A „művház” mindenkinek mást jelentett. A programok ugyan kultúrházanként változtak, de az kétségtelen, hogy generációktól függetlenül a legfontosabb közösségi terek voltak a huszadik század második felében.
Brutális módon pusztították el a Regnum Marianum templom masszív, vasbeton épületét 1951-ben, hogy a helyén Sztálinnak emelhessenek grandiózus szobrot.
Korábban is érték támadások az egyházakat, de olyan mérvű szekularizáció és egyházellenesség, mint ami a XX. században volt jellemző, korábban nem volt tetten érhető.
A Komintern egy nemzetközi hálózat, amely végső célként minden országban a gazdasági, társadalmi rend megdöntését, a kommunista hatalomátvételt tűzte ki célul, miközben nem riadt vissza az erőszakos eszközök alkalmazásától sem.
Tekintélyére és elfogadottságára jellemző, hogy néhány órával a felkérése után kész kabinetlistával jelentkezett Horthynál, aki minden személyi javaslatát elfogadta.
A kommunizmus ellen lázadó tengerészeket és civileket keményen leverték. Akiket elfogtak közülük, egy sarkkörön túli koncentrációs táborba toloncolták, több száz embert pedig agyonlőttek.
Bethlen István ügyesen osztotta meg baloldali ellenzékét, a Polgárok és Munkások Szövetsége nem volt eredményes az első világháború utáni Magyarországon.
„Ha egy pillanatig is átfutott a fejeden, hogy kiengedsz, mert ő csak egy helyes lány, halott voltál. Lemészárolt” – mondta Katszura Maszakóról az egyik ellenfele.
Amikor Koreában háború tört ki, Nagy-Britanniában sokan a legrosszabbtól tartottak, a sorozás és a légitámadások visszatérésére számítottak. Aztán a félelem gyorsan közönybe fordult.
Németország – és első számú szövetségese, az Osztrák–Magyar Monarchia – jóval kedvezőbb helyzetben várhatta volna az elkerülhetetlennek látszó konfliktust a kontinens hatalmai között.