Onnantól kezdve, hogy Carlos Alcaraz megsérült ellene az elődöntőben, és a spanyol vonszolni is alig tudta magát, biztossá vált, hogy Novak Djokovic a toronymagas esélyes a végső győzelemre az idei Roland Garroson, amin a rekorder, Rafael Nadal el sem indult. Főleg, hogy a másik ágon az a Casper Ruud verekedte el magát a döntőbe, akinek eddig még nem sikerült legyőznie a szerb klasszist, sőt még szettet sem fogott ellene.
Talán az, hogy minden Djokovic kezére játszott, vagy az, hogy történelmi siker kapujába került, túlzottan a vállára nehezedett, mert az első szettben 3-0-s és 4-2-es hátrányban is volt. Ekkor azonban megtalálta azt a kapcsolót magában a szerb, amit már oly sokszor nehéz helyzetekben a karrierje során: rövidítésben megnyerte a játszmát (gyakorlatilag hibátlan tie-breaket játszva), és végül három szettben legyőzte a norvégot, aki a vártnál nehezebb feladat elé állította, és igen magas színvonalú teniszt provokált ki belőle.
Djokovic nemcsak azzal írt történelmet, hogy a 23. major tornáján nem talált legyőzőre, hanem ő az első, akinek legalább három sikere van a négy Grand Slam mindegyikén.
„Nem véletlen, hogy itt lett meg a 23., ez volt az egész karrierem során a legnehezebb torna a számomra. Több mint szerencsés vagyok, hogy elértem mindezt, hihetetlen érzés” – magyarázta a meghatódott győztes.
Vége a vitának arról, hogy ki minden idők legnagyobbja
– állapította meg a spanyol Marca, de a nemzetközi sajtó szalagcímei viszonylag egy irányba mutatnak, a többség szerint eldőlt a GOAT-verseny (Greatest Of All-Time, azaz minden idők legnagyobbja).
Amikor Pete Sampras 2002-ben felállította az akkori rekordot a 14. GS-diadalával, kevesen gondolták, hogy pár éven belül megdönti valaki. Jött aztán Roger Federer, aki 2009-ben túlszárnyalta az amerikai klasszist, a 2018-as Australian Openen pedig az első férfiteniszező lett, aki elérte a húszas álomhatárt.
A svájci több majort már nem nyert, vissza is vonult idő közben, a 22 Grand Slamnél járó Nadal sérült, és saját szavai alapján is a 2024-es lehet az utolsó szezonja. Ezzel szemben a 36 éves Djokovic már az idén tovább írhatja a történelmet, 2023-ban eddig kettőből két GS-nél jár, a kedvenc borításán rendezett wimbledoni tornán is ő a favorit (a legutóbbi négy alkalommal ő nyert Londonban), és ráhajthat a naptári Grand Slamre is, amihez 2021-ben egyetlen meccs hiányzott, a US Open döntőjében szenvedett csak vereséget.
Mert a Grand Slamek csak a jéghegy csúcsát jelentik, ha az ATP által szervezett szezonzáró világbajnokságokat, az 1000-es tornákat és az olimpiákat is számításba vesszük, akkor így néz ki a rangsor:
- Djokovic 67,
- Nadal 59,
- Federer 54 tornagyőzelem.
Big Titles + Big Three 🏆@DjokerNole extends his lead after his historic win in Paris! pic.twitter.com/vWMjb65l7y
— ATP Tour (@atptour) June 11, 2023
Ha csak az eredményeket vesszük alapul, akkor bizony joggal jelenthető ki, hogy Djokovic minden idők legnagyobbja, főleg, hogy az egymás elleni meccseket nézve is vezet a két klasszis ellen. Ám ez a megállapítás korántsem ilyen egyszerű, és alighanem állandó témát szolgáltat majd akkor is, amikor már a szerb is befejezte a profi teniszt. Ugyanis amíg Federert az elegancia nagyköveteként tartják számon, és kevesen tettek nála többet a sportág népszerűsítéséért, Nadal pedig a szuperatletikus küzdő, addig a hozzájuk játékban az évek során felnövő Novak Djokovic a pályán kívüli dolgaival hármójuk közül messze a legmegosztóbb.
Kobe Bryant mondta mindig, hogy kellemes probléma az, ha az embert utálják. Sosem a jó játékosok kapják a legtöbb negatív megjegyzést, hanem a legjobbak
– mondta Djokovic azzal kapcsolatban, hogy egy kutatás kimutatta, a férfijátékosok közül ő kapja a legtöbb negatív kommentet a közösségi oldalakon.
Djokovic esetében könnyedén lehet sorolni a nagy vihart kavart ügyeket. Ha csak a közelmúltat vesszük alapul, akkor a Covid-lezárások alatt rendezett belgrádi tenisztornáját (amin aztán többen, köztük ő maga is megbetegedett); a US Openről való kizárását, amiért eltalált egy vonalbírót; a tavalyi, ausztráliai kitoloncolását; sőt a mostani Roland Garroson a kamerára írt, „Koszovó Szerbia szíve, állítsák meg az erőszakot” felirat is egyből az eszünkbe juthat. De sokak szemöldöke szalad a magasba akkor, amikor arról beszél, hogy fényterápiával gyógyítja magát, és ha nem lenne a nanotechnológiás kütyüje, akkor nem is biztos, hogy a pályán látjuk még.
Talán emiatt is van, hogy a közönség sokszor nem az ő pártját fogja, a döntőkben például többnyire az ellenfelének szurkolnak – kivétel ez alól a Danyiil Medvegyev elleni US Open-aranycsata, de akkor éppen kikapott, és maradt 20-20 GS-sikernél a Djokovic, Federer, Nadal trió.
A Ki minden idők legnagyobb alakja a teniszben? vita így alighanem örökre eldöntetlen marad. Az Eurosport szakértője, a pályafutása során hét Grand Slamet behúzó Mats Wilander is egy másik irányból közelítette meg a kérdést vasárnap:
Ő nyerte a legtöbb GS-t és a legtöbb ATP-tornát, vagyis ő nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teniszt az elmúlt 15 évben. Nem szeretem a GOAT-vitát, sokkal inkább kellene arról beszélni, ki volt a legjobb. Mert a legjobb Novak Djokovic, de ha arról beszélünk, ki volt a tenisz legnagyobb alakja, akkor már nagyon sok minden bejön a számításba. És azt hiszem, nem is lehet mindezért különbséget tenni a nagy hármas között. De a valaha volt legjobb? Itt áll előttünk, Novak Djokovic.
