A Persona 5 Royal egy japán fejlesztés, amire érdemes fejben rákészülni, hiszen mind a játékmenet, mind a tálalás tekintetében lesznek olyan elemek, amik furcsán hathatnak a főleg nyugati programokon szocializálódott felhasználók számára. A meglehetősen eklektikus, a mangákból és animékból is építkező vizuális részek, illetve a furcsán adagolt szabadság ellenére is érdemes kitartani a játék mellett, mert olyan összetett élményt biztosít, amire manapság a konkurencia elenyésző része képes.
Tolvajnak állunk
A sztori szerint egy középiskolás diákot terelgetünk, akit egy furcsa incidens miatt elitélnek, és próbaidőre bocsátanak, amit Tokióban, egy felvigyázó mellett kell letöltenie. Ez a felütés akkor válik igazán érdekessé, mikor az első tanítási napján hősünk váratlanul átkerül a metauniverzumba, ahol az iskola helyén egy szürreális kastély áll, aminek az uralkodója a szadista edző. A tanár a valóságban (is) bántalmazza a diákokat, a metakastély lelkének torz kivetülése, a mi feladatunk pedig az, hogy ellopjunk innen egy kincset, aminek hatására a valóságban megváltozik a célpontunk személyisége.
Játékmenet szempontjából ez jelenti a Persona 5 Royale magját: az edző után más rosszfiúk „palotáját” is meg fogjuk látogatni, hogy megszerezzük a mélyben lapuló értékeket – így érve el, hogy a célpontjaink megbánják a tetteiket, bocsánatot kérjenek, ne adj isten feladják magukat a hatóságoknak.
Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, minden esetben hatalmas, egészen szürreális, nem evilági épületeket kell bejárnunk, mindegyikben lépten-nyomon ellenfelekbe botlunk, harcolni kell, és az egyre méretesebb és bonyolultabb pályák végén természetesen egy főellenfél várja csapatunkat.
Csapatot, hiszen ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy csatlakoznak hozzánk újabb és újabb diáktársak, akik – többek között – a körökre osztott, kő/papír/olló elven alapuló taktikus csaták során segítenek legyűrni az egyre keményebb és egyre furcsább lényeket. A küzdelmet viszont nemcsak ők támogatják, de a játék címét adó personák is, amik lényegében a személyiségünk metavilágbeli kivetülései, olyan entitások, akik mindenféle, a harc hevében bevethető különleges képességekkel rendelkeznek.
de itt azért akad egy érdekes csavar a játékmenetben: a csapat többi tagja fejenként egy personával rendelkezik, mi viszont többet is csatába vihetünk és váltogathatunk köztük, annak függvényében, hogy épp melyik felel meg a pillanatnyi helyzetnek. Új personákat a csaták végén tudunk begyűjteni, illetve van egy különleges hely, ahol a meglévők feláldozásával újakat és egyre erősebbeket hozhatunk létre.
A program ezen része kifejezetten összetett, rengeteg időt lehet eltölteni a legjobb kombinációk „kikeverésével”, ráadásul a program folyamatosan újabb és újabb módszereket, lehetőségeket tesz elérhetővé számunkra, így a megfelelő metalények megalkotása még több tucat óra után sem válik unalmassá. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a personák létrehozásánál annak is jelentős szerepe van, hogy milyen kapcsolatot ápolunk a valóságban megismert karakterekkel.
Most jön a java
A legtöbb játék beérné azzal, hogy a hős tolvajnak áll, és a metavilágban kalandozik, de a Persona 5 Royal ennél sokkal tovább megy. Nemcsak titkos igazságosztóként kell helyt állnunk, de középiskolás diákként is. Be kell járnunk az órákra, kérdésekre kell válaszolnunk, rendszeres időközönként vizsgák vannak, amiken sokkal könnyebben átmegyünk, ha korábban figyeltünk az órákon elhangzottakra.
Emellett szociális életet élünk, és bizalmas kapcsolatot alakíthatunk ki egyes karakterekkel. Minél mélyebb egy ilyen kapcsolat, annál eredményesebb a korábban már említett personák „gyártásra”. Az misztikus hatás ellenére maguk a kapcsolatépítő aktivitások viszont megmaradtak a realitás talaján: moziba járhatunk, együtt edzhetünk, tanulhatunk, el lehet menni enni, biliárdozni, vagy csak beszélgetni egy nagyot, ami rendszeresen közelebb hozza egymáshoz az embereket –
Van azonban egy fontos tényező, amire figyelni kell: akárcsak a való életben, itt sincs idő mindenre, meg kell találni a prioritásokat, hogy kivel és miképp szeretnénk időt tölteni. Amikor tart a suli, akkor a nap nagy részét elviszi a tanítás, és a mindennapi élet mellett készülni kell a titkos bevetések teljesítésére is. A nyári szünetben persze több a szabadidőnk, de addigra már annyi kapcsolatot építünk ki, hogy tényleg jól átgondolt stratégia szükséges ahhoz, hogy minden olyan mederben haladjon, ahogy mi szeretnénk.
Ehhez ráadásul figyelni kell arra is, hogy a passzív képességeink is rendesen fejlődjenek, ugyanis egyes lehetőségek csak akkor válnak elérhetővé, ha elég intelligensek, karizmatikusak, precízek, tökösek vagy éppen kedvesek vagyunk. Ezek a tulajdonságok mind-mind fejleszthetők a játék során, ugyanakkor ezek is értékes időt igényelnek, így a mindennapi életünk megszervezése egy idő után tényleg legalább akkora figyelmet igényel, mint a helyes csapatösszeállítás, mielőtt egy komolyabb csatába bocsátkozunk az átlagnál sokkal combosabb és fifikásabb főellenfelekkel.
Tömör gyönyör
A Persona 5 Royal egy elképesztően összetett játék, egy ilyen cikk nem is feltétlenül alkalmas arra, hogy minden egyes elemére részletesen kitérjünk, annyi lehetőség vár ránk a program elindítása után. Ami csodálatos, hogy a rengeteg opció egészen lenyűgöző egésszé áll össze. A történet jóval mélyebb és messzebbre vezet, mint ahogy elsőre tűnik, a harc folyamatosan válik egyre taktikusabbá, hiszen még 30-50 óra játék után is érkeznek meglepetések, újdonságok, korábban elérhetetlen lehetőségek, és a való élet szociális lehetőségei szintén tágulnak, ahogy haladunk előre.
Ha ráérzünk a játék dinamikájára, garantált, hogy 100-150 órát eltöltünk vele, de azzal tisztában kell lenni, hogy a betanulás itt tízszer hosszabb, mint egy átlagos játék esetében. Az első nagyobb küldetésünk, az edző legyőzése lényegében egy folyamatos oktatómód, ami nem kevesebb, mint 12 órát igényel. A program csak ezt letudva nyílik ki igazán, éppen ezért érdemes türelmesnek lenni, ugyanis legalább ennyi idő szükséges ahhoz is, hogy ráérezzünk a P5R ízére és átadjuk magunkat az élménynek.
habár a játék során rengeteg mindenre van lehetőség, és sokszor elég nagy szabadságot kapunk, miképp töltjük el az időnket, de a Persona 5 Royal ettől még nem egy nyílt világú program. Amikor a dramaturgia úgy kívánja, meg van kötve a kezünk, és nem mehetünk a világba kedvünkre. Az embernek persze vannak tervei, így ez frusztráló tud lenni, de ilyenkor érdemes összeszorítani a fogunkat és arra koncentrálni, hogy ez nem tart örökké, és arra is érdemes emlékezni, hogy hiába akarunk kapkodni 60 órányi játékidő után, minimum ugyanennyi még hátra van a befejezésig, szóval szinte mindenre jut majd idő.
Az alapvetően jól összerakott és tényleg elképesztően sokrétű játékmenet mellett azért is jár egy hatalmas piros pont, mert a fejlesztők a kihívást sem hagyták ki a munkájukból. Egy-egy metapalota bevétele és a kincs megszerzése után könnyen legyőzhetetlennek érezhetjük magunkat, de erről szó sincs. A program még több tucat óra után is simán képes megizzasztani az embert, sőt a visszavonuló is teljesen normális: ilyenkor újra át kell gondolni a stratégiát, vagy a szabadon bejárható Mementos metavilágban kell „edzeni”, hogy felnőjünk az előttünk álló feladathoz.
Karanténhoz tökéletes
A Persona 5 Royal csak március 31-én jelenik meg, de jó eséllyel akkor még nem leszünk túl a járvány nehezén, szóval aki tartalmas, magával ragadó, kihívásokkal teli videojátékra vágyik, annak az Atlus alkotása kiváló választás lehet – még akkor is, ha már játszott az előző változattal!
A Royal ugyanis a 2017-es Persona 5 kibővített és tökéletesített változata. A fejlesztők nemcsak a játékmeneten és egyes technikai részleteken (pl. kamerakezelés) csiszoltak, de új karakterekkel, ellenféltípusokkal, speciális tárgyakkal, csak a szintén vadiúj csáklyával elérhető helyszínekkel, korábban nem létező funkciókkal és eddig nem látott sztorirészekkel bővítették az alapjátékot, így a végeredmény azoknak is tartogat meglepetéseket, akik három éve egyszer már tolvajnak álltak a jó ügy érdekében.
A Persona 5 Royal március 31-én jelenik meg, kizárólag PlayStation 4-re.
