19 éves korod óta szerepelsz a profik között, négy év alatt jutottál el a legjobb százba, 2023 elejére elérted a top 50-es határt, jelenleg a 38. vagy a világranglistán. Tatabányáról induló srácként hogyan tudtál ilyen előkelő pozícióba kapaszkodni a Professional Squash Association (PSA) meglehetősen sűrű nemzetközi élmezőnyében?
Az elmúlt két évben már rengeteg meccset játszhattam top 10–20 közötti játékosokkal, aminek köszönhetően tavaly év vége felé jöttek olyan skalpok is, amikkel sikerült stabilabban átlépnem az 50-es határt. A következő cél a további előrelépés, a top 30, aztán a legjobb 20. Ha utóbbi sikerül, az már tényleg olyan eredmény lenne, amire szerintem mindenki felkapná a fejét. Főleg magyarként, hiszen nálunk viszonylag gyerekcipőben jár ez a sportág.
A jelenlegi pozíciód párhuzamba állítható a legmagasabban jegyzett magyar teniszező, Marozsán Fábián jelenlegi ATP-világranglistás helyével, aki most a 49., de volt már a legjobb 40-ben is. Ha már a sportág felépítése, versenyrendszere a teniszére hajaz, vajon miért van az, hogy míg Marozsán versenyeiről széles körben lehet olvasni, addig a nemzetközi squashtornák, a személyes sikereid nem érik el a az országos sportsajtó ingerküszöbét?
Minden országban megvannak a sportági népszerűségi listák. Egyiptom azért termel ennyi remek squashjátékost, mert ott a sportág első percétől magas szinten űzik. Ezáltal történelmi távlatban is kiváló eredményeket értek el, a szülők a gyerekeket nem csak focizni vagy kézilabdázni íratják be, hanem tömegével viszik fallabdázni is. A magyar squash egyetlen nemzetközi szinten komolyan jegyzett játékosa eddig Krajcsák Márk volt. A 2000-es évek elején a legjobb világranglista helyezése épp úgy a 37. volt, mint nekem. De bevallom, akkoriban, gyerekként, én sem követtem a fallabdát.
Mit követtél?
Nálam is a foci volt a nagy szerelem. 16 éves koromig a két sportot együtt űztem.
Hol rúgtad a labdát? Hol ütötted? Végül mi döntött utóbbi mellett?
Már gyerekkoromban is arra tanítottak a szüleim, hogy ami munkát beleteszek, annak meglesz a gyümölcse. A foci meg, ugye, csapatsport, ahol azt tapasztaltam, nem csak rajtam múlik a dicsőség, miközben az egyéni sportban száz százalékban. A vízválasztó azon a nyáron jött el, amikor mehettem volna a Vasas Kubala Akadémiára vagy Felcsútra, de közben megnyertem a junior fallabda bajnokságot. Dönteni kellett. Onnan kezdve csak a fallabda létezik számomra.
A két sportág népszerűsége közti különbség miatt nem sajnálod a döntést?
Mi mihez képest népszerű?
Mondjuk ez igaz. Alighanem többen fallabdáznak Magyarországon, mint ahányan öttusáznak, vívnak és birkóznak…
A fallabda itthon tényleg kevés médiafigyelmet kap, holott a statisztikák alapján benne van abban a három sportágban, amelyekben egy óra alatt a legnagyobb energiát égeti el az ember.
A profi tornákon üvegpályán játszunk, ami rendkívül látványos a helyszíni szurkolók számára, emellett kiválóan közvetíthető. A fallabda könnyen elsajátítható, tök élvezetes alapszinten is, ennek köszönhetően tényleg rengetegen fallabdáznak itthon is hobbiból.
Édesapád az edződ. Ő mit sportolt, hogyan keveredett a squash közelébe?
Semmi komoly sportmúltja nincs. Olykor barátokkal focizott, és, ahogy más, úgy ő is lejárt heti egyszer-kétszer fallabdázni. Hobbijátékos volt, aki idővel megmutatta nekem és a testvéremnek is ezt a sportot. Miután látta, hogy a nővérem és én is fogékonyak vagyunk rá, elkezdett oktatóvideókat nézni, majd egyre mélyebben beleásta magát, egyre inkább a megszállottja lett a sportágnak.
Miközben a tenisz benne van, a squash nincs ott a támogatott sportok körében Magyarországon. Ennél fogva eddig épp úgy működött, mint a nyugati világban a profi sportok, az ember önerőből, szponzorok vagy mecénások által juthat el olyan magas szintre, ameddig tud vagy ameddig a tehetsége engedi. A karriered kezdeti szakaszát ki finanszírozta?
A család.
