Szórakozás

Jó, de kik ezek az arcok az idei Oscaron?

Az igazak álmát aludtad a gála alatt? Egyrészt irigylünk, másrészt képbe hozunk, kik és mik voltak a legfontosabbak. Nyert a magyar film, és volt botrány is.
Korábban a témában:

Újra magyar Oscar

A magyar idő szerint ma hajnalban lezajlott 89. Oscar-gála – melyet élőben követtünk –  számunkra kétségkívül legfontosabb pillanata nem sokkal 5 óra előtt történt, amikor a legjobb élőszereplős rövidfilm kategóriában Oscar-díjat nyert Deák Kristóf Mindenki című filmje. Mi a Toldi moziban néztük a gálát, az ott lévők egy emberként üvöltöttek fel örömükben, a Duna TV-s közvetítés alapján a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola diákjai is őrjöngtek örömükben, azt meg, hogy Deák Kristófék mit éreztek, alighanem ők maguk sem tudnák megfogalmazni, amennyit abból sikerült, azt a díj átvételekor el is mondták.

Milyen volt a házigazda?

Leginkább semmilyen, ha Jimmy Kimmel a bődületesen rossz Anne Hathaway–James Franco párost nem is tudta alulmúlni, de azért a viccestől inkább a kínos felé billent a mérleg nyelve, volt például keresztneveken poénkodás, ami hatéves kor felett… Nos, inkább nem kéne. Az égből hulló cukorka ötlete engem ugyan az Európa, Európa című, egyébként remek mozira emlékeztetett, amelyben Sztálinnak köszönhetően történik ugyanez, de azért egyszer még elment volna az Oscaron is – ehhez képest még kétszer megismétlődött, ami már kicsit kínos volt. Ezt a geget, miszerint minden résztvevő folyton éhes, úgyis Ellen DeGeneres maxolta ki a pizzarendeléssel, azóta nem is értem, minek próbálkozik bárki bármivel. A színpadra terelt turistacsoport viszont legalább szórakoztató volt, még ha mind tudtuk is, hogy nyilván megrendezett volt a húzás. Összességében azért szerencsétlent inkább sajnáltuk, az egyébként sem túl acélos házigazdaszerepet ugyanis a gála végén még egy filmtörténeti jelentőségű baki is maga alá temette – erről később.

Voltak meglepetések?

Voltak bizony, szép számmal: például eléggé kiakadt mindenki, hogy az Öngyilkos osztagnak bármilyen díjat is odaadott az Akadémia, értem én, hogy a smink tényleg klassz volt, de egy ekkora blamát már csak elvi okokból sem díjaztam volna a helyükben. Aztán ha kiakasztó nem is, de mindenképp meglepő volt az is, hogy a legjobb jelmez díját elhozta a Legendás állatok és megfigyelésük – megérdemelték ugyan, de sokan csodálkoztak, ugyanis inkább a Jackie-t vagy a Kaliforniai álmot tartották esélyesnek. Mel Gibson rendezői visszatérése, a klasszikus háborús A fegyvertelen katona sikerei is meglepetésnek számítanak: a film remek, nem erről van szó, inkább csak arról, hogy igen erős mezőnyben versenyzett, hangkeverésben az Érkezés (ami a másik hangtechnikai díjat azért elhozta a hangvágásért), vágásban a Kaliforniai álom számított esélyesnek, és Viola Davis győzelme sem volt borítékolható.

Viola Davis? Az meg ki?

Tudod, ő volt az, aki annak idején az Emmy-díja átvételekor azt a briliáns beszédet mondta arról, hogy nem fognak a fekete színészek díjakat kapni, amíg nem írnak olyan szerepeket, amiket eljátszhatnak. Nos, idén erre igazán nem lehetett panasz, csak Davis kategóriájában, a legjobb női mellékszereplők között három színesbőrű volt: jelölték a Holdfény miatt Naomie Harrist és A számolás joga kapcsán Octavia Spencert is. Végül Viola Davis győzött, ezzel elhozta első Oscarját, és ahogy vártuk, most is igen szívhez szólóan beszélt. Bár sejthető volt, hogy a Fences című drámának valamit nyernie kellene – négy jelölése volt, köztük egy poszthumusz a 2005-ben elhunyt írónak, August Wilsonnak – de Michelle Williams a női mellékszereplők között bitang erős esélyes volt, A régi városban körülbelül három perc alatt olyat alakít, amilyet egyes színészek egész életükben összesen sem.

Ez A régi város tényleg akkora nagy szám?

Akkora, sőt, nagyobb. Az eredetileg Manchester by the Sea címen futó családi dráma úgy, ahogy van, hibátlan, ha minden jelölését díjra váltja, az sem esett volna rosszul senkinek, Casey Affleck meg akkorát játszott, hogy tőle effektíve lehetetlen volt elvenni ezt az Oscart, pedig szexuális zaklatási ügye miatt most finoman szólva sem ő a legkedveltebb figura Hollywoodban. A film elhozta a legjobb eredeti forgatókönyv díját is, szintén teljes joggal. És még mielőtt megkérdeznéd, igen, a Kaliforniai álom is akkora nagy szám. Na jó, egy egészen icipicit azért megszaladt az Akadémia keze a jelölésekkel, megkockáztatom, a díjakkal is – az operatőri Oscart például a Holdfény vagy az Érkezés is inkább megérdemelte volna, sőt, még a Némaság is, a Kaliforniai álom szépsége sokkal inkább látványtervezői, mintsem operatőri teljesítmény – de azért nem túlságosan. A látványtervezői díjat tehát teljes joggal kapta meg, Emma Stone a legjobb színésznői díját és mindkét zenés díjat szintúgy, és Damien Chazelle-től sem sajnálta senki a legjobb rendezői szobrot. Van valami abban a filmben, és nem a látvány varázsa, meg az édes dallamok – valami érzés, valami nagyon mély és őszinte, amit egyáltalán nem baj, ha piedesztálra állítunk.

Star Wars vagy valami?

Nem, sajnos a Zsivány Egyes nem kapott semmit, mondjuk nem is nagyon volt miből: mindössze két jelölésük volt, a vizuális effektek és a hangkeverés kategóriában. Utóbbit ugye az Érkezés nyúlta le Zsiványék elől, és nem is sajnáljuk tőlük, ám a vizuális effektek… A díjat A dzsungel könyve kapta, ami kétségkívül óriási VFX-teljesítmény, minthogy egy fia élő teremtmény nem volt a filmben – pontosabban pont egy volt, a főszereplő gyerek. Minden más az utolsó fűszálig CGI volt, tényleg rendesen megcsinálva, de azért egy kicsit viszket is propagálni azt, hogy felejtsük el a hús-vér szereplőket, és gyártsunk le mindent CGI-ban. Más a helyzet az animációs filmekkel, ott legalább tiszta a helyzet, és például a Zootropolis Oscarján hangosan ujjongtunk.

Most akkor polkorrektségből osztottak Oszkárt már megint?

Te most itt a Holdfényre célozgatsz? Mármint arra a filmre, ami olyan, mint egy filmes szőnyegbombázás? Értve ez alatt, hogy amit filmes szempontból értékelni lehet, az ebben a filmben mind csúcskategóriásan sikerült: megrendítőek az alakítások, briliáns a forgatókönyv, olyan a látvány, hogy tátva marad tőle a száj, a zene jó, a díszlet jó, a szimbolika jó, az üzenet jó – minden jó. Ja, és igen, emellett van benne egy meleg szál, ami egyébként egyáltalán nem lényeges az érzelmi elveszettség szempontjából, amiről valójában beszél ez a mozi. De hát ha te azért nem nézed meg ezt a remek darabot, mert feketék meg melegek vannak benne, akkor meg is érdemled. Ha esetleg így van, akkor engedd meg, hogy kinyissak még egy bicskát a liberálfasizmustól rettegő zsebedben: a Holdfény kapcsán Oscart kapott Mahershala Ali, első muzulmán vallású színészként. Ő egyébként teljesen sima amerikai, keresztény családban nevelkedett, és már felnőttként tért át az iszlámra. Mindemellett díjazása nem protestdíjazás volt: egyfelől óriásit alakít a filmben, másfelől ő afféle díszdarabja az amerikai színjátszásnak, nagyon jó iskolákban nagyon alaposan kitanulta a szakmát, színpadon is játszott, és filmen is bizonyított már a Kártyavártól Az éhezők viadalán át ezerféle szerepben.

Volt valami szaftos botrány?

Csak éppen egy kevéske: egy apróbb és egy nagyobb. A kisebb egy bojkott: a legjobb idegen nyelvű film kategória jelöltjei összefogtak és úgy döntöttek, hogy tiltakoznak a Trump-kormányzat új beutazási szabályozása ellen, miszerint a muzulmán országokból érkezőket alig engedik belépni az országba. Ennek okán bojkottálják az Oscar-részvételt. Így tett Asghar Farhadi is, Az ügyfél című iráni film író-rendezője, aki maga helyett egy protestáló levelet küldött a gálára.

De a legjobbat a végére hagytuk – volt egy óriási botrány is a díjátadón. Történt ugyanis, hogy a gála csúcspontjaként, a legjobb film Oscarjának bejelentésébe homokszem került, amit a helyzet és a milliós nézettség nagyjából Himalája-méretűvé dagasztott: a díjat átadó Faye Dunaway és Warren Beatty rossz nevet olvastak be. És ez csak percekkel később derült ki. Konkrétan, miközben a Kaliforniai álom stábja már javában örvendezett a színpadon, boldogan szorongatva Oscar-díját – hisz azt hitték, ők nyertek. Igen ám, de mint kiderült, Beatty kezébe valaki rossz borítékot adott, aki még meg is zavarodott ettől, és másodpercekig variált, hogy beolvassa-e, mígnem Dunaway kitépve a kezéből beolvasta győztesnek a Kaliforniai álmot. Igen ám, de a borítékban Emma Stone neve szerepelt – Kaliforniai álom kapcsán. Azóta kiderült, hogy a szavazás és díjátadás tisztaságáért felelős PwC a felelős, bocsánatot is kértek, de ez már aligha segít a blamázson, meg azon a rettentően fájdalmas élményen, amin a Kaliforniai álom stábja átment, amikor át kellett adniuk a díjaikat a Holdfény stábjának. Teszem hozzá, ezt minden balhé nélkül megtették, majd aztán még Kimmel is igyekezett menteni a helyzetet, kevés sikerrel. Ez bizony orbitális bukta volt, amit soha nem lehet már kitörölni a filmes emlékezetből.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.