A Sony évtizedek óta fontos szereplő a fej- és fülhallgatók piacán, az 1000X névre keresztelt terméksorozatuk megjelenése óta viszont van egy kategória, amiben abszolút vezetőnek számítanak, és ez a zajszűrős fejhallgatók szegmense. A MDR-1000X névre keresztelt modellt 2016-ban mutatta be a cég, amit aztán a WH-1000XM2 és a WH-1000XM3 követett –
A meglehetősen nagy, az egész fület beborító eszközöket viszont nem mindenki szereti, sokan a fülbe dugható apróságokra esküsznek, így a Sony ezen a területen is alkalmazni kezdte a zajszűrős technológiáját, de az első ilyen próbálkozásuk, a gyermekbetegségekkel küzdő WF-1000X nem lett zajos siker, így a mérnökök visszaültek a tervezőasztalhoz, hogy az 1000X szériához méltó bedugható (úgynevezett in ear) fülhallgatót alkossanak. Ezen munka eredménye az alig pár hete bejelentett WF-1000XM3, ami ugyan nem tökéletes, de a vezeték nélküli zajszűrős fülhallgatók között így sem akad párja.
Kapszulák a fülben
Ami a dizájnt illeti, a Sony – szerencsére – elhagyta az előd kialakítását, és egy kifejezetten letisztult, már-már elegáns formát kapunk, ami markánsan eltér az AirPods pipaszerű formájától és a más gyártók által alkalmazott megoldásoktól is, színeiben pedig igazodik a nagytestvér WH-1000XM3-hoz, azaz matt fekete borítást kapunk rézszínű részletekkel és a cég logójával – a füles ugyanakkor létezik szürke kivitelben is, ha valaki inkább a világosabb színvilágra esküszik.
A kütyü nemcsak jól néz ki, de kifejezetten ergonomikusra tervezték: függőleges helyzetben kell bedugni, majd vízszintesbe fordítva a belső részen található burkolati elem szépen megtámasztja a szerkezetet, ami így stabilan ül a fülünkben, és még a hevesebb mozdulatok, vagy futás hatására sem mozog vagy potyog ki. Ugyanakkor itt azt is meg kell jegyezni, hogy füles nem víz- és még csak nem is izzadstágálló, így hiába marad fixen a helyén aktív mozgás közben, sportolni egyáltalán nem ajánlott vele.
A kényelmes viseletet segíti továbbá, hogy az alapból felszerelt gumiharangok mellé további hat párat csomagolt a gyártó, így jó eséllyel mindenki megtalálhatja a számára legideálisabb változatot. Ez ráadásul nemcsak azért fontos, hogy a füles megbízhatóan és kényelmesen üljön a fülben, de elengedhetetlen ahhoz is, hogy normális hangminőséget kapjuk, és a megfelelő harang kiválasztása nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy a maximumot hozhassuk ki a zajszűrő funkcióból.
Bírja szuflával
Vezeték nélküli fülhallgatóról lévén szó, sarkalatos pont, hogy mennyi ideig bírja a kütyü egyetlen feltöltéssel, és ezen a téren a Sony újdonsága nem okoz csalódást. A két egység maximumra töltve 6 óráig bírja bekapcsolt zajszűréssel, és a melléjük járó tokkal még háromszor tudjuk őket nulláról maximumra tornázni, így összességében 24 órára elegendő energiát kapunk, ami ebben a kategóriában kiemelkedőnek számít. A zajszűrést kikapcsolva ez az idő tovább növelhető: ilyen állapotban a fülesek 8 óráig bírják, a tokkal pedig 32 órára tolható ki az időszak, amíg nem kell újra töltőkábel után nyúlni.
Kábelre viszont mindenképpen szükség lesz, ugyanis hiába az alapvetően borsos árcédula, a Sony ebből a kütyüből kihagyta a vezeték nélküli töltést, így hiába rendelkezünk olyan telefonnal, ami tudja a reverse charging technológiát, ebben az esetben nem vesszük hasznát. Gyorstöltést viszont kapunk, ami nemcsak azt jelenti, hogy a tokot gyorsan vissza lehet tornázni a maximumra, de olyan pozitívummal is jár, hogy mindössze tíz perc töltéssel másfél órára elegendő energiát pumpálhatunk a fülesekbe.
Zajszűrésből jeles
A legfontosabb tényező persze az, hogy mennyire működik jól a zajszűrés, aminek a lényege, hogy ne a hangerő hosszú távon káros felcsavarásával zárjuk ki a külvilágot. A Sony ezen célból aktív zajszűrést használ, ami annyit tesz, hogy a füles szoftveresen feltérképezi a kintről érkező hangokat, és saját maga keltette hanghullámokkal semlegesíti azokat, a fülünkbe pedig csak az általunk választott zene jut el.
Ezért a procedúráért fülesenként egy-egy Qn1e processzor felel, ami ugyanaz a technológia, ami az általunk is kiválónak talált WH-1000MX2 fejhallgatóban található. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a WF-1000XM3 például képes szinte teljesen tompítani a budapesti Teréz körút villamosoktól és gépkocsiktól hangos zaját, és képes megbirkózni a 2-es és 3-as metró legendásan zajos felújított szerelvényeivel is. A zajszűrő funkciót bekapcsolva, zene nélkül, ha nem is záródnak ki teljesen, de kifejezetten távolivá válnak a külvilág hangjai, mintha egy búra ereszkedne körénk, a kedvenc muzsikáinkat elindítva pedig lényegében
Ezt olvasva persze joggal merülhet fel, hogy ez mennyire veszélyes, hiszen az sosem szerencsés, ha közlekedés közben – akár csak gyalog – teljesen kizárjuk a külvilágot, de a Sony erre is gondolt. A fülesbe épített szenzorok egyrészt érzékelik, hogy épp mit csinálunk (ülünk, sétálunk, járművön utazunk) és ehhez igazítják a zajszűrés mértékét, így séta közben azért sokkal több minden jut át a fülesen, mint az irodában, a gép előtt ülve, másrészt a telefonra letölthető Headphones Connect appban kedvünkre konfigurálhatjuk, hogy a különböző aktivitások mellé mekkora legyen a zajszűrés mértéke.
Érdemes tudni továbbá, hogy a fülesek külső burkolatán található körök érintésérzékeny felületek. A bal oldali megérintésével váltogathatunk az alapállapot, a zajszűrés és az ambient sound (előbbi ellentéte, mikor jobban átjutnak a külvilág hangjai) között, illetve nyomva tartva bekapcsolódik a Quick Attention mód, ami teljesen lehalkítja a zenét, és beereszti a külvilágot, ha például szeretnénk rendesen hallani a hangosbemondót a pályaudvaron, vagy a kapitány információit egy repülőgépen.
A jobb oldali felülettel a lejátszott számok között váltogathatunk, ugyanakkor adott a lehetőség arra, hogy a már említett applikációban a saját szájízünk szerint programozzuk át ezeket a gombokat, illetve ugyanitt játszhatunk az equalizerrel és mazsolázhatunk a hallgatott muzsikához passzoló hangzások között.
Ha komoly kapcsolatra vágysz
A WF-1000XM3 különlegessége még, hogy a legtöbb vezeték nélküli modellel ellentétben a telefon mindkét füleshez csatlakozik Bluetooth-on keresztül. Az egyiket simán használhatjuk például headsetként, míg a másik a töltőben van, emellé minimálisra csökken a késletetés, így a videóknál sem csúszik a hang, és a legfontosabb, hogy ennek hála a kapcsolat is jóval stabilabb, mint a konkurenciánál.
Ez a gyakorlatban ugyan még mindig nem azt jelenti, hogy végleg megszabadulunk a váratlan jelkiesésektől, ami miatt pár pillanatra megszakad a zene, de az tény, hogy a Sony megoldása sokkal ritkábban produkálta ezt a jelenséget, mint a hasonlóan drága Beoplay E8 2.0.
Ahol rengeteg hasonló frekvencián működő jel találkozik, vagy kifejezetten sok az elektromos eszköz (p. metrómegálló vagy nagyobb közlekedési csomópontok), ott a WF-1000XM3 is képes egy pillanatra megbotlani, viszont a teszt során többször tettünk olyan, kifejezetten hosszú sétákat és járműves utakat, mikor a füles végig stabilan, probléma nélkül szólaltatta meg a kedvenc számainkat, az pedig egyszer sem fordult elő, hogy újra kellett volna csatlakoztatni az eszközt, hogy rendesen működjön.
Azért pedig külön jár a piros pont, hogy a Headphones Connect appban arra is van lehetőség, hogy még biztosabbá tegyük a Bluetooth kapcsolatot. A Sound Quality Mode-ban kell átpöccinteni egy virtuális kapcsolót, ami bizonyos szempontból a zene minőségének rovására megy, cserébe jóval kisebb az esélye, hogy a zavarosabb helyeken megszakad a kapcsolat a fülesek és a telefon között.
Ami pedig a hangminőséget illeti, az a kategórián belül az élvonalba tartozik. Ez a kütyü nyilván nem érhet a profibb vezetékes megoldások nyomába, de megfelelő minőségű fájlokat lejátszva (tehát nem Spotify vagy YouTube Music) azért érezhető, hogy a Sony érti a dolgát, ha fülhallgatókról van szó. Vájtfülűeknek érdemes továbbá tudni, hogy az eszköz támogatja az AAC és SBC kodeket, az apt-X-ről és a gyártó saját szabadalmáról, az LDAC-ról viszont ez esetben le kell mondani.
Lehet még rajta csiszolni
Ahogy a fentiekből is látszik, abszolút meg vagyunk elégedve a Sony legújabb zajszűrős fülesével, ugyanakkor a gyártó nem ülhet a babérjain, ugyanis bőven van még tér a fejlődésnek. Az érintésérzékeny felületen például muszáj lesz csiszolni, hiszen sokszor előfordult, hogy csak harmadszorra ismerte fel, hogy milyen parancsot szeretnénk kiadni, illetve itt is felmerült az a probléma, mint a WH-1000XM3 esetében: a tok matt burkolata úgy gyűjti a mocskot, mintha fizetnénk érte, így
2019-ben hiányérzetet kelt továbbá a vezeték nélküli töltés kihagyása, és sokaknak – szó szerint – vízválasztó lesz, hogy a WF-1000XM3 elméletben még az izzadságot sem bírja. 100 000 forintért – merthogy ez az ajánlott fogyasztói ár – azért ezt a két funkciót elvárná az ember, még akkor is, ha vezeték nélküli kapcsolat és zajszűrés terén nem nagyon van párja ennek a pofás kis kütyünek.
Az árcédulát látva persze sokan hőkölnek majd hátra, de akárcsak a Sony termetesebb zajszűrős fejhallgatói, ez a füles is prémium termék, olyan funkciókkal és képességekkel, amikkel az olcsóbb megoldások egész egyszerűen nem rendelkeznek. Ha viszont valakinek van ilyesmire igénye és kerete, az ugyanúgy nem fog csalódni benne, mint az általunk is nagyra értékelt nagytestvérben.
