1964-ben a Beatles repülője leszállt az USA-ban, ezzel a lépéssel pedig már világszinten is beindították a tömeghisztériát. Számtalan felvétel van arról, hogy fiatal lányok önkívületi állapotban sikoltoznak az együttes koncertjein, amit a sajtó akkor el is nevezett Beatlemaniának. A Beatles óta viszonylag sok együttesnek sikerült hasonló, hisztérikusan viselkedő tömeget berántania, elég csak a ’90-es évekből a Backstreet Boysra vagy a Spice Girlsre gondolni. A jólfésült amerikai srácokat és a brit lányokat azonban mára a rajongók lecserélték jólfésült dél-koreai fiatalokra, akik mögött egy minden szempontból brutális iparág áll. Ez a K-pop.
서태지와 아이들,
azaz Seo Taiji & Boys, de ne szaladjunk ennyire előre. A világ legnépszerűbb K-pop együttese jelenleg a BTS, akik 2013 óta annyit dolgoztak, hogy a nyár végén bejelentették, most először elvonulnak egy rövid szabadságra. A fiúbanda egy találomra kiválasztott klipjét elnézve olyan érzésünk lehet, mintha épp egy Justin Bieber-klipet látnánk, csak ebben az esetben Bieberből hét darab van, és mindegyik koreaiul énekel. Igen, tényleg heten vannak, de ez még egy egészen emészthető szám, mert van olyan K-pop együttes, amiben tizenhárman vannak, közben 17 a nevük.
Mert nem, nem 2012-ben kezdődött ez az egész Psy-jal meg a Gangnam Style-lal, ami gyakorlatilag egy túlzó viccet csinált az egész K-pop iparágból, és ami aztán a mémesedésével együtt egy világsiker lett.
Valójában minden sokkal régebben, még bőven a mostani hisztéria, sőt bőven a Backstreet Boys előtt kezdődött, 1992-ben, amikor egy dél-koreai tehetségkutatóban fellépett a Seo Taiji & Boys. Addig az országban maximum a kormány által jóváhagyott, popszámnak álcázott hazafias dalokat lehetett csak hallani, minden arról szólt, hogy Korea milyen szép és csodálatos, hogy milyen jó élni.
Ezért a Seo Taiji & Boys fellépése óriási szenzáció volt, még úgy is, hogy a zsűrinek nem tetszett az előadásuk. A 90-es évek hip-hop divatjának megfelelően öltözködtek és rappeltek, jól kitalált koreográfia szerint ugráltak a színpadon, pont mint ugyanebben az időben, pár ezer kilométerrel arrébb a New Kids on the Block. Gyakorlatilag nekik köszönhető, hogy a dél-koreai szórakoztatóipar most ott tart, ahol.
A Seo Taiji & Boys Nan Arayo (Tudom) száma lehet, hogy a legalacsonyabb pontszámot kapta a zsűritől, a közönségnek viszont tetszett, később hatalmas sláger lett, az első albumukból pedig egy hónap alatt másfél milliót adtak el. 2012-ben beválogatták a 21 legjobb K-pop fiúegyüttes által előadott popszám közé, 2015-ben pedig a Rolling Stone listájára is felkerült, amin fiúbandák 50 legjobb számát gyűjtötték össze.
Seo Taiji 1996-ban viszont úgy döntött, ennyi elég volt a sikerből, a zenekar feloszlott, ő az Államokba költözött, az együttes két másik tagja, Lee Juno és Jang Hjonszok pedig lemezkiadókat alapítottak – utóbbi a YG Entertainmentet, ami egyike a három legnagyobb dél-koreai kiadónak. Seo Taiji később visszatért az országba, ahol azóta is a „kultúra elnökének” nevezik őt.
A feloszlásukkal keletkezett űrt gyorsan be kellett tölteni, sorra alakultak meg a hasonló együttesek, és az ország vezetői is rájöttek, hogy foglalkozni kell a kultúrával, amit elkezdtek támogatni is. Ezt használta ki a már említett YG Entertainment, illetve két másik hasonló cég, az SM Entertaniment és a JYP Entertainment – ezzel pedig elindult a K-pop sorozatgyártása. Azóta is minden együttesbe jól kitalált karaktereket tesznek, mindegyiknek adnak saját szerepkört és jellemzőket, de úgy, hogy közben mindannyiuknak tökéletesen követhető példaképként kell viselkednie.
방탄소년단
A példaképségre gyakorlatilag trenírozzák a tagokat, akiket meghallgatásokon szednek össze, majd betanítják őket énekelni meg táncolni, hogy aztán bizonyos szempontok alapján beválogassák őket egy jól megkomponált együttesbe. Például egy olyanba, mint a 2013-ban alakult BTS, akiknek a koreai nevét láthatják pár sorral feljebb és akik az első olyan K-pop együttes, ami felkerült az amerikai lemezeladási listák első tíz helyére is, az iTunes szerint pedig 70 országban volt már valamelyik daluk listavezető.
Azon túl, hogy ügyesen felépítették az együttes és a tagok imidzsét, illetve hogy nagyon fülbemászó és populáris dalokat pakolnak alájuk, a BTS titka leginkább a rajongótáborukban rejlik, akik magukat ARMY-nak, vagyis hadseregnek nevezik, és gyakorlatilag tényleg bármit megtennének, sőt, meg is tesznek azért, hogy kedvenceik sikeresek maradjanak. Ez pedig össze is jött nekik, mert az amerikai Billboard szinte összes listáján első helyre kerültek. A CNN nemrég megjelent cikkében ír az együttes azon rajongóiról, akik tényleg tökéletesen értelmetlen dolgokat csinálnak:
- megveszik a BTS CD-jét, akkor is, ha nincs otthon CD-lejátszójuk,
- képesek elutazni az Államokba is csak azért, hogy a turnéjuk összes létező koncertállomásán ott lehessenek,
- próbálják együtt kitalálni, hogy miként szerezhetnének(!) az együttesnek egy Grammy-t,
- a házban fellelhető összes régi telefont bekapcsolják és azon streamelik valamelyik zeneszolgáltató appon az együttes dalait,
- egymás közt azon versengenek, hogy hányszor hallgatják meg az együttes dalait: volt, aki a korábbi számokat már több mint húszezerszer meghallgatta, az egyik rajongó pedig az elmúlt öt hónapban minden napján egész nap a Boy with Luv című számukat hallgatja a YouTube-on, hogy folyamatosan emelkedjen a videó nézési száma.
Egyébként pont a már említett Boy with Luv rekordtartó a YouTube-on, ezt a videót nézték meg 24 órán belül a legtöbbször, 74,6 milliószor. A klipet 2019 április 12-én osztották meg, azóta cikkünk megjelenéséig több mint 580 milliószor kattintották le.
Az ARMY tagjai annyira védik kedvenceiket, hogy a legminimálisabb kritikát sem képesek velük kapcsolatban elviselni. Júniusban egy ausztrál tévés úgy mutatta be a BTS-t, mint a legnagyobb zenekart, amiről még sosem hallottál, az ARMY ezek után pedig kampányba kezdett a közösségi oldalakon, a csatornát rasszistának és xenofóbnak nevezve. Ennek hatására a csatorna később elnézést kért.
케이팝 (K-pop)
De még a koncerteken is szigorú szabályok vannak. A rajongók nem énekelhetnek, mondván, a koncertre azért mennek, hogy az együttest hallgassák, nem pedig a tömeget. Vannak azonban előre meghatározott időpontok a koncert alatt, amikor a közönségnek is engedélyezik az éneklést. Nemrég a BTS londoni koncertjén a brit közönség mégis énekelt, ezért a dél-koreai ARMY tagjai meg is sértődtek, hogy a BTS kivételezik a külföldi rajongókkal, amiért nekik engedte a közös éneklést.
Ez a rajongói kultúra némileg hasonlít egy vallásra. Nem ismerjük személyesen a BTS tagjait, de mindent elhiszünk, amit látunk, miközben nyilván csak a jó és pozitív dolgokat láthatjuk
– nyilatkozta a CNN-nek a dél-koreai ARMY egyik tagja, Lee Siwon, aki ezzel tökéletesen össze is foglalta azt, hogy a K-pop együttesek iránti rajongás sok esetben kissé szemellenzősen működik.
via GIPHY A Beatles rajongói a ’60-as években
Már csak azért is, mert úgy vannak kitalálva és megkomponálva az együttesek, hogy azok tagjai makulátlan példaképek legyenek, akik boldogoknak és kiegyensúlyozottnak tűnnek, nem isznak, nem drogoznak és nem keverednek semmiféle botrányba, amit mondjuk a Bigbang fiúbanda egyik tagja, Seungri nem tudott betartani: 2019 tavaszán derült ki, hogy szöuli klubjában kábítószert árultak és bedrogozott prostituáltakat közvetítettek ki VIP-vendégeknek. Napokkal később egy másik dél-koreai énekesről, Joon-young Jungról derült ki, hogy titokban levideózta, majd az internetre posztolta szexuális aktusait, partnerei beleegyezése nélkül.
A botrányoknak a zenei irányzatról alkotott képet igazából nem kellene befolyásolniuk, hiszen a világon bárhol előfordulnak ilyen esetek, csak valahogy vannak, akik a csillogásba nem tudják ezt a valóságot beilleszteni. Inkább az érintett személyek megítélése kapcsán volt nagy megoszlás, mert sokan nem tudták és nem is tudják elfogadni, hogy az általuk szeretett és tisztelt emberek ilyen dolgokra képesek. Bármi is történt, bármit is követtek el, töretlenül támogatják őket. A másik oldal viszont rettenetesen csalódott és dühös, hiszen ezek bűncselekmények
– mondta a 24.hu-nak a legnagyobb magyarországi BTS rajongói oldalt készítő Kyara.
Az elmúlt években több esetben történtek öngyilkosságok is, amik szintén összeegyeztethetetlennek tűnnek azzal, amit a K-pop sztárok próbálnak kifelé kommunikálni.
- Kim Dzsonghjon, a SHINee együttes tagja 2017 decemberében lett öngyilkos, búcsúlevelében arról írt, hogy depresszióval küzdött.
- Szo Minu, a 100% frontemberének holttestére 2018 márciusában találtak rá a lakásában.
- Sulli, vagyis eredeti nevén Csoj Dzsin-ri pedig a napokban halt meg, a hatóságok szerint feltehetően ő is öngyilkos lett.
Ezzel kapcsolatban Kyara azt mondta lapunknak, az ilyen eseteknél mindig felbolydulás van a közösségben, egy énekes halála mindenkit megráz függetlenül attól, hogy szerette, követte-e a munkásságát. „Tisztában vagyunk vele, hogy nem egyszerű az életük, és vannak, akiknél a szigorú szerződések és a bánásmód sem könnyíti meg a helyzetet, viszont sajnos azt is látjuk, hogy a szerződéseknél sok esetben maguk a rajongók, a sasaengek (a koreai kultúrában azokat a rajongókat nevezik így, akik akár követni, zaklatni is képesek az általuk imádott sztárt – a szerk.), az antifanok, álhírek tömkelege sokkalta rosszabb hatással van rájuk, amit rettenetesen nehezen viselnek. Vannak, akik könnyebben túlteszik magukat ezeken segítséggel, viszont nem mindenki egyformán erős ehhez és rengetegen küzdenek emiatt szorongással, depresszióval, alkohol-, vagy drogproblémával, ezeknek pedig láthatjuk milyen súlyos következményei lehetnek.”
A koreai popiparban tényleg futószalagon gyártják az együtteseket, azoknak tagjaival pedig szigorú szerződéseket íratnak alá. Akármennyire is a szerelemről szól szinte az összes daluk, arról például nem beszélhetnek, hogy mi van az ő szerelmi életükkel, vagy ha randizhatnak is, nem mindegy, hogy kivel és mikor teszik azt. Arra vonatkozóan is szigorú szabályokat kell betartaniuk, hogy milyen a külsejük, miből és mennyit ehetnek, gyakorlatilag minden lépésüket figyelik, hogy kivel mikor és mit csinálnak. Mert csak így lesznek tökéletes termékek, amelyek aztán még több eladható és tökéletes terméket tudnak létrehozni – vagy legalábbis előadni, hogy a fogyasztó örüljön és tovább támogassa a tökéletes terméket. Na, meg a mögötte álló giganagy iparágat.
Kiemelt kép: Instagram/BTS
