FREE TO PLAY
Amikor a „van pénz az e-sportban” témára meggyőző példát kell hozni, rendszeresen a DOTA2 vébéjét, az Internationalt veszik elő a maga cirka 30 millió dolláros összdíjazásával. Ez a film annak a generációnak az utolsó garnitúrájáról szól, akiket a pénz még nem nagyon motiválhatott abban, hogy egy számítógépes játékot főállásban játszanak. A Warcraft 3 modként induló DOTA közössége nem ücsörgött mindig ekkora pénzhegyen, vezéralakjai pár száz, jobb eseteben pár ezer dolláros tornákon játszottak évekig. Aztán 2011-ben a Valve bejelentette az első Internationalt:
A Free to Play három játékos, az ukrán Danil „Dendi” Ishutin, A szingapúri Benedict „hyhy” Lim és az amerikai Clinton „Fear” Loomis az egymilliós tornára vezető útján keresztül mesél egy közösség révbe éréséről, és a versengésért és/vagy a játék szeretetéért a családi- és belső konfliktusokat felvállaló vagy éppen elsunnyogó mentalitásról.
A filmet a Valve saját produkcióban készítette, a játék motorjával felvett magyarázó szegmensekkel megfűszerezve, amik segítenek megérteni a szerveren történő kaotikus jeleneteket az egyszeri nézőn számára is. Azok számára is élvezhető alkotás, akik egyáltalán nem foglalkoznak az e-sporttal, és a YouTube-on, illetve stílszerűen a Steamen is ingyenesen elérhető.
BREAKING POINT
A HTC és a Team Liquid (TL) e-sport istálló közös produkciójában a játék lényegében csak díszlet, nincs a Free to Play-hez hasonló feelgood sztori, sem történeti távlat, kőkemény pszichológiai dráma annál inkább. A TL akadémiájából a nagy csapatba felkerülő szupertehetséges Joshua „Dardoch” Hartnett és az Amerikába importált koreai sztár, Csae „Piglet” Kvangdzsin, valamint az őket megregulázni képtelen, önmagában is kész komplexuskarambol edző Csoj „Locodoco” Junszeop triója viszi a hátán a filmet.
Bárki számára, aki a profi videojátékozást jópofa, lazulós karriernek képzeli el, a Breaking Point sötét ellenpéldát mutat: a teljesítménykényszer és/vagy a belülről feltörő gyilkos ösztön (képletesen, csakis a szervereken) olyan feszült, korrozív légkört teremt az amúgy jó fej, és higgadtnak tűnő kamaszok között,
A film nem magyarázza el az alapokat, a League of Legends világában már otthonosan mozgó nézőket célozza be, de annyira erős karaktereket vonultat fel, hogy tíz perc után simán elfelejthetjük a kontextust. A maga 107 percével mondjuk egy kicsit bő lére van eresztve, de ez is ingyen elérhető a YouTube-on.
THE SMASH BROTHERS
Míg a Free to Play és a Breaking Point hipernépszerű játékok kompetitív szeleteit mutatja be, a Smash Brothers kilencszer fél órás opusza egy komplett szcénának ír szerelmes levelet. Egyszerre elképesztően alapos, a programot a többi Nintendo-féle partijáték fölé emelő, technikai részleteket precízen felvezető ismeretterjesztő dokumentumsorozat, másrészt nagyon közvetlen és őszinte portréfilm a Super Smash Bros közösséget sikereikkel és kudarcaikkal formáló figurákról.
A Super Smash Bros. Melee eredetileg GameCube-ra jelent meg, és mint a legtöbb játéknál ebből a generációból, szigorúan egymás mellett ülve/állva/ugrálva/guggolva játszanak az ellenfelek.
A Smash Bros-film a megjelenését követően akkora hullámokat keltett, hogy az addigra már csak a nosztalgia utolsó, pislákoló parazsain vegetáló versenyközösség robbanásszerűen kezdett új életet. Gombamód kezdtek szaporodni a tornák, a legmenőbb amerikai e-sport csapatok (TSM, Liquid, C9) sorra igazoltak SSBM-játékosokat, mindezt a játék megjelenése után több, mint tíz évvel.
Ha valaki szereti darálni a sorozatokat, ezt a hatórás minisorozatot csak ajánlani tudjuk: tele van szerethető, de nagyon esendő karakterekkel, jól felépített narratív ívekkel, és még egy kis párkapcsolati drámára is futja. A YouTube-on mind a kilenc rész fent van.
STATE OF PLAY
Ha nincs Dél-Korea, és az országot szűk tíz évig lázban tartó Starcaft: Brood War őrület, ma világviszonylatban is egészen máshol tartana az e-sport. A korai kétezres években, Szöulban kialakult verseny-, csapat-, média- és szponzorinfrastruktúra minden utána következő e-sport előképe lett.
Lee „Jaedong” Dzsedong a Brood War (és később Starcraft 2) legismertebb profi játékosa, aki a beszédes Tyrant, azaz Zsarnok becenevén ismert Dél-Koreában. Sikerét a tehetségén túl kemény munkájának is köszönheti. És itt az a pont, ahol meg kell értenünk, hogy itt, a hanyatló nyugaton (mármint Korea felől nézve) a kemény munka napi 8-10 óra 80%-os odafigyelést jelent, és akkor már sokat mondtunk.
Jaedong és a legtöbb Starcraft-profi napi 14 órás, ultrafeszes munkarendje különösen nyomasztó, ha tudjuk, hogy 20 évesnél fiatalabb srácokról beszélünk, akik egész életüket egyetlen videojátéknak szentelik. Itt jön a képbe a félprofi Impact, aki, bármilyen meglepő, ebben az életbe vágyik, hiszen ő is olyan sikeres akar lenni, mint Jaedong. Van még egy harmadik szál, az egykor hasonló álmokat dédelgető, de azokat lassan elengedő amatőr játékosé, és itt jön ki talán a legjobban a szülői/társadalmi ellenszél.
Egy olyan kultúrában, ahol a teljesítménykényszer és az idősebbek által lefektetett játékszabályok az élet minden területén, egészen fiatal kortól fokozottan jelen vannak (Dél-Koreában a fő halálozási ok 39 év alatt az öngyilkosság), ott egy brutálisan nehéz számítógépes játékban a profivá válás duplán rögös út. A filmet nagy ritkán vetítik a Twitch-en, de fizetős formában elérhető a saját honlapján.
CULTIVATION
A kultúrák találkozásáról szól a Red Bull dokusorozata, főszerepben a Los Angeles-i gettóból a Street Fighter segítségével kiemelkedő Darry „Snake Eyez” Lewis-zal, aki Japánba utazik, hogy ott fejlődjön tovább. Lewis már önmagában is érdekes figura, hiszen a higgadt tekintet jól felépített énképet takar:
Nélkülözésben született meg a nagyságra való éhségem.”
Már a Street Fighterben képviselt stílusára is a másik fejében való folyamatos zűrzavar keltés jellemző, semmint a frontális, nyers erőből történő nyomulás. A Cultivation részben erről a mentális utazásról szól, bár a film helyenként nem tud ellenállni a „baseball sapkás fekete ember lassítva kolbászol a feudális japán építészet emlékei között” jellegű giccsnek.
Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen emellett a Red Bull nagyon szimpatikusan nem rácsodálkozik az e-sportra, hanem szépen igyekszik azt beilleszteni a motorosszánnal hátraszaltózás és a bolíviai őserdőben downhillezés közé, ezért vizuálisan és történetmesélési eszközeiben is igyekszik ezt a sormintát folytatni.
FRAG
A végére maradt a legrégebbi, 2008-as Frag, ami tökéletes barlangrajz a kompetitív számítógépes játékok gyermekbetegségekkel alaposan terhelt első évtizedéről. A film elején kapunk egy alapos felvezetést és történeti áttekintést a játéktermi múltról, az első LAN-partikról és a 90-es évek közepén az id Software és a Doom által beröffentett FPS-lázról. A hátralévő, lényegi részben megjelenik Fatal1ty, az első igazi profi, illetve a CPL (Cyberathlete Professional League), az első, komoly pénzeket ígérő liga, valamint az ügyvédből lett e-sport csapatfőnök Jason Lake és az általa vezetett Complexity.
A CPL eleinte maga a Kánaán, ahová a vadonban bolyongás után érkezik az akkor még cybersportnak csúfolt közösség. A CPL vezérigazgatója a mindenkire mosolygó, mindig pozitívan sikamlós modorú Angel Munoz, aki pár kínos kanyar után a történet főgonoszává lép elő. Vele szemben az általa átvert játékosok, csapatok, és a lengyel újságíró Michal „carmac” Blicharz,
A film helyenként szépen nemesedett, jó látni az eredeti Doom vizuális koncepciójáról mesélő John Romerót és a kamaszosan flegma Fatal1tyt, ahogy az első négyezer dolláros csekkjéről beszél. Az e-sport-történeti szempontból igazán fajsúlyos, CPL körüli dráma egy picit nehezen követhető, de jól illusztrálja, hogy a kicsi és szabályozatlan piacon milyen szélhámosságokat lehetett megúszni, mielőtt mindenki az e-sportba kezdte volna önteni a pénzt. A YouTube-on bármikor megnézhető, két részre szedve, ráadásul VHS-minőségben, az extra nosztalgia kedvéért.
Kiemelt fotó: Thinkstock
