31 éves meleg pasi vagyok, jó ideje nem volt párkapcsolatom, és folyamatosan a randiappokon igyekszem partnert találni. Ismerkedem, találkozgatok ezzel-azzal, viszont az a problémám, hogy akikkel ismerkedünk, azonnal szexet akarnak, pedig én csak filmet néznék velük összebújva, vagy tényleg csak együtt aludnék velük. A szex számomra nem elsődleges, és ettől kicsit hülyén is érzem magam, mintha mindenki más viszont csak azt akarná. Hiába mondom, hogy tényleg csak tévézni és bújni hívom át, nem hiszik el, hogy nem a szexre gondolok. Mit tegyek? Velem van a baj?
Az olvasói levelet Antaltól kaptuk, és a kérdéséből is látszik, hogy a homoszexuális szubkultúrában is akadnak olyan férfiak, akik nem azonnal szexet akarnak, hanem intimitásra vágynak.
Mit lehet tenni?
A gyengéd fizikai érintés létszükségletünk, már egészen csecsemőkortól fogva jelen van minden ember életében. A csecsemő tudja, hogy édesanyja szeretete abban is megmutatkozik, hogy magához öleli. Ez a fajta megnyilvánulás a fejlődésünkben, majd egészen a halálunkig kitart: a kisgyerekeket ölelgetni, puszilgatni kell, különben felnőttkorára az elmaradt ölelések hiánya biztos, hogy lelki sérüléseket okozhat. Érthető tehát, ha valakinek, aki egyedülállóként tengeti mindennapjait, hiányzik az ölelés, valaki fizikai közelsége – mondhatni teljesen normális érzés. Az ölelés egyike a legőszintébb emberi interakcióknak, egy ölelésben nem lehet becsapni a másikat, ösztönösen tudjuk, érezzük, ha nem igazi az ölelés.
Sok felnőtt ember él egyedül, párkapcsolat nélkül, akár tudatosan alakult így, akár nem, a szinglik a mindennapjaikból kénytelenek nélkülözni a gyengéd érintéseket. Azok, akik párkapcsolatban élnek, ideális esetben reggel-este egymást ölelik, megsimogatják egymást, puszikkal, csókkal, kézfogással erősítik meg minden nap az összetartozásukat. Az egyedülállóknak ezekre korlátozottan, vagy ahogyan az olvasói levélből is látható, igen ritkán van lehetőségük, pedig a felnőtt embereknek is szükségük van az ölelésre, minden nap.
A szexualitás nem létszükségletünk, hiszen az orgazmus adta gyönyör érzésétől nem függ a fizikai értelemben vett túlélésünk. Az érzelmi túlélés más kérdés, a simogatás, a másik cirógatása, ölelése, a másik fizikai közelsége, testének melege az ember alapvető érzelmi szükséglete. Olvasónk kérdésére válaszolva: nincs vele semmi probléma, mondhatni valószínűleg azokkal az emberekkel van gond, akik valamiért kihagyják az intimitásnak ezt a részét az ismerkedésből és elég számukra az, amit a szex adhat. Ha a szeretkezés minőségi, és érzelmekkel teli, akkor megerősítheti két ember között a kötődést, azonban ha pusztán egészségügyi, mintegy karbantartó jellege van, akkor ott marad az érzelmi hiány, az ölelések, a simogatás hiánya.
Az ölelésnél, az érintésnél nem feltétlenül a mennyiség a fontos, persze, ha jó, és tele van szeretettel, akkor soha nem lehet elég. A minőség a lényeg, hiszen ha valaki kötelező jelleggel letudja, csakhogy rátérjen végre a lényegre a randin, akkor annak az ölelésnek, intimitásnak nem sok köze van az érzelmi túlélésünkhöz. Éppen ezért célszerű lenne olyan randipartnereket találnia az olvasónknak, akik nem azonnal szexet akarnak, akikkel jó együtt beszélgetni és akikkel az ölelések, a közös filmnézés természetesen alakul.
Lehetséges, hogy azok, akiket áthív magához, vágynának az ölelkezésekre, de félreértik a helyzetet, ahogyan évtizedekkel ezelőtt bélyegnézőbe invitálták egymást az emberek, bárki elhiheti, hogy nem filmet akarnak vele nézni. Célszerű lenne úgy alakítani a kezdeti beszélgetéseket, ismerkedést, hogy az ölelkezés már a harmadik randin jelen legyen, ha nem is az ágyban, hanem a kávézóban, ahol találkoznak. Fokozatosan kialakítható, hogy benne legyen a levegőben, hogy nemcsak a szex a fontos.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
