Az olimpiák egyik legjobban várt versenye mindig a medencében zajlik, a világ nagyobbik fele egy hétre ilyen úszószakértővé válik és nemcsak arra vagyunk kíváncsiak, ahogyan a sportolók egymással viaskodnak, hanem arra is, ahogy a rekordot jelentő sárga vonallal is versenyeznek. Három versenynapon és döntős programon már túl is vagyunk a párizsi játékok úszóversenyei során, sok emlékezetes csatát láthattunk már, egy valamit azonban még nem: világcsúcsot.
Tokióhoz képest is érezhetően lassabbak az eredmények, elég csak példaként felhozni a 100 méteres férfi mellúszás döntőjét: amíg a japán fővárosban rendezett fináléban három évvel ezelőtt a nyolcból heten is 59 másodpercen belül úsztak, ezúttal senkinek sem sikerült. A győztes Nicolo Martinenghi 59.03-mal csapott célba (miközben a világcsúcs 56.88), majd arról beszélt utána, hogy feltűnően lassú a mezőny, erről ők, sportolók is beszélnek egymás közt. Persze megjegyezte azt is, a lassú medencében ő volt a leggyorsabb, az ideje pedig kevésbé érdekli egy olimpiai arannyal a nyakában.
Ettől még tény, hogy összességében lassabb úszásokat láthatunk, foglalkoznak is vele bőszen a szaklapok, boncolgatják az időeredményeket és minden abban az irányba mutat, hogy a helyszín, a La Défense Aréna medencéje – pontosabban a mélységének a mértéke – áll a jelenség hátterében.
Sós Csaba, a magyar úszók szövetségi kapitánya már az olimpia előtt figyelmeztetett, hogy a megszokottnál kevesebb világcsúcsra számít. Mindezt azzal magyarázta, hogy a világeseményeken megszokott háromméteres helyett ezúttal alig több mint kétméteres (215 centiméter) a medence mélysége, és hogy a fizika szabályainak megfelelően lesznek majd lassabbak a versenyek, hiszen a hullámok sokkal jobban visszaverődnek. Ha a francia kosárlabda-válogatott sztárja, az NBA-s San Antonio Spursben játszó Victor Wembanyama a maga 224 centiméteres magasságával leállna az olimpiai medencetér aljára, a feje kilógna a vízből.
A mélyebb víz akadályozza meg a hullámok visszaverődését, így a nemzetközi szövetség előírása szerint a medencék mélysége legalább 2,5 méter kell legyen a nagy versenyeken, azonban amikor a párizsi olimpiai pályázatot elfogadták, még két méter volt a minimum előírás. Ezért még az utóbbit vették viszonyítási alapul, amikor az egyébként ideiglenes úszóhelyszínt megálmodták a La Défense-be.
Az amerikai úszóválogatott mellett dolgozó adatelemző, Ken Ono a Yahoo!-nak úgy nyilatkozott, egy átlagos medencéhez képest persze gyors a párizsi is, de a rekorddöntéshez nem annyira ideális.
A sekélység ennek a fő oka, pár versenyzőtől azt hallottam, kénytelenek voltak módosítani a merülésükön a rajtot követő vízbeérkezéskor
– magyarázta Ono, aki jól tippelte meg, hogy nem látunk majd 4 percen belüli 400 vegyest Léon Marchand-tól. A hazaiak kedvence azért 4:02.95-tel azért így is olimpiai csúcsot úszott, de a saját, tavaly úszott rekordjától bő négy tizeddel elmaradt.
Ha a sportolókat megkérdeznénk, minden bizonnyal azt mondanák, mindegy milyen idővel ér be a célba az ember, az olimpián a győzelem számít. Öt olimpiai rekordot így is láthattunk, azaz extra teljesítményeknek sem vagyunk híján, ugyanakkor talán korai lenne kijelenteni, de könnyen világcsúcs nélkül maradhatunk.
Összehasonlításképp: Tokióban hat, Rio de Janeiróban nyolc világcsúcs dőlt meg.
