveredhetünk. A másik két hadjárat – a Rusviet és a Saxony – változatosabb, nemcsak az addigra kiismert elemeket váltogatják, de újdonságokkal próbálják érdekesebbé tenni a játékmentet, például lopakodós küldetéssel.
A nagy öregek után szabadon
Ami a játékmenetet illeti, az már szinte tradicionálisnak mondható: kötelező bázisépítés és nyersanyagszerzés, egységek létrehozása, a győzelem elérése, majd a következő küldetésben ennek az ismétlése. A bázisépítés minimális részét teszi ki feladatainknak, lényegében néhány védelmi objektumban és két termelőépületben ki is merülnek a lehetőségeink, utóbbiak közül az egyik a gyalogos egységek, míg a másik az óriás mechák gyártásának záloga. Az ehhez szükséges nyersanyagokat (olaj és vas) a pályán elszórt bányákból és olajkutakból szerezhetjük meg, továbbá adott a lehetőség a likvidált ellenséges gépek környezetbarát újrahasznosítására.
Mindhárom frakció azonos gyalogos egységekkel rendelkezik: többek között gépfegyveresek, gránátosok és szanitécek küldhetők a harcmezőkre. A lényegi különbségek a speciális hős karaktereknél jönnek elő (például a Polanian oldalon a már említett Anna és Wojtek), valamint a dízelpunk monstrumoknál, a mecháknál. Mindegyik gép impozáns méretű élet- és tűzerővel rendelkezik, tehát jól irányzott területi támadásokkal legtöbbször könnyedén átgázolhatnak a gyalogos csapatokon.
A gépek egyetlen hátránya, hogy rendkívül lassúak, így hiába lehetnek sorsdöntők bizonyos helyzetekben, ha rosszul pozicionáljuk őket, akkor legjobb esetben csak az ütközetről maradnak le, legrosszabb esetben viszont bekeríthetők és elpusztíthatók, például az említett hősegységek által. Ezek a karakterek mind speciális képességekkel rendelkeznek: Sikorski parancsnok például bombákkal tudja megtizedelni mechákat, de egy rohammal képes ideiglenesen megbénítani a gyalogosokat is.
Minden elesett ellenséges egység után tapasztalati pont üti a sajátjaink markát, amivel nemcsak az alap statisztikáik nőnek (élet, sebzés stb.), de akár még új képességekre is szert tehetnek, hasznosabbá téve magukat, ezzel ösztökélve a játékost arra, hogy próbálja meg életben tartani őket. Ami viszont nem olyan egyszerű feladat, a mesterséges intelligenciának köszönhetően.
Itt viszont nem arról van szó, hogy a gép elképesztően fifikás ellenfél lenne, a kifejezetten gyengére sikerült mesterséges intelligencia ugyanis a saját oldalunkon tesz nekünk keresztbe. Hol a beakadó egységeink miatt, hol a parancsot megtagadó, céltalanul lődörgő, halálra váró harcosok látványától megy fel bennünk a pumpa. Előfordult, hogy a katonáim – főleg csapatba verődve – lényegében megtagadták a támadási parancsot, és még akkor sem voltak hajlandók harcolni, amikor a walesi bárdokat megszégyenítve küldtem őket az ellenséges gépszörnyek lángtengerébe.
Ami a többjátékos részt illeti, ott a szokásos Skirmish várja a felhasználókat: 1v1, 2v2, és 3v3 felállásban eshetünk neki a többi játékosnak, összesen 7 pályán: négy az 1v1-re, kettő a 2v2-re, és egy a 3v3-ra. A csaták a kampány alatt megszokottak szerint zajlanak, megspékelve egy kis területfoglalással, amivel pontokat szerezhetünk a csapatunk számára. Amennyiben a játékmód csábítónak tűnik, de nem akarjuk, hogy az RTS veteránok fél perc alatt megalázzanak, akkor adott a lehetőség egyedül, a gép ellen játszani.
Sajnos jelenlegi állapotában a többjátékos mód nagyon karcsú, és ezen az sem segített, hogy az első hetekben lényegében játszhatatlan volt, ami rengeteg vásárlót riaszthatott el. Tagadhatatlan tény ugyanakkor, hogy közel egy hónappal a megjelenést után már sokat javult a helyzet, viszont arra mindenkinek fel kell készülnie, hogy az elmúlt időszakban sok játékos hagyta maga mögött a harcmezőket, és az elszánt veteránok nem könnyítik meg az újoncok próbálkozásait.
Tisztességes iparosmunka
Az Iron Harvest nem találta fel a spanyolviaszt, nem lett a műfaj új királya, de erre valójában nem is volt szükség. A már jól ismert formulákra épülő játékmenetbe könnyen belerázódhat még egy újonc is, a remek történet pedig egészen a stáblistáig képes lekötni a játékosokat. A mesterséges intelligencia ugyan okozhat némi fejfájást, valamint a többjátékos mód sem kecsegtet hosszú távú élményekkel, ám ezen hibák utólag még simán javíthatók, ráadásul még jelen formájukban sem olyan vészesek, hogy ne érné meg miattuk elmerülni az alternatív 1920-as évek brutális, de éppen ettől szórakoztató világában.
Szerző: Láving Dániel
Az Iron Harvest szeptember 1-jén jelent meg PC-re, tesztünk ez alapján készült, a játékot a Magnew Kft. biztosította számunkra. A PlayStation 4-es, és Xbox One-os verziók valamikor a jövő év elején várhatók.
