Foci

Felemásan sikerült a felszarvazott isten bosszúja

paulson
paulson

2014. 07. 09. 14:30

A dél-amerikaiak utolsó reménye a döntőre az argentínokban van. Focistához íródott himnusszal és lezúduló víztömegekkel csinálunk kedvet a kiruccanáshoz a távoli országba, és ezzel a szurkoláshoz is.

Kulturális csemegéket tálaló sorozatunk alatt már megtáncoltattunk titeket argentin zenére (vagy legalábbis a lehetőség adott volt), és megidéztük a dulimanók és a remények mágikus világát. Most egy UNESCO Világörökség helyszínt járunk be.

Miközben szívből reméljük, hogy az argentinok nem jutnak a brazilok sorsára a szerdai elődöntőn, egy olyan természeti csodát tárunk elétek, amin a két ország osztozik. Ez pedig nem más, mint az Iguazú folyó, egészen pontosan az argentin nemzeti park az Iguazú-vízesésből és az azt körülvevő szubtropikus őserdőből áll.

A vízesés rengeteg 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből tevődik össze, önmagában is lélegzetelállító. A fotósok meg mintha versenyeznének, hogy ki tud még giccsesebb képet készíteni a természeti jelenségről (teszik ezt napfelkeltével és lementével, illetve szivárványokkal felturbózva). Hogy érzékeltessük nagyságrendileg milyen élmény lehet személyesen a lezúduló víztömeget szemlélni: Eleanor Roosevelt, egykori First Lady ámulatában így kiáltott fel: „szegény Niagara”. (A legmagasabb zuhataga 150 méter magas, ennek a harmada a Niagaráé)

A legenda szerint a fenséges jelenséget egy felszarvazott istennek (M’Boi) köszönhetjük. Egy Naipí nevű gyönyörű hölgyet szeretett volna elvenni, ám a halandó egy másik halandót választott. Tarobá nevű szerelmével egy kenuban próbáltak elmenekülni. A dühös M’Boi kettészelte a földet, így választva el a szerelmeseket egy vízeséssel. A lányt sziklává változtatta, a fiúból pálmafa lett. Bár sosem érhetik el egymást a helyiek úgy tartják, hogy a szikla és a fa között létrejövő szivárvány mutatja egymás iránti érzelmeiket.

A romantikus sztori mellett a park állatvilága is figyelemre méltó, több veszélyeztetett faj is éldegél itt többek között jaguár, ocelot, kolibrik és tukánok hada, valamint az ormányos medve is otthonra lelt itt. Ez utóbbiakról megjegyeznénk, hogy a hím egyedeik szingliként tengetik a napjaikat, csak a szaporodási időszak enyhít magányukon. A nőstények azonban 10-20 bandába verődve boldogulnak, melyeken belül szigorú rend uralkodik. Ezekben a csoportokban egymás kölykeit is gondozzák az állatok.  (Ha az alábbi videó nem lenne elég, ide kattintva találhat egy hosszabbat)

Kivételesen nem rugaszkodunk el annyira a futball terepéről zeneileg, mint szoktunk. Nem egy argentin város, hanem az ország intézményének számító Maradona az ihletője ugyanis. Az idén 54 éves Diego Maradona szegénynegyedben nőtt fel, öt testvéréből kettő szintén focista lett. 16 évesen az Argentinos Juniors csapatában robbant be a focivilágba, a válogatottban éppen Magyarország ellen kapott első alkalommal lehetőséget. Európában először a Barcelona színeiben játszott. 1984-ben került a Napolihoz, igazán ennél a csapatnál lett sztár. Így nem csoda, hogy az olaszok is istenként tisztelik.

Illetve tisztelnék. Mert a zseniális csatár botrányt botrányra halmozott, már a karrierje alatt is, visszavonulása után meg pláne. Ellentmondásos figura, de az 1986-os angolok ellen szerzett gólja méltán lett az évszázad gólja, ahogy nem véletlen az sem, hogy 2006-ban az Évszázad labdarúgója lett a FIFA egy internetes szavazásán.

Míg egy argentin rajongója templomot állított az “isteni” Maradona tiszteletére, a világ egyik legnépszerűbb utcazenésze egy dalt írt róla. A Manu Chao frontemberét és a focilegendát sem láttuk még annyira meghatódva, ahogy az alábbi klipen szerepelnek, ahol a zenész előadja a dalt annak, akiről írta azt. Mondanunk sem kell, hogy még a zene is jó.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.