Peter Falk Columbo hadnagya mellett van még egy olyan, törvény szolgálatában álló igazságosztó, akitől a magyar tévénézők – a kereskedelmi tévécsatornáknak köszönhetően – nem tudnak szabadulni. Walker, a texasi kopó harminc éve kopogtatott be a háztartások ajtaján bitang nagy pörgőrúgással, megmutatva, milyen a texasi igazságszolgáltatás cowboykalapban és hereszorító farmernadrágban. Chuck Norrisnak a sorozatban látott rendőrnyomozója egy csapásra lett a családos amerikaiak és az önbíráskodó texasi fenegyerekek kedvence, ami nem csoda: megjárta Vietnámot, képzett harcművész, némi indián vér csörgedezik az ereiben, és akkora terepjáróval jár, ami alapjáraton is legalább húsz liter benzint fogyaszt. És hogy mit kaptak tőle a rosszfiúk? Nagyobb részben ütéseket, rúgásokat különböző testrészeikre – és, ha már úgyis bevetette fizikai fölényét, a morális kioktatást is ingyen és bérmentve szolgáltatta.
Norrisból két lábon járó mém vált nyugdíjas éveire, ezt részben a szóbanforgó, most harmincéves Walker, a texasi kopó című tévésorozatnak köszönheti, amivel máig azonosítják a ma már egyáltalán nem filmező színészt. Hogy ő ennek mennyire örül vagy épp nem, az az internetezőket aligha érdekli. A Chuck Norrisról készült poénok tetszőlegesen felbukkanhatnak bármilyen kommentfolyamban, és bár 2023-at írunk, még mindig elpusztíthatatlannak tűnnek ezek a viccek.
Ezekre kísérlünk meg válaszolni évfordulós írásunkban, a sorozat ugyanis harminc évvel ezelőtt, 1993. április 21-én került először adásba.
A valódi texasi rangerök válsága
A texasi rangeröket világ egyik leghíresebb és legrégebbi bűnüldöző szervezetének tartják. A Texas Rangers szervezetet 1823-ban alapították, akkoriban még nagyon szabad szellemben gyakorolták az igazságosztást – jól tudjuk, sokféle igazság létezik, ők sem gondolkodtak másképp, csak radikálisabban ültették át a valóságba a nézeteiket. Feladatuk lényegében annyi volt, hogy az ellenséges indiánoktól védjék meg az amerikai polgárokat. Nagyon hamar kiterjesztették az igazságszolgáltatást az amerikai határon túlra, Mexikóban is fel-felbukkantak puskaporfüstöt hagyva maguk után. Rasszizmus, brutalitás, eltussolt gyilkosságok – ezek jellemezték működésüket, amitől persze az amerikai filmipar már a kezdetektől elhatárolódott; a rangerök vásznon való felbukkanása mindig hordozott egyfajta pátoszt magában. Lehet, hogy sokszor megkérdőjelezhető dolgokat tettek, de hősiességüket nem vitatta el Hollywood.
A hatvanas évek végére az amerikai filmiparban már megjelentek a rangeröket kritizáló hangok is, így például az 1967-ben forgatott Bonnie és Clyde című filmben, ahol az egyik leghíresebb Texas Rangert, Frank Hamert egy erőszakos, a szakmájához alig értő, szándékosan fegyverpárbajokba bonyolódó bunkóként ábrázolták. Hamer özvegyének nem is tetszettek a látottak, beperelte a film mögött álló Warner Bros.-t a nem megfelelő ábrázolásért. Ettől függetlenül is világossá vált, hogy a rangerök már nem szentek és sérthetetlenek, sokkal inkább olyanok, akiket egyaránt lehet tisztelni és megvetni.
A kilencvenes évek elejére komoly morális és egzisztenciális válságba került a szervezet. Az akkori texasi kormányzó, Ann Richards azt javasolta, ideje volna több nőt látni rangerként, leváltva az évtizedek óta regnáló, sokszor korrupt, begyepesedett férfikollégákat. Számos eljárást is indítottak a szervezet ellen olyan kétes ügyekben, amelyekben a megfélemlítési taktikákban túlzottan messzire merészkedtek a tagok. Világossá vált, hogy a rangerök nem haladnak a korral, ódon technikákat alkalmaztak a modern világban.
Lett válasz, úgy hívták: Chuck Norris
Persze az amerikai CBS-t aligha érdekelte a Texas Rangers válsága, ők nézettséget akartak csinálni saját kábelcsatornájukon, méghozzá sorozat formájában. Chuck Norris a kilencvenes évek elején stabil akciósztárnak számított a háborút és a harcművészetet ötvöző filmjei miatt. Norris a hetvenes évektől a bunyós akciófilmek prominens alakjává lépett elő: a nyolcvanas évek derekán szakállat növesztett, és az akkoriban virágkorukat élő vietnámi háborús akciófilmek állandó főszereplőjévé lépett elő. Igen termékeny gyilkológép lett a vásznon: abban a korszakban, amikor Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger birtokolták az „egyszemélyes hadsereg” jelzőt, ő is kivívott magának egy tisztességes státuszt, igaz, ő jobbára videókazettákra gyártotta az életművét.
Steve Carver rendező 1983-ban igazi sztárt faragott Norrisból: elkészítette a Magányos farkas című, western-alapokon nyugvó filmet. Ebben egy texasi farmján élő, visszavonult igazságosztót alakított a színész (a magyar változatban Vikidál Gyula szinkronizálta!), aki összejön a Bond-lányként ismertséget szerzett Barbara Carrarával, valamint komoly konfliktusba keveredik a nyugati harcművészeti filmek emblematikus arcával, David Carradine-nal. A spagetti westernekre hajazó hangulatot Francesco De Masi olasz zeneszerző munkásságával is mindössze B-filmes szintre tudták feltornázni, ám a Norris-féle, titánkeménységű szobrot már itt elkezdték megalapozni: legalább annyi embert hidegre tesz a filmben, mint amennyit Keanu Reeves négy darab John Wick-moziban. Akárhogy nézzük, ez nagyon fontos pillére volt a zabolátlan, szabályszegő, nagybetűs férfi karakternek, amire később a Walker, a texasi kopó is épített.
Nem véletlen, hogy a Magányos farkas történetét vette elő Leslie Greif és Paul Haggis, hogy felskicceljék Cordell Walker figuráját, aki ugyanolyan elpusztíthatatlan, megingathatatlan erkölcsi lábakon áll, hisz a cowboyok vadnyugat-kódexében, és birokra kel akár egy grizzly medvével is, ha a helyzet azt kívánja. Haggis sorozathoz való viszonya meglehetősen érdekes: két hétig dolgozott Norrisékkal 1993-ban, de semmi nem tetszett neki, így otthagyta a produkciót még megjelenés előtt, hogy a filmezés felé forduljon. Jó döntés volt: később rendezői Oscart nyert, valamint a Clint Eastwood-féle Millió dolláros bébi elkészítésében is jelentős szerepet játszott. A sorozat kitalálásában elvitathatatlan érdemei voltak J. Michael Straczynskinek, aki több Marvel- és DC-képregényt is írt, de az első Thor-filmnél is dolgozott íróként. Egy ideig produceri feladatokat vállalt a szériában, ám egy másik sorozat miatt ő is faképnél hagyta Norrisékat.
Maga Chuck Norris nem a sorozat forgatása alatt akart lelécelni a produkcióból, hanem bele sem akart kezdeni: a CBS kifejezetten őt szerette volna Walkerként látni a tévében, de Norrist ez egyáltalán nem érdekelte, ő mozisztárként gondolt magára. Tizenkét tévésorozat főszerepét is visszautasította, de elolvastatták vele a Walker pilotepizódját, ami valamiért elnyerte a tetszését, és végül beadta a derekát.
Mindig a tipikus zsaru- és detektívsorozatokkal találtak meg. Az összes egyforma volt, semmiben nem különböztek. 1991 környékén azt gondoltam, 21 filmet készítettem 17 év alatt, bejártam a világot, elegem van az utazgatásból. Ha megtalálnám a tökéletes sorozatot, elgondolkodnék – ez volt a tudatalattimban. Az volt a kulcs, hogy olyat csináljak, amit előtte még nem. Walkerrel sok a közös vonásom: az apja cseroki, az anyja ír, pont, ahogy nekem. Amikor a bűnözők után rohan, elkapja őket, de van egy érzékenyebb oldala is
– nyilatkozta a Los Angeles Timesnak 1993 áprilisában, néhány nappal a tévés premiert megelőzően. Tényleg elhivatott volt a főszerep miatt, olyannyira, hogy a sorozat főcímdalát, a The Eyes Of A Rangert is ő maga énekelte fel – sokadik képességéről tanúbizonyságot téve. Érdemes egy pillantást vetni a dalszövegre, melynek hallatán néhány ördögszekér biztosan átgurul majd a helyiségen, ahol elindítjuk:
Egy Ranger szemében
A gyanútlan idegen
Jobb, ha ismeri a rossz és a jó igazságát,
Mert a Ranger szeme rajtad van,
Bármi rosszat teszel, látni fogja,
Ha Texasban vagy, nézz magad mögé,
Mert ott lesz a Ranger.
A második legerőszakosabb sorozat
A sorozat történetével persze nem az Emmy-díjakat osztó bizottságot célozták meg: Cordell Walker – akit eredetileg Sam Boltnak akartak nevezni – szolgált a tengerészgyalogságnál, megjárta Vietnámot, a vadnyugati értékeket pedig látszólag az anyatejjel szívta magába. Társa és legjobb barátja Trivette, egykori amerikaifutball-sztár (őt a nemrég elhunyt Clarance Gilyard alakította). Walker igazságosztása többnyire egyféle kimenetellel bír: így vagy úgy, de térdre kényszeríti ellenlábasát, és bár nincs olyan mértékig tisztában a bűntettekkel már az első percektől fogva, mint Columbo hadnagy, de az erkölcsi iránytűje valahogy mindig az igazság felé tereli. Az iránytű mozgatását pörgőrúgásokkal is elősegítette az évadokban, mintegy igazolva, hogy a harcművészeti tudás birtokában nincs valódi ellenfele.
A kilencvenes évek kábeltévés piacán az erőszak nem volt jellemző, pláne nem főműsoridőben. Ahogy persze haladunk az időben, a határok elmosódtak, miképp az erőszak-ábrázoláshoz fűződő viszonyunk is szelídült. Máshová került az ingerküszöb, noha Norrisék sorozatát egy időben a második helyre sorolták a legerőszakosabb kábeles műsorok listáján – írta 1994-ben az Entertainment Weekly.
John Ashley, a sorozat executive producere próbálta is csitítani akkoriban a negatív hangokat: „Ha Chuck szerelmes jeleneteket és szalonvígjátékot csinál, akkor az akciórajongók csalódottak lesznek. Nem lehet belőlünk Quinn doktornő (a csatorna másik húzósorozata, ami akkor futott – a szerk.), ahogy belőle sem lehet Walker.”
Sok akció van, de minden tettünket az erkölcsösség mozgatja. Az igazságosság az igazságtalanság ellen küzd. Isten jól tudja, ma már többre van szükségünk. Az általam alakított karakterek csak végső megoldásként használják képességeiket
– vélekedett Norris a sorozat erőszak-ábrázolásáról.
1994-ben a Los Angeles Times arról számolt be, hogy bár a sorozat egyre népszerűbbé vált a CBS-en, ezzel párhuzamosan folyamatosan kapja a kritikákat az erőszakos epizódok miatt. A színész akkor sem értett egyet ezzel: „Nem támogatom az erőszakot. Walker küzd az igazságtalanság ellen. Az emberek ahhoz ragaszkodnak, hogy a végén a jófiú nyerjen. Régóta nem volt olyan akciósorozat a tévében, mint a Magnum. De az emberek azt akarják látni, hogy a jó győz a gonosz felett. Főműsoridőben láthatsz olyan sorozatot, mint a Zsaruk, amely az utcán látott valóságot mutatja be. És vannak olyanok is, amelyeket szerintem nem egészséges gyerekeknek nézniük. Folyton azt nézzük, mit csinálnak a rosszfiúk, de nem látjuk, hogy megkapják, ami ezért jár. Fontos, hogy a mai gyerekek felismerjék, nem lehet semmit büntetlenül megúszni” – ecsetelte Norris, aki hozzátette, ha a gyerekekre nézve bármilyen káros hatása lett volna a sorozatnak, azonnal leállt volna a forgatással. Nem kapott személyesen sem olyan leveleket, amikben a nézők problémáztak volna a látottakon.
Nincs szükségem erre a sorozatra. Több pénzt keresek a filmekkel, mint a tévével. Eddig öt filmet utasítottam vissza a bemutató alatt. Egy filmben pedig kilenc hónap helyett csak nyolc hetet dolgozom.
1996-ra már az egyik legnépszerűbb CBS-en futó sorozat lett a Walker, a texasi kopóból. Eltartott egy ideig, mire a színész megbarátkozott a sorozat képével. Az első évadban még nagyon komolyan szenvedett az első producer munkásságától, mert szerinte „nem úgy dolgozott, amivel sikerre lehetett volna vinni a műsort”. A következő évadra Norris új arcot szerződtetett, akivel szintén nem találta a közös hangot. Ez a következő évben is megtörtént, míg végül a CBS-szel megbeszélte, hogy hadd ültethesse produceri székbe a bátyját. Norris szerint attól a ponttól pörgött fel igazán a sorozat. Az új írói stábbal arra törekedett, hogy teljessé tegye a műsort, humort, érzelmeket, emberi kapcsolatokat és erkölcsi tanulságokat építsenek minden epizódba.
Walker – titánkeménységű szívének dacára – romantikus kapcsolatba is bonyolódik a sorozatban a Sheree J. Wilson játszotta államügyésszel: ez és például olyan problémák, mint a házasságon belüli erőszak, hozzájárultak ahhoz, hogy a sorozat közönségét kiszélesítsék. Ezek a kortárs társadalmi problémák igazodtak a családbarát értékekhez, amiket Norris vallott. Drog- és alkoholfüggőség, kiberbűnözés, AIDS-válság: Walkernek nemcsak rosszfiúkkal, hanem emberi problémákkal is szembe kellett néznie – persze ő egyiktől sem szenvedett. A szereplők emellett tartózkodtak a kábítószerektől, folyton részt vettek közösségi munkákban, és gyakorta hangsúlyozták, a küzdősport a bűnüldözés egyik elsődleges eszköze. Norris ritkán kérte a CBS-t, hogy speciális epizód készülhessen, ezt az ötödik évadban azonban meglépte.
A befejezéséhez közeledve egyre többször kongatott meg politikai hangokat a széria: kezdett kikopni az a fajta macsó fantázia, amit Walker is képviselt. George W. Bush 1996-ban majdnem eljutott a sorozat forgatására, annyira értékelte, amit Norrisék próbálnak a tévén keresztül kommunikálni a társadalom felé. Az akkori showrunnerek megkeresték az elnököt (aki akkor még Texas kormányzója volt), és arról faggatták, szeretne-e szerepelni a sorozatban saját magát alakítva. Az elnökválasztási kampány tervezése azonban lekötötte Bush-t, így udvariasan visszautasította a megkeresést.
Bush utódja, Rick Perry kormányzó később tiszteletbeli rangerré tette Norrist 2010-ben, megköszönve neki és a sorozatnak, hogy segítettek „igazán mitikus státuszba emelni a texasi rangeröket”. A sorozat egyik állandó szereplője, Noble Willingham (lentebbi képünk jobb szélén) az utolsó előtti évad felénél kiszállt a sorozatból, hogy politikai pályára lépjen, és bekerüljön a kongresszusba. Spoiler: nem sikerült neki.
Persze a társadalomról, a jó és a rossz közti küzdelemről nagyon leegyszerűsítve is tudott beszélni a sorozat: például az autókkal. Na, nem nietzschei magasságokban, mint ahogy a Halálos iramban-filmek teszik, sokkal inkább marketingszempontokat előtérbe helyezve. Az autó teszi az embert – ilyen közmondás nem létezik, de Walkerék világára igaz. Aki figyelmesen követte a sorozatot, észrevehette, hogy az emberek könnyedén megítélhetők az alapján, milyen autó volánja mögött ülnek: ahogy a westernfilmekben a rosszfiúk fekete ruhát viseltek, a jók világosat, ebben a sorozatban a hősök Chevrolettel furikáztak, a gonoszok Forddal. Előbbi anyavállalata, a General Motors volt Norrisék fő támogatója, a reklámszünetekben az ő autóikról láthattak promókat a tévénézők.
Noha a Walker, a texasi kopó nem számított kiemelkedő minőségűnek az akciószekvenciák terén, a kor tévés stílusjegyeit magán hordozta: Norrisék felváltva csinálták a trükköket egymagukban és kaszkadőrök segítségével. Robbant, ami robbanhatott, autósüldözésekkel és fegyverropogással is színesítették a műsort. Volt olyan jelenet, amikor egy kaszkadőr ejtőernyő nélkül kivetette magát a repülőből, és az ernyős Norrisnak kellett utána ugrania, hogy aztán – elkapva őt – biztonságban földet érhessenek (a sorozatban így mentette meg az illetőt). 1999-ben egy kaszkadőr meghalt a forgatáson (bár minden az előírás szerint zajlott), miután egy autósüldözés forgatásán több méternyit repült az autójával, a földet éréskor azonban szívrohamot kapott.
Az alábbi autósüldözéssel színesített jelenetben – kis túlzással – a mutatványokkal iskolateremtő Féktelenül című film egyik jelenetét alkották újra:
Norris lépett le
2001-ben a színész interjút adott a Los Angeles Timesnak, amiben beszélt a sorozat megszűnéséről. Nem nézettségi adatok szabtak gátat a folytatásnak, egyszerűen Norris akart lelépni. Holott a sorozat még akkor is képes volt tízmillió nézőt ültetni a képernyők elé. „Utálom kimondani, de túl jó volt a tévéhez” – kezdte vallomását a távozásról.
Akkor akartunk kilépni, mikor a műsor még mindig népszerű. Nem akartuk, hogy úgy emlékezzenek ránk, mint a bokszolóra, aki felett már eljárt az idő, küzd és küzd, de minek. Eljött az idő.
A Walker, a texasi kopó még 2001-ben is stabilan hozta a tízmilliós nézettséget a CBS-nek. Norris szerint, ha a nézők helyett a kritikusokra hallgatnak, az első évad után befejezhették volna a sorozatot. 2019 szeptemberében a The CW Networknél bejelentették, hogy remake-et kap a texasi kopó története: Walker címmel és Jared Padalecki főszereplésével 2021 januárjában debütált az új sorozat. A Filmtekercs kritikusa, Molnár Kata Orsolya úgy fogalmazott a pilotról: „Mint remake, a Walker óriási mellélövés – ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lenne szerethető. A családi szálak fonása elég jól sikerült: Walker kapcsolata az őt bálványozó fiával és az ellene lázadó lányával máris alkalmat ad az eltérő megküzdési stratégiák bemutatására. Az első rész még csak annyit ér el, hogy ne vessük el alapból a sorozatot, de ha az alkotók ügyesen helyezkednek, van esélyünk rá, hogy egy egész jó kis karakterdrámát kapjunk”.
A CNN kritikusát sem nyűgözte le a más alapokra helyezett sorozat: „A CBS nagy sikert aratott az olyan újjáélesztésekkel, mint a Hawaii Five-O, a Magnum és a MacGyver, ezen sorozatok címe már csak a figyelem felkeltése szempontjából is előny. Az igazat megvallva, ha ennek a műsornak a címe Miller lenne, nagy valószínűséggel senki nem olvasna itt róla egy szót sem” – árazták be a remake-et.
A most 83 éves Chuck Norris egy cameo erejééig sem mutatkozik az új sorozatban, helyette saját harcművészeti alapítványait dédelgeti nyugdíj után is – vagy épp Magyarországra látogat, hogy megnézze, jól dolgoznak-e a TEK-esek.
Aki erre nem kíváncsi, de a rosszfiúk elagyabugyálására annál inkább, inkább nézze meg, milyen technikákkal küldte földre Norris az ellenlábasait a sorozatban. Ajánlani tudjuk a lentebbi videós összeállítást, emellett érdemes elcsípni egy-egy epizódot a magyar tévécsatornákon, ahol érzésünkre a következő tíz évben is bérelt helye lesz a texasi kopónak Columbo, Al Bundy, Kojak és a Bud Spencer–Terence Hill páros mellett.
És, hogy mi miatt ennyire népszerű Magyarországon mind a sorozat, mind a színész? Választ erre aligha tudunk adni, de az európai népszerűségről árulkodik, hogy 2017-ben ő lett a Fiat európai piacra szánt pickupjainak reklámarca. Meglehet, az olaszok tudnak valamit. A harmincéves évforduló pedig jó ok arra, hogy bárki nyomozásba lendüljön, miben rejlik Walker és Norris ereje. Úgy hisszük, a válasz a szakálla mögött bújik meg.
