17 éves vagyok, és az a gondom, hogy a szüleim nem nagyon kedvelik a barátomat, pedig eleinte szerették. Pár napja kialakult egy nagyobb balhé, mert a barátom megvédte magát a szüleimmel szemben: a szüleim mindig elég keményen beszéltek róla, mert már valamiért nem szeretik, és nem tudom, miért. A barátom és a szüleim összevesztek, azóta tiltanak tőle. Írni se írhatok neki, semmit. Azt mondogatják a szüleim, hogy találok jobbat, és hogy rossz hatással van rám, pedig nem ezt érzem. Mit tegyek, hogy ne tiltsanak el tőle? Tanácstalan vagyok.
Az olvasói levelet Kittitől kaptuk, aki már többször is írt nekünk a párkapcsolatával és a családjával kapcsolatban.
Mit lehet tenni?
A szülői tiltásnak kamaszkorban általában az a kimenetele, hogy a kamaszok még jobban fognak ragaszkodni egymáshoz, esetleg el is szöknek, mindenáron azon lesznek, hogy megtartsák a szerelmüket. Ebben a korban a szerelem még a virtuális világ időszakában is hatalmas fellángolásokkal jár együtt, a hormonok beindulnak és teszik a dolgukat. A szerelem a szülők előtt zajlik, jó esetben a család ismeri a gyerekük választottját, beszélgetnek vele, elfogadják. Olvasónknál ez jól indult, azonban valami oknál fogva a szülők meggondolták magukat és most áll a bál. Elképzelhető, hogy ők valóban úgy látják, hogy az új szerelem rossz hatással van a gyerekükre, mert kevesebbet tanul, ha esetleg sportol vagy másvalamiben kiváló, kevesebb figyelmet fordít ezekre. A tizenéves pedig azt érzi, hogy már kész felnőtt, és nem érti, miért tiltják egymástól őket egymástól, pláne, hogy korábban már minden jól működött.
A szülőknek látniuk kell azt, hogy mekkora tiszteletet és szeretetet jelent a gyerekük részéről, hogy egyáltalán beavatja a magánéletébe őket. Öröm legyen, hogy megismerhetik a gyerekük új szerelmét. A legjobb, amit tehet, ha kimarad az ítélkezésből, ha távol tartja magát attól, hogy meg akarja mindenáron óvni a gyereket a csalódástól. Minden embernek joga van ahhoz, hogy tanuljon a saját hibáiból, ha tehát hibákat követ el és csúnya vége lesz, akkor a szülőnek annyi a feladata, hogy legyen ott támaszként, beszélgessen a csalódásról, az érzésekről és támogassa érzelmileg. Akármennyire is hiszik azt a tizenévesek, hogy már felnőttek és joguk van a szó szinte minden értelmében felnőtt életet élni, ez még nem az a kor, amikor ténylegesen leválik érzelmileg. Olvasónk annyit megtehet a saját érdekében, hogy higgadtan leül a szüleivel és megpróbálja tisztázni, pontosan mi is az oka a tiltásnak, mi az, amiben változtatni kellene szerintük. Sajnos nem biztos, hogy azt a választ fogja kapni, amit remél, de legalább már tett egy lépést ahhoz, hogy megoldja a konfliktust, hogy lássák a szülők is, hogy felnőttként áll a gondhoz, ezzel hátha valamiféle változást lehet elérni.
Az, hogy a szülők másképp gondolnak már olvasónk szerelmére, mint korábban, hogy összevesztek egymással és nem tudják ezt megfelelően rendezni, nem jó. A szülők a felnőttek, és nekik kell tudniuk úgy rendezni a konfliktusokat, hogy abban a gyerekük a lehető legkevesebbet sérüljön. Fiatal olvasónk két tűz közé került, érthető, hogy mindenáron ragaszkodik a szerelméhez. A konfliktusokat tehát meg kell oldani, és bármi is legyen a vita kiváltó oka (eltérő politikai, vallási nézet akár), az is egy feladat, amit fontos lenne a helyén kezelni. Azzal is jó tisztában lenni, hogy tizenévesen mindenki azt szeretné hinni, hogy az első szerelme lesz az utolsó is, és belegondolni sem akar, hogy talán nem így lesz. Azonban ritka, ha valóban így alakul, a szerelmi csalódásokból tanulunk, ezekből tudjuk meg, milyen párkapcsolatra vágyunk, és ezek hosszú távon hozzásegítenek ahhoz, hogy megtanuljuk értékelni a valódi társat.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
