Minden évben új trend söpör végig a mobilpiacon: nemrég még az Apple által divatba hozott szenzorszigetet másolta mindenki, ma viszont már a lyukas (tehát szenzorsziget nélküli, ahol a kamerát egy kivágott lyukba helyezik) kijelző a menő, és úgy tűnik, hogy a „ki tud minél több kamerát rázsúfolni egy telefonra” versenyfutás után pedig majd az összehajtható mobilokon lesz a sor, hiszen az előrejelzések szerint ez lesz a legújabb divat. A Honor View20 még a lyukas kijelzősök táborát erősíti, ebből is a márka zászlóshajójaként tetszeleg, ami nem is csoda:
A januári bemutató után a Honor View20 erősebb, limitált kiadása került hozzánk: a készülék ugyanis Moschino-együttműködéssel készült, ami nagyjából annyit tesz, hogy a nagyobb tárhely és több RAM mellett az olasz divatház egyik jelképének számító Moschino-macit kapjuk meg háttérképként.
A hardver szempontjából combosabb telefon persze jól jön, de az alkotók a medvénél egy kicsit mutatósabb kabalaállatot is kitalálhattak volna, hiszen az első dolgom az volt, hogy lecseréljem a háttérképet. Az általunk próbált erősebb View20 8 GB RAM-mal és 256 GB tárhellyel rendelkezik, de lehet kapni egy gyengébb, 6 GB RAM-os és 128 GB tárhelyes változatot is, Moschino-maci nélkül.
KÜLÖNLEGES FÉNYTÖRÉSNEK KÖSZÖNHETŐ AZ IZGALMAS DIZÁJN
A telefon egyébként gyönyörű, ami részben tényleg a lyukas kijelző adta lehetőségeknek, valamint a különleges fénytöréssel dolgozó, ívelt hátlapnak köszönhető. Az utóbbi, újszerű megoldás sokat dob a készüléken, és nagyon elegáns lesz tőle a telefon – a V alakban megtörő fény pedig a készülék nevére utal. A gyönyörű hátlapon a minták V alakot formálnak, amik a telefon alsó része felé mutatnak.
Az egyetlen negatívum ezzel kapcsolatban, hogy a réteg úgy gyűjti az ujjlenyomatokat, mintha nem lenne holnap, és tok nélkül nagyon hamar koszos lesz – tokkal pedig pont a lényeg, az egyedi látvány veszik el. Ráadásul könnyen is karcolódik a hátlap, ami a fénytörés miatt nem olyan feltűnő, de azért közelebbről nézve szúrja az ember szemét. Ami pedig a színeket illeti, a készülék három variációban kapható: az éjfekete és zafírkék a 6 GB + 128 GB-os kombóhoz érkezik, az erősebb verzió pedig piros hátlapot kap.
REKORDER KÉSZÜLÉK-KIJELZŐ ARÁNY
A 6,4 hüvelykes kijelző szinte az egész előlapot lefedi, ami azt jelenti, hogy a képernyő szélén nagyon vékony a káva, és a készülék méretéhez viszonyított képernyőarány kifejezetten impozáns. A kijelző IPS paneles, 1080 x 2310 pixels pixeles felbontással, de nincs ezzel semmi gond, így is nagyon szép színekkel és éles kontrasztokkal dolgozik. A képernyő maximum fényereje 479 nit, függetlenül attól, hogy automatikusra van-e állítva, vagy kézire – ez nem túl magas, de mindennapi használathoz bőven elég.
A lyukas kijelzőbe ágyazott kamerát szokni kellett, de engem a szenzorszigetes telefonok nem zavartak, lehet, ezért volt elsőre furcsa csak egy fekete lyukat látni a képernyőn. Aki nem tud hozzászokni, az választhatja azt is, hogy egy fekete sávval takarja ki digitáisan a kamera helyét (mintha káva lenne), ami viszont számomra még furcsább, úgyhogy inkább meghagytam az eredeti állapotot. A kamera körül a kijelző egyébként egy kicsit elsötétedik, ami nem képernyőhiba: azért van, hogy
A telefon nem nehéz, mindössze 180 gramm, annak ellenére, hogy a csinos váz gyakorlatilag üvegréteggel bevont fém. Női kéznek egy icipicit nagyobb, mint kényelmes lenne (156,9 x 75,4 x 8,1 mm), de még éppen használható. Ami zavart, hogy könnyen csúszott le a nem pont vízszintes felületekről, ugyanakkor még így sem ért a Sony Xperia XZ3 nyomába, ami azzal akasztott ki, hogy mindenhonnan leesett.
A telefon alján találjuk a Type C USB-bemenetet, valamint a hangszórót és a mikrofont. Jobb oldalt a klasszikus hangerő-szabályozó és a telefont lezáró gombok vannak, bal oldalt pedig egy két SIM-et befogadni képes panel – itt derül ki, hogy a View20 egyébként nem bővíthető,
A készülék tetején az infraport, a közelségérzékelő, valamint egy jack dugó kapott helyet, utóbbinak én kifejezetten örülök, mert nem szeretek átalakítókat cipelni magammal. A hátlapon található két kamera, valamint az ujjlenyomat-olvasó is, ami pont kényelmes helyen van, egyszerű használni – persze emellett a szintén gyors kétdimenziós arcfelismerő, a minta és a PIN-kód is ugyanúgy opció a feloldásra.
A SZÉLES LÁTÓSZÖGŰ KAMERÁT HIÁNYOLTAM
Az előlapi szelfikamera 24 megapixeles, és korrekt képeket készít. Autófókusz nincs rajta, de a képek élesek és részletgazdagok, szelfizésre teljesen jó, csak a nem tökéletes fényviszonyok között homályosodott kicsit a fotó. A készülékben viszont a hátlapi kamera az igazán érdekes: a Honor először kapta meg a Sony IMX 586-os szenzorát, ami 48 megapixeles képeket tud lőni, és F/1.8 rekeszértékkel dolgozik. A második hátlapi kamera egy úgynevezett TOF objektív, ami a „Time of Flight” rövidítése, és egy olyan technológiát takar, ami beépített fényforrás segítségével pásztázza az előtte lévő teret.
A kétkamerás rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket, egyedül fényszegény környezetben nem sikerült éles képet készíteni mozgó alakokról (azaz rólam és a barátnőimről egy bár félhomályában borozás közben), de ez megbocsátható hiba. A stabil témákról este is szép képeket tud készíteni, főleg a speciális éjszakai móddal, és ami külön tetszett benne, hogy a készülék még videofelvétel közben is okosan állítja a fényerősséget úgy, hogy tisztán látszódjon minden a képernyőn. Ráadásul a hátlapi kamerával magától is okosan fókuszál, ha bekapcsoljuk a mesterséges intelligenciát használó fotómódot.
Portrémódban is lehet érdekes dolgokat művelni a kamerával: az hagyján, hogy ebben is benne van a hagyományos bőrszépítő automatikus retusálás funkció, de most már testalakot is lehet vele vékonyítani. Az persze más kérdés, hogy miért érzik a telefongyártók fontosnak, hogy ilyen funkciót tegyenek a készülékekbe, de az biztos, hogy
A hagyományos funkciók mellett van lehetőségünk haladó beállításokkal is fotózni, adott a HDR mód, a lassítás, a panoráma, a fényfestés, a time-lapse, a 3D panoráma, és művészi mód is, sőt különböző filtereket is rakhatunk a képekre. Ezek nagy részével valószínűleg csak az fog játszani, akinek nagyon sok ideje van, de néhány beállítás azért megkönnyítheti az életünket. Az egyetlen dolog, ami a fotózás terén nagyon hiányzik a telefonból, az a széles látószögű kamera: a készüléket a specifikációi a Huawei Mate 20 szintjére emelik, ez viszont óriási különbség közöttük.
A telefon maximum 4K-s felbontást tud videózás közben, és szelfikamerával 30, hátsóval 960 fps-t képes felvenni, ami azért nem rossz, de nem is olyan kiemelkedő. A korábban említett lassítás, time-lapse és 3D-panoráma módok a videókra vonatkoznak, így ezzel is lehet kreatívkodni, de díjnyertes dokumentumfilmeket ezekkel a kamerákkal nehéz lesz készíteni. Mindennapi használatra viszont, úgy gondolom, hogy ennél profibb megoldás csak keveseknek kellhet.
KOMOLY TELEFON JÁR A PÉNZÜNKÉRT
A View20 teljesítményére sem lehet panasz: a telefon a Huawei jelenlegi legerősebb processzorát, a 7 nm-es Kirin 980-ast kapta, ennek hála egy gyors, könnyen használható mobilt kapunk, nem csoda, hogy ez most a Honor zászlóshajója. Az üzemidő terén pedig a legjobb készülékek között a helye, ha nem nyomkodjuk folyamatosan, akár két napig is bírja töltés nélkül, hála a 4000 mAh-s akkumulátorának.
A telefonhoz gyorstöltő is jár, ami fél óra alatt képes 55 százalékra tölteni a teljesen lemerült készüléket, így bőven elég reggeli mellé feltenni egy kicsit az áramra, és már indulhatunk is vele a nagyvilágba. Ez egyébként rengeteget javít a felhasználói élményen.
Összesítésben a Honor View20 nagyjából a Huawei Mate 20 környékén jár tudásban: akinek fontos, hogy széles látószögű kamera is legyen a telefonján, az inkább az árban hasonló Huaweit válassza, akinek ez nem számít, az a dizájnosabb és modernebb Honor mellett tegye le a voksát. A telefon február 7-től kapható, a gyengébb változatért 209 990, az erősebb Moschino-darabért pedig 239 990 forintot kérnek el itthon.
